Szoboszlai még nem is élt, amikor legutóbb vb-pótselejtezőig jutott a magyar válogatott

1986 óta nem jutott ki a magyar fociválogatott világbajnokságra, pedig valamennyi rosszul sikerült sorozat előtt megvoltak a közmondásos bizakodásra okot adó jelek. Hogy mást ne mondjunk, 2016 augusztusában a 19. helyen állt Bernd Storck válogatottja a világranglistán, és kizárólag a rangsor alapján reális lett volna a vb-részvétel. Ez azonban akkor, és azóta sem jött össze.

Most a létszámemelés (16 európai hely van, nem 13, mint 2022-ben) mellett az oroszok kizárása is esélyt kínál. A tizenkét csoportelső közvetlenül biztosítja a helyét az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban megrendezett vb-re, a tizenkét csoportmásodik mehet a pótselejtezőre. A papírforma és a szövetségi kapitány Marco Rossi szerint Portugália a csoport favoritja, a magyaroknak a második helyért az írekkel kell harcolniuk. A negyedik csoporttag Örményország.

Mindjárt az első meccsnek nagy jelentősége lesz szombat este az írek ellen, hiszen a győztes lépéselőnybe kerül a legnagyobb riválisával szemben.

Mivel két és fél hónap alatt kell lejátszani hat meccset, egy jól elkapott széria sokáig vihet egy-egy csapatot, és a jó rajt legalább ennyire fontos. Pláne, hogy kedden Portugália lesz az ellenfél.

A legutóbbi tíz selejtezősorozatban négyszer kezdtünk győzelemmel, de némileg árnyalja a képet, hogy egyszer Andorra volt az ellenfél, az 5–0-s siker után néhány nappal már jött is egy kijózanító vereség a hollandoktól hazai pályán (1–4).

De nézzük sorjában!

1986 előtt az első kalapos Ausztria volt az első rivális, a félidőben 1–0-ra vezetett is a magyar válogatott ellen a Népstadionban, de Mezey György csapata fordított (3–1). Ez olyan lökést adott, hogy három héttel később Hollandiában is győzni tudott a csapat, ráadásul ott is meg kellett fordítani az állást, és ez még egy kihagyott tizenegyes ellenére is összejött. A jó indulás a csoport első helyére repítette a csapatot, és ott is maradt. Így jutottunk ki legutóbb a világbajnokságra, ahol aztán szembejött a generációs kudarcélménynek számító 6–0 a szovjet csapat ellen, de ez már egy másik történet.

1990 előtt szintén Mezey vezetésével az északírekkel szemben keservesen jött össze a siker, Vincze István lövése az utolsó percekben hozta meg a győzelmet (1–0). Ekkor is az írekkel szerepeltünk egy csoportban, a spanyolok mellett ők jutottak ki a vb-re végül, nekünk a kedvező rajt ellenére maradt a harmadik hely, mert Málta itthon és kint is kifogott a csapaton, két súlyos csalódást keltő döntetlen lett a vége.

1994 előtt a csoport favoritját, Jugoszláviát kizárták a délszláv háború miatt, egy tekintélyes magyar szakember a Steaua Bukarestet 1986-ban BEK-győzelemig vezető Jenei Imre vette át a csapat irányítását. A nyitómeccsen Izland ellen egy nyomasztó 2–1-es hazai vereség lett az eredmény. Különösen lehangoló a nyolc meccsen összekapart öt pont, még ha akkor két pont járt is a győzelemért, nem három, mint most.

1998 előtt már Csank János volt a kapitány, rá várt a feladat, hogy az olimpiát megjárt sikeres korosztályt beépítse a felnőttek közé. A finnek elleni üres kapus Orosz-gól 1–0-t és három pontot eredményezett, a finn védelem nagyban besegített ebbe. Egy ennél is komikusabb jelenetsor, egy idegenbeli öngól segítette a visszavágón a csoport második helyére a csapatot – négy finn ért a labdába, míg átjutott a gólvonalon –, Helsinkiben ezzel sikerült kicsikarni a döntetlent (1–1) és a második helyet. Aztán jöttek a jugoszlávok a pótselejtezőn, és 12–1-es megsemmisítő összesítéssel továbbmentek, nekünk megint csak álom maradt a vb.

2002 előtt a csoportmeccsek nyitányán egy izgalmas döntetlen jött az olaszokkal szemben (2–2, Horváth Ferenc remeklésével), ám később sem az olaszokkal, sem a románokkal nem tudtuk a lépést tartani, de még Grúziában is becsúszott egy fájdalmas vereség (1–3). Negyedik hely lett a vége, a kapitány Bicskei Bertalant a sorozat közben Gellei Imre váltotta.

A 2006-os menetet egy világsztárral a kispadon indítottuk, Lothar Matthäusnak nagyobb boldogságot semmi sem jelentett volna, mint ha a németországi vb-re kapitányként térhet vissza. A németek (0–2) és a skótok elleni idegenbeli győzelmek (0–3) után Zágrábban Huszti Szabolcs gyors kiállítása után minimális esélyünk sem maradt. A sorozat végén a negyedik helyen szégyenkezhettünk.

2010 előtt egy újabb külföldi kapitány, Erwin Koeman vezette a csapatot, gól nélküli meccsel indított a dánok ellen. Az albánok kétszeri legyőzése után sokáig volt még esély a második helyre, de itt inkább a meccsek szerencsés sorrendje – ekkor még a nemzetek állapodtak meg a menetrendről – miatt maradtunk versenyben, mintsem a játékerőnk miatt.

2014 előtt Egervári Sándor volt a kapitány, és Andorra nem is okozott gondot az első meccsen (5–0). Elek Ákos viszont nagyon nem találta a helyét a védelem bal oldalán, amit a hollandok gyorsan kihasználtak, és nagyon simán nyertek is. Kint pedig jött egy kiadós vereség, az 1–8 Egervári pályafutásának végét jelentette. „Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen” – búcsúzó mondata szállóigévé változott. A harmadik helynél előrébb megint nem jutottunk.

2018-ban egy régóta várt nagy sikerrel (nyolcaddöntőbe jutás az Eb-n), és ennek megfelelően lelkileg feldobott csapattal vágtunk neki a vb-selejtezőknek, de Feröer ellen csak egy sovány 0–0-ra futotta, aztán pár nappal később a svájciak legyőzték Bernd Storck csapatát az Üllői úton. A vége drámai szétesés, még Andorrában is egy csúfos kudarc (0–1) lett.

A 2022-es sorozat a koronavírus-járvány miatt rendhagyóan indult, mert a lengyelek elleni első meccset a 2021-re halasztott Eb előtt tartották. A 3–3-as döntetlen izgalmas volt, valószínűleg tombolt volna az aréna, de csak a sajtó lehetett ott a helyszínen. Ebben a sorozatban az albánok elleni nulla pont és nulla gól volt súlyosan demoralizáló, így a negyedik hely lett csak meg.

Most Marco Rossi újra próbálkozhat, hogy egy nem túl jól sikerült Eb után rendezze a sorokat. A meccsek sorrendje nem a legszerencsésebb, de a sorsolás így alakította. Egy idegenbeli döntetlen jó előjel lehet, mert a 82-es és a 78-as kijutás előtt is idegenbeli döntetlennel indított a válogatott. A portugálok elleni siker történelmi lenne, mert Magyarország még sohasem győzött ellenük – de ez extra nehéz lesz, hiszen a portugálok tavaly Nemzetek Ligáját nyertek, és ha most minden összeáll, a vb-n is simán éremesélyesek lehetnek.