Rossi három elveszített pontot számol, de valójában ez a realitás, és egy centivel sem távolodtunk a vb-től

A magyar futballválogatott két forduló után egy ponttal világbajnoki selejtezőcsoportja harmadik helyén áll. Bár a meccseket nézve ez érződhet csalódásnak, ha kizárólag az eredményeket nézzük (Írországban 2–2, Portugália ellen itthon 2–3), semmi váratlan nem történt. A józan előzetes számítások szerint ez az egy pont volt a realitás szeptemberre.

Íme a jelenlegi állás:

A 2016-os Európa-bajnokságot leszámítva nem volt olyan időszak a magyar foci közelmúltjában, amikor ne számolgattunk volna, ne kellett volna más eredményre is odafigyelni. Most váratlanul a kapitány, Marco Rossi is elkezdett számolgatni – még ha más aspektusból is, mint szokás –, amivel több kérdést nyitott a portugálok elleni meccs utáni nyilatkozatában.

Azt állította, hogy három ponttal többnek kellene lennie a csapatának a két meccs után. Nem feltétlen az a legjobb irány, ha ő is elkezd számolgatni, azon egyszerű oknál fogva, hogy ő van a legközelebb ahhoz, hogy amit hiányol, azt meg is valósítsa.

Ráadásul a portugálok ellen úgy tűnt el a döntetlennel szerezhető egy pont, hogy összesen két kaput eltaláló magyar labda volt, Varga Barnabás két pazar fejesgólja – vagyis a helyzetkihasználás tökéletesnek mondható. Eközben a végig fölényben lévő portugálok hétszer céloztak úgy, hogy az kaput találjon. Amikor hátrányban voltak, majd amikor egyenlítettünk, akkor is azonnal tudtak váltani.

Egy pontot belelátni ebbe a találkozóba kicsit túlzó, bár nyilván a játékosok is megtették a meccs utáni nyilatkozataikban még az adrenalin hatása alatt. De a racionalitás az, hogy az elmúlt tíz évben – de akár több évtizedet is mondhatnánk – nem igazán közelítettünk a portugál focihoz, miközben a magyar miniszterelnök vb-döntőről fantáziál a spirálfüzetében. Még a technikailag lényegesen képzettebb Portugália sem jutott el vb-döntőig soha.

Jól jellemzi a két ország futballja közti különbséget, hogy a Benfica akadémiája akkor alakult, amikor a felcsúti, de előbbi tíz év alatt 500 millió eurós nagyságrendben adott el játékost, míg a Puskás Akadémia 2-3 millió eurónál tart, bár Pécsi Ármin eladásával átmenetileg a térképre került.

Nekünk abból kellene kiindulnunk, hogy visszatérünk ahhoz a feszes és masszív, agresszív védekezéshez, ami 2022 táján jellemezte a magyar csapatot, amivel versenyképes volt a Nemzetek Ligájában, és amiből még az Eb-selejtezőkre is maradt. A fegyelmezett védekezés után tudtunk támadásokat vezetni, egy-két helyzet adódott. Ha abból gól lett, megnehezítettük a rivális dolgát. Ezek vagyunk, ennyit tudunk.

A sors furcsasága, hogy a harmadik portugál gól a két liverpooli játékos, Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos nem megfelelő összjátéka után született. Ha Szoboszlai a középpályán marad, és Kerkez is a posztján, akkor ez nem történik meg. Az ilyesmiket kell kijavítani, hogy Szoboszlai ne vállalja túl magát, hogy Kerkez tartsa a pozícióját. Ez már olyan edzői és szakmai munka, amivel közelebb kerülhetünk a vágyott szintlépéshez, és ezt lenne jó látni, nem a fanyalgást az elveszített pontok után.

Az, hogy Dublinban elveszítettünk-e két pontot, sokáig téma lesz még, Rossi már kint is hangoztatta, hogy le kellett volna fújni a Sallai Roland elleni szabálytalanságot, és akkor nincs a törlesztés, és nincs az emberhátrány. Mivel a bíró továbbot intett, a magyar játékos felelőtlenül, azonnal odalépett. A kiállítás jogosságát még a Nemzeti Sportnak nyilatkozó egykori FIFA-bíró sem vitatta, noha elmarasztalta a játékvezetőt is.

Ha szétdaraboljuk négy félidőre a két meccset, akkor azt látjuk, hogy volt egy kimagasló 45 perc az írek ellen – bár már ott is kiütközött néhányszor az időhúzás szándéka –, amiből többet ki lehetett volna hozni, és ha bent van a harmadik gól, akkor jó eséllyel az a meccs megvan. A harmadik gól elmaradt, a három pont is.

