Ahogy várható volt, a magyar szövetségi kapitány, Marco Rossi a két eltiltását letöltő játékosát, vagyis Sallai Rolandot és Varga Barnabást visszatette a kezdőcsapatba.
Jobban nem is kezdődhetett volna a meccs, Sallai lövését szögletre tolta Costa kapus a nyolcadik percben, amit Szoboszlai tökéletesen ívelt be jobbal, a hosszú oldalon Szalai Attila érkezett, és három méterről a kapuba bólintott. Bernardo Silva volt a magyar balhátvéd embere, aki mellett fel sem kellett ugrania. 1956 után ez volt az első magyar találat Portugáliában.
A portugálok ahogy a budapesti meccsen azonnal feljebb kapcsoltak, miután kedvezőtlen volt számukra az eredmény. A félidő felénél egyenlített a hazai csapat. Vitinha labdájával Semedo lefordult a tizenhatoson belül, Kerkez lábai között élesen középre lőtte, Ronaldo tökéletesen érkezett, és az üres kapuba továbbított.
Volt egy újabb magyar szögletvariáció, ami góllal kecsegtetett, Szoboszlai akkor nem kapura ívelte, hanem lövésre tette vissza, Bolla Bendegúz pedig 15 méterről vette célba a bal alsót, de kevéssel mellément a labdája. Pazar gól lett volna, ha beljebb megy, mert a kapus el sem tudott vetődni. Sallainak is volt egy lövése, de a portugálok egyre inkább fölénybe kerültek, és nem tudta kihúzni a szünetig döntetlennel a magyar csapat.
Mendes bal oldali beívelése után Orbán és Szalai nem értette meg egymást, előbbi bentragadt, így a mögötte érkező Ronaldo nem volt lesen, és ezt a helyzetét is hidegvérrel értékesítette.
A változatos és élénk első 45 perc után a másodikról még inkább ezt lehetett elmondani. Neto lövése volt az első említésre méltó esemény, a rövid saroknál álló Tóth bravúrral védett. A másik oldalon Szalai adott be pontosan, Szoboszlai tízméteres fejesét magához ölelte Costa kapus az 55. percben.
Öt perccel később, szűk 60 másodperc alatt két kapufát lőttek a portugálok.
Ruben Dias 26 méterről rászúrta, a labda nagy erővel ment a bal felső felé, de a kapufa hárított. Bruno Fernandes kicsit közelebbről próbálkozott, akkor Tóth a levegőben úszva tolta a kapufára a labdát.
A 64. percben a frissen beállt Joao Felix közeli fejesét nagy bravúrral ütötte ki Tóth, aki egy hónap alatt a csapat egyik legjobb emberévé vált. A következő fontos esemény Sallai 50 méteres emelése volt a kezdőkörből, miután észlelte, hogy Costa kint állt. Az ívelése után egy méterrel kerülte el a labda a kaput.
A 72. percben Szalai Attila nagyon közel volt, hogy a második fejesgólját is megszerezze. Kerkez tökéletesen ívelt be balról, a magyar hátvéd az ötösről a földre fejelte a labdát, onnan pattant a lécre, és a kipattanót eltakarították a védők Szalai elől.
A hajrában a portugálok pontatlanok voltak a helyzeteiknél, a magyarok viszont pontosak.
Lukács Dániel vitte el a jobb szélen a labdát a 91. percben, középre lőtt, Varga átengedte a lábai közt, Szoboszlai pedig nagyszerűen érkezett a hosszú oldalon, és ballal a rövid sarokba lőtte a labdát, Costa kapus nem tudott átérni. Ritka fontos pontot jelentő találat lehet ez. A meccs összefoglalója itt megnézhető.
A folytatásban már nem történt érdemleges. Az írek 1-0-ra legyőzték az örményeket, de ezzel a magyarok a csoport második helyén maradtak, és ha Jerevánban nyernek, akkor az utolsó találkozón az írek ellen a döntetlen is elég lehet.
„Büszke vagyok az egész csapatra, amikor lejtőre kerültünk, összekaptuk magunkat, csak pozitívumot tudok kiemelni ebből a meccsből. Annyira elfáradtam, hogy nem tudtam a rövidre menni, és szerencsére átjött a labda a lábak közt. Ha küzdesz érte, a szerencse is melléd áll. Végig hittem abban, hogy a szerencse nem pártol el tőlünk” – értékelt Szoboszlai az M4 kamerája előtt.
Szalai Attila sajnálta, hogy nem lett meg a második gólja, de az volt a lényeg, hogy a csapat jól küzdött és egységesek voltak.
Az állás: 1. Portugália 10 pont, 2. Magyarország 5, 3. Írország 4, 4. Örményország 3.
