Van a magyar a kézilabdázásnak egy kevéssé dokumentált, jelentős részben kibeszéletlen története, ami alapvetően egy világbajnoki sikerhez kapcsolódik. A férfi válogatott az 1997-es, Japánban rendezett világbajnokságon a cseheket és Izlandot legyőzve bejutott a négy közé, ahol azóta sem járt – idén nagy esély volt erre a horvátok ellen –, és összességében ez a második legnagyobb eredmény az 1986-os vb-ezüst mellett.
Vass Sándor volt ekkor a kapitány, akit Ausztriában jobban ismernek, mint itthon, noha volt az év játékosa (1971), az olimpián szereplő, 1980-ban negyedik helyezett csapatnak is a vezére. (Ez volt a második olimpiája.) Mivel Grazban fejezte be, az edzősködést is kint kezdte, utána csábította haza Hajnal Csaba Veszprémbe. Vass szókimondó, nyílt, kifejezetten határozott egyéniség volt, markáns erejével szárnyakat adott a csapatának.
Hitt abban, hogy a válogatott az 1995-ös mélypont (17. hely) után előre tud lépni, és ő azt mondta az elnökségnek, hogy egyenesen a négybe jutnak. Még a sportigazgató is hüledezett, amikor ezt a célt megjelölte. A játékosairól levette a terhet, és a csapat jól játszva ott találta magát a négy között.
Ebben az euforikus hangulatban megengedte a játékosainak, hogy aki szeretné, az levágathatja a haját, aki szeretné, befestheti. Egy olyan szállodában laktak, aminek az aljában bevásárlóközpont volt, a japán fodrászok boldogan teljesítették a kívánságaikat. Ő maga kopaszon várta az elődöntőt, a kapus Szathmári János is őt követte, Éles József a piros-fehér-zöld színeket választotta, Kis Ákoshoz hasonlóan. Zsigmond György és Perger Zsolt szalmasárga hajjal várta a svédek elleni elődöntőt Kumamotóban.
Ma már ezen lényegesen könnyebb lenne átlépni, mint akkor, a veszprémi kézielnöknek, a már említett Hajnal Csabának (aki Vass kérésére utazott ki a vb-re) nagyon nem is tetszett a dolog, és összeveszett Vass-sal. A helyzet fonáksága, Veszprémben ő volt a főnöke, de a válogatottnál nem, noha a csapat a veszprémiekre épült.
A svédek az elődöntőben tizenkét góllal átgázoltak a csapaton, a festett haj indokolatlan nagyképűségre utalt, az egész csapat szedett-vedett benyomást keltett. Hajnal erélyesen kritizálta az edző engedékenységét, mondván egy válogatott nem nézhet így ki, kifogásolta a hozzáállást. De még a taktikát is.
A játékosok szerint a fodrász szalonban tett látogatás nem befolyásolta a végeredményt, a roppant erős svédektől kikaptak volna akkor is, ha nem mennek. Az más kérdés, jobban néztek volna ki, és nem adnak minimális támadási felületet sem. A bronzmeccs izgalmas volt a franciák ellen, de egy góllal, 28-27-re a feltörekvő rivális győzött.
Az Egy zseni száz élete című, a Kék Európa Stúdió gondozásában most megjelenő, Vass Sándor életéről szóló, Lantos Gábor által írt könyvben a szereplők elmondják, hogyan látták ezt a történetet. Vass és Hajnal azóta rendezték a kapcsolatukat, beszélnek egymással, de éveken át levegőnek nézték egymást. Éles Józsefet egyébként kísérti a mai napig az elszalasztott éremesély, mert a franciák ellen az utolsó támadásnál büntetőből egyenlíthetett volna, de hibázott.
Vass két év múlva még kapitány volt, és akkor is a franciák ellen kellett megküzdeni – akkor a nyolc közé jutásért, egyben az olimpiai részvételért. A győztes továbbjut, a vesztes búcsúzhat Sydney-től. Vass levitte a kapust, Sótonyi László néhány másodperccel a vége előtt egyenlített, a nemzetközi szövetség akkor vezette be a gyors középkezdést, Golic (most az egyik híres menedzser) pedig a kapuskidobás után pillanatok alatt egyenlített. A lefújás után Vass megragadta Bene Tamás grabancát még a pályán, és rángatta. Bene állt legközelebb állt Golichoz, és ha jó helyen áll, nem tud lőni a játékos, és jöhet a hosszabbítás. Vass elnézést kért a játékostól még a szállodában, azóta többször is. Két meccset még bevállalt, és soha többet nem ült a kispadon.
A könyvben erről is beszélnek az érintettek, Bene például felnéz a kapitányra az esettől függetlenül. A kötetben még jó néhány sztorit mesél el, illetve mesélnek róla is. Például a világbajnok román válogatott magyar irányítója, Kicsid Gábor.
Az üzletemberként is nagy karriert befutó Vasstól még két idézet, amit a csütörtöki sajtótájékoztatón mondott, és ami jól érzékelteti a jellemét.
- „Sok játékos mondta nekem edzősködésem alatt, mit kell csinálni, mintha feltalálta volna a meleg vizet. Mondom oké, de én ezt a meleg vizet már feltaláltam korábban.”
- „Játékos koromban, ahogy vége lett az edzésnek, vittem magammal húsz labdát, még ott maradtam két órát, és a pálya különböző helyeiről lőttem kapura. Két órán át csak dobáltam, csukott szemmel. A kapufás gólokat így gyakoroltam.”
