Egy adat tökéletesen megmutatja, mennyire nem hasznosulnak jól a magyar fociban az utánpótlásba tolt milliárdok
2023-ban jelentette meg először a Magyar Labdarúgó-szövetség a Professzionális futballkörkép nevű kiadványát, ami regionális összehasonlításban mutatja meg az NB I.-es klubok főbb mérlegadatait. Akkor a 2021-es állapotokat dokumentálták. Azóta évenként egy új kiadásban kíséri végig az MLSZ, hogy milyen területeken volt változás, eltérés, fejlődés. A sorvezetőt az európai szövetség, az UEFA indikátorai jelentik, különösen a gazdasági vonatkozásokban.
Az új kiadás fő tanulsága, hogy 2023-ban a magyar liga sok mindenben ugyanaz maradt, mint két évvel ezelőtt volt. A csapatok a teljes működési bevételük 70 százalékát bérekre költötték el – ez az arány csökkenő tendenciát mutat, de így is magas a másik 13 vizsgált (belga, cseh, dán, görög, horvát, lengyel, osztrák, román, svájci, svéd, szerb, szlovák, szlovén) bajnoksághoz képest.
A tőkeellátottsági rangsorban a magyar bajnokság az előkelő negyedik helyet foglalja el a mezőnyben, igaz, árnyalja a képet, hogy a csapatok kereskedelmi bevételeinek közel 90 százaléka érkezett az MLSZ által központilag értékesített jogok szétosztásából. A közvetítési jogok (ezért az MTVA, tehát végső soron az állam fizet) mellett a Szerencsejáték Zrt. (szintén állami tulajdonú cég) is bőségesen, milliárdokkal finanszírozza a csapatokat, és az OTP is beleteszi a magáét a bajnokság névadó szponzoraként. (2025 nyarától Fizz liga néven fut a bajnokság.)
2023-ban a legmagasabb és legalacsonyabb bevételű magyar klub közötti arány 13-szoros volt, ami bőven alacsonyabb, mint a 2022-es, 20-szoros érték. A Kisvárda mintegy 1,6 milliárd forintból gazdálkodott (ez az idei szezonban is nagyjából ekkora összeg), míg a Ferencváros 17,3 milliárdból. Az aránytalanságokat jól mutatja, hogy a leggazdagabb három klub (FTC, DVTK, Puskás Akadémia) összbevétele meghaladta a másik kilencét: 31 milliárd kontra 26 milliárd.
Ezek a tények fontosak, de egy adat mutatja meg igazán, bármilyen aspektusban kerül is szóba a hazai liga fejlődése, hogy nem tudnak kibújni a bőrükből a klubok, ez pedig a játékosok eladásából és vételéből származó egyenleg. Egy prosperáló focikultúrára az jellemző, hogy folyamatosan jobbnál jobb játékosokat nevelnek ki, és értékesítenek. Ilyenek például a horvátok és a dánok, ahol eközben a klubcsapatok is értelmezhető, kimagasló nívón állnak.
Az NB I. azonban továbbra is játékosimportőr maradt, annak ellenére, hogy jó ideje futnak már a nagy ívű focifejlesztési programok, és több mint egy évtizede ott a társaságiadó-kedvezmény (tao) is. Hiába: az utánpótlásba öntött milliárdok ellenére a magyar bajnokság 2023-ban még mindig felvevőpiac lesz, nem pedig játékoskibocsátó. Az lenne az üdvözítő, hogy az akadémiai rendszer a magyarnál erősebb bajnokságokat is ellásson a kinevelt fiatal tehetségekkel, így könnyebb lenne a kapitány dolga is a válogatott összeállításánál.
„Görögország mellett az NB I. tekinthető még nettó vevőnek, azaz a játékosértékesítésből származó bevételek 2023-ban elmaradtak a játékosértékesítésre fordított összegtől. Ez az utánpótlás-nevelésre biztosított jelentős összegű központi támogatások tükrében különösen kedvezőtlen adat” – állapította meg az MLSZ.
Bár az egyenleg javult, továbbra is negatív az NB I.-es klubok nettó transzferegyenlege a 2023-as pénzügyi évben. Összességében átlagosan 251 ezer euróval maradtak el a bevételek, mint a kiadási oldal számai.
A 2021-es beszámolóban mindez 488 ezer euró volt, szóval sikerült csökkenteni a mínuszt, de arra semmi garancia nincs, hogy a trend tartós marad. 2021-ben egyébként a csehek és Svájc is mínuszban voltak, de mostanra mindkét ország vaskos pluszba került, az NB I. azonban továbbra is felszívó piac.
A hatmilliós Dániában átlagosan 12 millió euróért értékesítettek játékosokat a klubok, míg ötmilliót sem költöttek vásárlásra, így a profit is szembetűnő.
Nem valószínű, hogy egy Magyarország méretű és gazdasági erejű országnak a mostani lenne a helye az európai futballban, pláne, ha még olyan tradíciói is vannak, mint az Aranycsapat, és a két vb-döntő 1938-ban és 1954-ben.
Két összetevőt szokás említeni, amiért ez a helyzet fennállhat. Az egyik, hogy azért igazolnak a klubok, mert megtehetik (van rá pénz), a másik, hogy az akadémiákról egyszerűen nem jönnek ki olyan játékosok, akik érettek lennének az NB I.-re. Ebben a jelentésben az MLSZ nem taglalta, de az akadémiákon megforduló játékosok 40 százaléka 30 éves korára már kikerül a futball vérkeringéséből. Ez annak tükrében ijesztő adat, hogy a megyei bajnokságokban 40-50 éves emberek még simán ott vannak a pályán, pusztán a játék szeretete miatt.
Az MLSZ azt is tudatta a kiadványban, hogy 15 éves csúcsra ért a tizenkét élvonalbeli játékoskeret értéke 2023-ban, és 32 játékos képvisel legalább egymillió eurós értéket, ami rekord.
Pozitívum, hogy lassan emelkedik a nézőszám is. Az igazi fokmérő ez a szezon lehet: sokan voltak a lelátókon augusztusban Újpesten, Győrben szinte fociláz tört ki, Nyíregyházán és Diósgyőrben is megtelhet a stadion, míg a legnépszerűbb klubnál, a Ferencvárosnál mindig sok ezren vannak a meccseken.
