Nem a győzelem érdekli, csak a vereség borzasztó érzését akarja elkerülni

„Az első szakasz Klæboé, a másodikat is Klæbo futná, a harmadik ember Klæbo lenne, és igen, ő is fejezné be” – mondta a 10 kilométeres sífutás bronzérmese, Einar Hedegart, amikor arról kérdezték, hogy hogyan állítaná össze a norvég olimpiai váltót. Természetesen Johannes Høsflot Klæbo csak egyetlen szakaszt futhatott le, de Hedegart a maga módján jól érzékeltette csapattársa mindenek felettiségét a sportágában. Klæbo mellett azért más klasszisok is futottak a norvég váltóban, és a negyedik olimpiai aranyát szerezte a milánói-cortinai játékokon, összességében pedig a kilencediket, amivel minden idők legsikeresebb téli olimpikonjává vált.

Norvégiában sífutóként könnyű példaképeket találni, nyolcszoros olimpiai bajnok volt Marit Bjørgen és Bjørn Dæhlie is, de rajtuk kívül is voltak egy-egy korszakot meghatározó nagy bajnokok. Klæbót kisgyerekként apja a zene felé próbálta terelni, és tíz évig járatta a fiát csellózni. A fiú néhány év után ráunt az egészre, és utána már csak azért járt a zeneórákra, mert az apja beígért neki egy iPhone-t, később pedig tízeurónyi összeget is fizetett neki. Egy idő után aztán mindketten belátták, hogy kár ezt erőltetni. Talán mindenki jobban is járt ezzel, legalábbis a Klæbo csellózásáról időnként felbukkanó, nem túl fülbarát felvételek ezt erősítik.

A zene mellett hamar elkezdett sportolni is, először focizni kezdett, de mellette kipróbálta a kerékpározást, futást és a sífutást is, utóbbit anyja, Elisabeth is űzte. A fociban nem ragadt meg, mert úgy érezte, hogy ő sokkal motiváltabb a csapattársainál, és nem bírta elviselni, hogy annyira függ tőlük, így aztán végérvényesen a sífutás felé fordult.

Az első lécét még kétévesen nagyapjától kapta karácsonyra, majd azon nyomban körbe is csattogott vele a nappalijukban. Ötéves lehetett, amikor először elvitték egy síklubba, de hogy nagy versenyző akar lenni, az csak később, 12-13 évesen fogalmazódott meg benne. Lenyűgözte az akkori norvég sztár, a sokszor arrogáns, később bulvárhőssé is vált Petter Northug stílusa, ahogy sprintjeivel sorra nyeri a futamokat. Amikor Northug versenyzett, Klæbo mindig látni akarta a tévében, ha ez iskolaidőben volt, akkor betegséget szimulált, csak hogy otthon maradhasson. Egy idő után aztán le kellett mondania erről a trükkről, mert az anyja azt mondta neki, hogy ha beteg, akkor edzésre sem mehet.

Klæbo egyre többet edzett, de jó pár évig nem tűnt úgy, hogy egy korszakos tehetség állt a lécekre. Tizenöt évesen 87., tizenhat évesen csak 101. volt a norvég bajnokságban. A többiekhez képest kis termetű volt. Hogy ezt ellensúlyozzák, a technikáját csiszolták, hogy ahol csak adódik, nyerjenek egy kis sebességet. Ekkor már nagyapja volt az edzője, aki a mai napig meghatározó az életében, még túl a nyolcvanon is ő irányítja a felkészülését, és ezen túl is különlegesen szoros kapcsolat fűzi Klæbóhoz, amikor nincs szezon együtt vonulnak egy erdei lakba, és közösen horgásznak, vadásznak.

Kåre Høsflot ahová lehet, még ma is mindenhová elkíséri az unokáját, hajnal 5:45-kor már a sífutópályán várja, aztán órákon át rezzenéstelenül figyeli. Mindig hosszabb távra terveztek, az állóképesség lépcsőzetes, hosszú távú fejlesztését tűzték ki célul. Úgy számoltak, hogy aki nem edz tízezer órát, abból nem lehet olimpiai bajnok, de a sprinthez talán valamivel kevesebb edzés is elég lehet, ezért először azt célozták meg. Azt is kitalálták, hogy Klæbo magaslaton fog készülni, de csak akkor, ha a tengerszinthez közel kibírja az évi ezerórányi edzést. Ma már több mint száz napot készül kétezer méter körüli magasságban.

Klæbo 17 éves kora után hirtelen nőni kezdett, és már fizikailag is fel tudta venni a versenyt riválisaival, sorra nyerte a hazai versenyeket, és elhatározta, hogy a legjobb sífutóvá válik. Nagy célokat tűzött ki maga elé, azt mondta a nagyapjának, hogy ha 23 éves kora előtt nem nyer egy világkupafutamot sem, akkor abbahagyja a sífutást, és valami más után néz. Nem kellett addig várnia, már 20 évesen sikerült futamot nyernie az észtországi Otepääban. A 2018-as szezon már egyértelműen róla szólt, a sprinttávokon már nem nagyon volt ellenfele, és a tömegrajtos versenyeken is jól ki tudta használni hajrákészségét. A phjongcshangi olimpián 2018-ban már három aranyérmet nyert, győzött sprintben, csapatsprintben és váltóban is.

Ekkor még csak 21 éves volt, és az utána következő években egyre dominánsabb lett, és miután az oroszokat kitiltották a nemzetközi versenyekről doppingproblémák majd az orosz–ukrán háború miatt, talán még könnyebb dolga lett. Arról beszélt, hogy élvezte a versenyzést az oroszokkal, különösen az Alekszandr Bolsunovval vívott párharcaikat, de a kitiltást helyes döntésnek gondolja.