Egy kritikus elemzésnél Rossinak arra kell választ találnia, hogy ha tudta, hogy az írek jellemzően a 45–60. perc között a legerősebbek, akkor miért nem sikerült erre felkészülni. Ahogy ritmust váltottak, elkezdtek a játékosaink egy ütemmel lemaradozni, az első gól előtt még az egyébként átlag felett játszó Callum Styles is, Szalai Attila pedig csak sárga lap árán tudta megakasztani a rohamot. A szabadrúgásból gól lett, mert Dibusz Dénes a kapuban nem választott jó megoldást.

Rossi kapitánykodásának hetedik évében már kissé komikusan hat, hogy még mindig kitér arra, hogy

„amikor egy új játékost behívok, akkor azt tartsák tiszteletben, mert oka van a meghívásnak. Senki nem befolyásol ezekben a döntéseimben, csak azt hívom be, aki megérdemli azt”.

A kommunikációja mindig sajátságos volt, előfordult már, hogy kommentekkel foglalkozott – lefordíttatta a hozzászólásokat –, azokon fel is dühítette magát; de az, hogy többnyire vereség után jön elő azzal, hogy ne kérdőjelezzék meg a döntéseit, kezd mulatságossá válni, miközben érdemben senki sem kifogásolja, miért lett mondjuk Ötvös Bence válogatott. Rossinak 2030-ig tartó szerződése van, ami nyugalmat kellene adjon neki, de a jelek szerint mintha ezt a szerződése májusi meghosszabbítása sem hozta volna el neki.

A két meccsen amúgy öt újoncot avatott a kapitány: Ötvös Bencét, Lukács Dánielt, Tóth Balázst, Tóth Barnát és Vitális Milánt. A kapus Tóth Balázst leszámítva mindannyian az NB I.-ből érkeztek, és a saját bőrükön érezhették meg, mennyire más ez a szint – Tóth Barnát például viszonylag könnyen tolták ki a labda alól az írek, ami itthon nem gyakori.

Arról, hogy Rossi az írek ellen Dibuszt választotta, és nem a portugálok ellen aztán jól bemutatkozó Tóth Balázst, lehetne alapos szakmai vitát nyitni, ha ennek lenne kultúrája a hazai közegben. A korábbi válogatott kapus Petry Zsolt markánsan állást foglalt Tóth mellett látva, hogy Dibusznak nem az erőssége, amikor el kell hagyni a vonalat. Ettől még voltak nagy védései Dublinban. Mindenesetre már októberben kiderülhet, hogy a kapuban mi lesz a rövid távú megoldás.

Bármerről nézzük, két forduló után pontosan ott tartunk, ahová vártuk magunkat.

Már a sorsoláskor tudni lehetett, hogy ha a kiemelési rangsor alapján a második kalapból érkező Magyarország a második helyre oda akar érni a portugálok mögé, akkor a negyedik kalapból érkező örményeket meg kell vernie itthon és idegenben is. A képlet nem változott.

Október 11-én a két sárga lapja miatt eltiltott Varga Barnabás és jó eséllyel az írek ellen kiállított Sallai Roland nélkül kell ezt megtenni a Puskás Arénában. (Jerevánban november 13-án lesz a mérkőzés, 16-án jönnek az írek.) Varga dublini sárga lapja teljesen jogos volt. Az itthoni vehemens reklamálására semmi szükség nem volt, mégis megtette. Gólérzékenysége egyedülálló, fegyelmezettségben még van pótolnivalója. Amin nem is lehet csodálkozni, mert fontos évei maradtak ki, hiszen lényegében eltanácsolták, és az osztrák alsóbb ligákból indult el magasabb szintre.

A következő néhány hétben meg kell találni azt a játékost, aki képes centerposzton jó teljesítményre, meccset befolyásoló erő tud lenni az örmények ellen Varga hiányában. Gruber Zsombor (FTC), Németh András (Puskás Akadémia) vagy Szabó Levente (Braunschweig) kaphat erre esélyt.

A klisét hagyjuk, hogy nincs könnyű ellenfél, Rossi igen helyesen figyelmeztetett arra, hogy az örmények ellen itthon nem lesz könnyű. Velük szemben nekünk kell dominálni, kreatívan játszani, támadásokat vezetni, és nem elherdálni a helyzeteket a kapu előtt. És ez nagyon nem egyszerű feladat. De a második kalapból érkezőnek ezt azért általában illik és sikerül is megugrania.

Csak emlékeztetőül: a 12 csoport második helyezettjei a Nemzetek Ligájából érkező négy csapattal egészülnek ki, és – kiemelés és sorsolás után – négy ágra bontva indulnak neki a vb-nek. A négy ág győztese utazhat a 2026-os vb-re. Az ágakon belül egy meccs van, a világranglistán előbb álló annyi kedvezményt kap, hogy hazai pályán játszik.