„Igen, mindig ezt szeretnénk, mindig két aranyért megyünk, és most megvalósult”
– mondta fülig érő szájjal a taekwondós Márton Luana és Viviana, miután Budapestre érkeztek a legutóbbi sikerük helyszínéről, az Egyenlítői Guinea fővárosában, Malabóban rendezett világbajnokságról, ahol mindketten megnyerték a maguk súlycsoportját.
A madridi Hankukban készülő ikerpárnak forgalmas napjai voltak, részt vettek a Sport Forum Hungary nevű konferencián, interjúkat adtak, és amit a legjobban szeretnek a hazai programjaik közül: részt vettek a klubjuk, az Újpesti TE edzésén, és tanácsokkal, biztatással segítették a fiatalokat.
A tudásuk átadása fontos nekik, nem véletlenül kezdték a Testnevelési Egyetemen a szakedzői képzést a 2024-es párizsi olimpia után, nem kizárt, hogy egyszer majd edzősködnek, most azonban még a versenyzés a lényeg. Azért is örülnek, hogy Magyarországon tanulnak, mert így választékosabbá és gazdagabbá tehetik a szókincsüket. Az ikrek Tenerifén születtek, 12 éves korukig a szigeten éltek, hét éve költöztek Madridba.
Viviana tavaly 18 évesen a 67 kilósok közt nyerte meg az olimpiát Párizsban – ide Luana nem jutott ki, de edzőpartnerként segítette mindenben a felkészülését –, Malabóban egy kategóriával lejjebb, a 62 kilósok közt győzött. Azt kérdeztem tőle, miben változott meg az élete egy év alatt.
„Hogy miben? A napjaimat ugyanúgy a sportág tölti ki, amit nagyon élvezek. Mindennap tudok tanulni valamit, a legfontosabb, hogy ha nem megy a legjobban, ne csinálj drámát. Mental coach is van mellettünk. Naponta kétszer edzek, ugyanúgy, ahogy eddig, bár lehet, hogy olykor keményebben, mert sokan akarják legyőzni a bajnokot. Egyébként minden ugyanaz, a legjobb klubnál vagyok, hamarosan utazunk Tenerifére, egy kicsit pihenünk a családdal, ismerősökkel, mert ott még jó idő van. Decemberben nemzetközi edzőtábor lesz Madridban, ahová mindenhonnan érkeznek, sok eltérő stílusú versenyzővel szemben tudunk majd gyakorolni.”
Örült annak, hogy a sikereik után azok is visszatérnek, akik egy időre abbahagyták, mások pedig miattuk próbálták ki a sportágat. „Mindenkinek ajánljuk, mert meg tudod védeni magad, és a taekwondo megtanít a tiszteletre és az alázatosságra” – mondták egyetértésben.
A malabói vb-n csak nők indultak, két és fél héttel korábban, a kínai Vuhsziban Viviana ezüstérmes lett a sportág „nagy” vb-jén október végén. A 67 kilót átengedte a testvérének, és azt mondta, érzelmileg kimerítette, hogy az aranyéremig menetelő Luanának a saját versenye előtt teljes átéléssel szurkolt. Sok energiát vesztett el emiatt, ezt hasznos tapasztalatnak tartja a jövőre nézve. Viviana a saját döntőjében minimális különbséggel szenvedett vereséget.
„Az első vb-arany a fontosabb, de a másodiknál is jó erősségű mezőny gyűlt össze, ezért nagyon örültem, hogy ezt is megnyertem”
– vette át a szót Luána. Ő már háromszoros világbajnok, mert 17 évesen, mindjárt az első felnőtt vb-jén nyert még az 57 kilósok közt, majd Vuhszi után a malabói női vb-n is győzni tudott.
„A szezon eleje lehetett volna jobb nekem, de nem ijedtem meg a becsúszó vereségektől az új súlycsoportban. Úgy gondoltam, hogy a riválisok mások, erősebbek lesznek, más stratégiákkal állnak ki, de azt kell tennem, amit eddig is. Türelmes voltam, nem siettettem semmit, mert tudtam, hogy az október a fontos, akkorra kell a formámat időzíteni, és mivel keményen dolgoztam, a befektetett munka meghozza a gyümölcsét. És így is lett. Az amerikai Kristina Teachout legyőzése beindított, utána visszavágtam azoknak a vb-n, akiktől az idényben kikaptam” – mondta Márton Luana, aki úgy nyerte meg a vb-t, hogy a döntőben végig irányított a brazil Milena Titoneli ellen.
Nemcsak pontosan támadott, de amikor kellett, tökéletesen védekezett, és bontotta az ellenfelei akcióit. Mivel a magyar sportnak idén nem volt egyéni világbajnoknője, jó eséllyel az év sportolója díjat is kiérdemli az év végi újságírói szavazáson. És arra is van esély, hogy Viviana ott lesz mellette a képzeletbeli dobogón.
Mivel azonos súlycsoportban nem indulhatnak, nem szeretnének konkurenciát jelenteni egymásnak, a jelenlegi tervek szerint a 67 kiló és a +67 kiló az a két olimpiai súlycsoport, amire fókuszálnak a 2028-as olimpiára készülve. „A célunk nem lehet más, mint a páros arany Los Angelesből. Addig sok pontot kell még összegyűjtenünk, hogy benne legyünk a világranglistán a legjobb ötben, mert akkor automatikusan megszerezzük a részvétel jogát, és nem kell selejtezőre menni. 2026-ban Németországban lesz az Európa-bajnokság, 2027-ben Asztanában lesz a vb.”
„Nincs esélyük a spanyoloknak, Magyarországnak fogunk versenyezni”
– ezt pedig már együtt mondták az újpesti klub mikrofonja előtt, amikor a spanyolok csábítása került szóba.
Az edzőjük, a finn Suvi Mikkonen egyébként úgy látja, hogy nemcsak arra van esélyük, hogy tartósan a legjobbak legyenek, hanem ahhoz is közel állnak, hogy a taekwondo legendáivá váljanak.
