Hetven éve sok szempontból különleges atlétikai magyar bajnokságot rendeztek a Népstadionban. Egy évvel a melbourne-i olimpia előtt egy ausztrál lap tudósítót küldött Budapestre, hogy megnézze a magyar futókat, és a legtöbb információt beszerezze róluk. Elsősorban nem az olimpiai bajnok távolugró, gátfutásban versenyző Gyarmati Olga érdekelte az ausztrál médiát, és még csak nem is a 800 méteren egy évvel korábban Európa-bajnok Szentgáli Lajos.
Hanem elsősorban Iharos Sándor, aki az 1954-es Eb-n csupán a hatodik lett 1500 méteren, 1955-ben viszont már májusban világcsúccsal jelentkezett 3000 méteren, majd júliusban 1500-on repesztett egy rekordot, egy teljes másodperccel volt gyorsabb (3:40,8), mint az ausztrál John Landy. Szeptemberben pedig 5000 méteren ért el világcsúcsot (13:50,8).
Az októberi hazai bajnokságon az volt a terve, hogy tovább faragja a saját rekordját, mert a világcsúcsot időközben átvette tőle a szovjetek kiválósága, Vlagyimir Kuc egy nagyszerű belgrádi futással (13:46,8). Az időjárás nem volt a legkegyesebb az országos bajnokság résztvevőihez, mert olykor szemerkélő, olykor zuhogó esőben kellett a futópályára vagy a dobókörbe menniük 1955. október 23-án vasárnap, a bajnokság zárónapján.
Iharos mellett ott volt a mezőnyben Tábori László, aki hamarabb futott váltóban világcsúcsot, mint lett egyéni bajnok, az első hazai aranyérmének 1955-ben örülhetett. Ott volt Rózsavölgyi István is, mindannyiukat a Honvédban alkotó Iglói Mihály készítette fel, aki forradalmasította az edzésmunkát a résztávos, intervallumos edzésekkel. Valamennyien fanatikusok voltak, ha szakadt a hó, Iglói akkor is kivezényelte a szigetkörre a tanítványait, mert a felfogása alapvető eleme volt, hogy a riválisok sem pihennek.
Az Izrael Sándor néven született Iharossal meglehetősen későn találkozott, csak 1948-ban, a BEAC-pályán, amikor már elmúlt 18 éves. A nyurga atléta szálkás izomzata tökéletes volt a közép- és hosszútávfutásra, ahogy a keringése is. 1950-tól dolgoztak komolyabban együtt.
Az első eredmények már 1953-ban jöttek, mert Iharos tagja volt a 4×1500 méteres rekordot futó váltónak, de 1955-re ismerték meg egymást igazán, és a napi 4-5 órás edzéseknek, valamint a napi 30-40 kilométeres futásoknak akkorra jött ki a hatásuk. Iharos nemcsak az 5000 méteren, hanem közben a három mérföldön (4828 méter) is csúcsjavításra készült, így azt a távolságot is gondosan kimérték a salakos futókörön.
Tízezrek várták a rajtot, és Iharos az első ezer méter után a kedvezőtlen körülmények ellenére is egy másodperccel jobban állt, mint Kuc. Ezt a hangosbemondó közölte is a versenyzővel, valamint a szurkolókkal. Újabb ezer méter megtételével már két másodperccel volt jobb a részideje, mint a riválisáé. Háromezernél azonban hajszálra azonos időt értek el. Tábori mellett a szombathelyi Szabó és az MTK-s Kovács is segítette a versenyzését, hogy ne lankadjon a folytatásra sem.
A Népsport beszámolója szerint a verseny döntő pillanata 3900 méternél következett be, amikor Iharos az élre ment, és erősíteni kezdett. 4000 méteres ideje (11:07) egy másodperccel gyengébb volt Kucénál, de utána 63,4-es kört teljesített, és ezzel Táborit és Szabót is egyaránt leszakította. A közönség állandó és egyre nagyobb biztatása mellett növelte előnyét. A csengetéskor, vagyis az utolsó négyszáz méter előtt 12:41-et mutatott az óra, ami előre jelezte, hogy valami nagy dolog van készülőben.
Iharos 13:40,6 másodperccel szakította át a célvonalat, 43 nap alatt tíz másodperccel lett gyorsabb, mint korábbi önmaga. Ha ezt átfordítjuk, 70 métert vert volna szeptemberi önmagára. Az eredmény Iglóit is meglepte, mert az edző előzetesen 13:44-es idővel kalkulált, ami szintén világcsúcs lett volna, de ebből is sikerült levágni. A lelátó nemcsak ekkor tombolt, hanem a Kinizsi–BSZK Belgrád (5:2) focimeccs szünetében is, akkor bonyolították le ugyanis az eredményhirdetést. Iharos 60 ezer néző előtt állt a dobogó tetejére.
„Az első két kör eléggé nehezemre esett, de azután megszoktam a nehéz levegőt – értékelt Iharos. – 3000 méter körül volt még egy nehéz időszakom, akkor úgy éreztem, hogy nem fog sikerülni a világcsúcs megjavítása. Ez azonban csak néhány száz méterig tartott. A 4000 méteres részidő fellelkesített, ez jobb volt, mint amit az átmeneti visszaesés miatt gondoltam, és innen kezdve már aránylag könnyen ment. Természetesen most is nagyon sokat segített a közönség biztatása. A pálya nem volt rossz, de az esőtől meglehetősen ragadós. Jól bevált, hogy a cipőnk talpát és a szögeket előzőleg beolajoztuk, így a salak nem tapadt rá és nem nehezítette azt.”
Iglói a jellegzetes ballonkabátjában az utolsó kör előtt rendszeresen odament a tanítványaihoz, de azt csak sokkal később fedte fel, hogy mit mondott nekik. Három szót: „Most tudsz erősíteni!” Ez a három szó jutott el a versenyzők tudatáig, és mivel vakon hittek a szakembernek, minden erőtartalékukat mozgósították az utolsó métereken.
Iharost 1955-ben a földrész legjobb sportolójának választották, ez a díj úgy honosodott meg a magyar sportéletben, mint ami a világ legjobb sportolójának járt. Ez azonban nem igaz, mert a Helms Athletic Alapítvány díját az egyes földrészek legjobbjainak adták oda. Mindenesetre így is ő volt az első magyar, aki megkaphatta.
Iharos 1956-ban az 1500 és az 5000 méter világrekordja után a 10 000 méteren is csúcsot döntött júliusban, így ő volt a világon a második a finn csodafutó, a hétszeres olimpiai bajnok Paavo Nurmi után, aki erre a ritka bravúrra képes volt.
Az ausztrál időjárás miatt a november végén, december elején sorra kerülő olimpia legnagyobb favoritjának tartották, aki aztán el sem utazott Melbourne-be. Ebben sok minden közrejátszott, egy kisebb sérülés és emiatt egy kihagyás az utolsó felkészülési, meglehetősen érzékeny időszakban, de az is, hogy szerelmes lett. Nem utolsósorban pedig a forradalom.
Ausztráliába el akart utazni, de csak mint tudósító, mert érezte, hogy nincs kirobbanó formában. A Prága melletti Nymburkba késve ugyan, de elutazott, az olimpiai csapat ott várta, hogy november elején elrepülhessenek Karacsi és Szingapúr érintésével Ausztráliába. Csehszlovákiában azonban Iglói azt tanácsolta neki, jobb, ha hazamegy.
Iharos a forradalom leverése után Belgiumban próbált új életet kezdeni, elvette feleségül a gerelyhajító Laczó Ilonát, de nem érezte jól magát, és 1957 nyarán hazatért, a kommunista rendszer pedig bemutathatta a példáján keresztül, hogy az imperialistáknál nem könnyű boldogulni. Iglói eközben az Egyesült Államokban telepedett le, és tanítványa, Bob Schul 1964-ben olimpiai bajnok lett Tokióban.
Iharos az 1960-as olimpián már nem volt csúcsformában, a tizenegyedik helyen végzett tízezer méteren. Két év múlva edzőnek állt, a KSI-ben dolgozott, és bajnokokat indított útnak. Később benzinkutas lett, alkoholproblémákkal küzdött, az életben nem tudta azt a tempót tartani, mint a futópályán. 1996 januárban halt meg. A Magyar Posta 2005 márciusában emlékbélyeget bocsátott ki a tiszteletére, emlékének adózva a Honvéd Tüzér utcai sporttelepét róla nevezték el.