Nem a győzelem érdekli, hanem a vereség elől menekül

A világkupákon lenyűgöző mérlege van, 200 világkupás rajtból 116-szor nyert és összesen 145-ször volt dobogón. A világbajnokságokon is jó arányban nyert, eddig 24 indulása volt a különböző számokban, és 15-ször győzött, az aranyai mellé még másik három érmet is gyűjtött. 2025-ben söprést csinált, mind a hat számban nyert, amelyben elindult. Nagy nyomás alatt volt, mert otthonától néhány kilométernyire, Trondheimben volt a vb. Mindent alá is rendelt a győzelemnek.

„Abban a tudatban voltam, hogy senki sem végzett olyan minőségi edzésmunkát, nem evett annyira egészségesen, mint én, és nem aludt nálam többet senki a 2025-ös világbajnokság előtt” – beszélt egy podcastban arról, hogy milyen fontos volt neki a hazai világbajnokság. Klæbo mindig törekszik a tökéletességre és szerzetesi életet él, amikor fontos versenyre készül.

A táplálkozásban is szigorú, van, hogy csak csirkén és rizsen él, de megesik, hogy egy félkilós csomag tésztát egyedül megeszik, amikor kihajtja magát. Versenyidőszakban mindent megtesz, hogy elkerülje a betegségeket, csak az emberek egy nagyon szűk körével találkozik, sokszor visel maszkot is, és van olyan, hogy a karácsonyi közös ünnepeket is kihagyja. Az elszigeteltségnek persze a hátrányait is látja, többször elmesélte már, hogy miután egy évig nem találkozott az unokaöccseivel, azok megkérdezték, hogy vajon ő még mindig a nagybátyjuk-e.

Az amerikai fizikoterapeutája, Megan Stowe azt mondta, hogy Klæbo nyitott az új dolgokra, mindent kipróbál, ami segítheti a regenerációban vagy a jobb fizikai állapot elérésében, legyen az akupunktúra, vagy mesterséges intelligencia által írt erősítőprogram.

Amikor megkérdezik tőle, hogy mi motiválja a sikerek elérésére, rendszerint ezt mondja:

„Azért akarok nyerni, mert utálok veszíteni, veszíteni a legborzasztóbb érzés, azt akarom elkerülni.”

Ha a sportban méltányos körülmények között veszít, azt elfogadja, de utána rögtön azon gondolkodik, hogy mit rontott el, hogyan lehetne kijavítani azt a hibát, és máris edzésbe menekülne. Arról is beszélt már, hogy élvezi a versenyekkel járó stresszt, a legyőzendő nehézségeket, a mindig változó körülményeket, de az edzéseket is úgy éli meg, mint az önmagával való versengést.

A győzelemre minden téren törekszik, a Skirious Problem podcastban mesélt arról, hogy együtt játszották a barátnőjével a Secret Hitler nevű társasjátékot, és akire az áruló szerep jut, annak hazudnia is kell. Barátnője úgy tartotta róla, hogy nem tud hazudni, és meglepte, hogy a játékban milyen mestere annak. Klæbo erre azt mondta, hogy a nyerés érdekében még erre is képes.

Nincs nagy titok, de mégis nehéz utánozni

Hogy miért ennyire eredményes Klæbo, azt mindenki próbálja megfejteni. Valószínűleg jó genetikája, sok gyors izomrostja van, de fizikai adottságai egyáltalán nem extrémek. Nem tud például több oxigént felvenni, mint mások. A sikerességére egyik magyarázat a perfekcionizmusa, de utánozhatatlan technikáját is gyakran felhozzák, amivel nagyon gyorsan tud alkalmazkodni a különböző terepviszonyokhoz.

„Olyan apró mozdulatokat csinál, akár a lefelékben is, amit csak akkor veszünk észre mi is a tévében, ha ráfókuszálunk. Nem érted, hogy hogyan tud annyit sebességet nyerni a többiekhez képest. Könnyű ráfogni, hogy jó a léce, de nem csak erről van szó, olyan erőt rak bele, mint senki más” – mondta Büki Ádám, aki a mostani olimpián már három sífutószámban is indult.

Gombos Károly korábbi sífutó és biatlonos olimpikon szerint a norvégok eleve nagy előnyben vannak, mert a sílécek előkészítésében a legmagasabb szintre kerültek. „Minden nagyobb csapat mögött brutális háttérmunka van, ami a sílécek előkészítését illeti, de ebben egyértelműen a norvégok dominálnak. Tehát Klæbo már fiatal zseniként is elkezdte a Fischer gyár legjobb léceit kapni, aztán ez a sílécflotta egyre csak javult. Picit olyan ez, mint az autósportban, hogy nem mindegy milyen istálló van mögötted.”

Gombos szerint a norvég technikájában az a feltűnő, hogy iszonyatos frekvenciával képes technikailag tökéletes mozgásra, de hasonlót azért még tudnak páran a mezőnyben. Úgy véli, hogy Klæbo még a technikák váltásában és időzítésében is kiemelkedő.

„Klæbo precízen kiszámolt, erős törzsizomzatú, relatíve alacsony testtömegközépponttal, erősen hajlított lábakkal korizó sífutó, elképesztő stabilitással. Nagyon előre hajlik az alsó lábszára és szinte a füléhez jön a keze párosbotozásnál az emelkedőkön. A teljes teste előre vetődik, ha nem tudná leszúrni a botokat, pofára esne. A hajrában és laposon szépen előrébb lendül már a botozása, de közel sem annyira, mint Northugnak. Számomra nem annyira meglepő, amit csinál. Aki végignézte Peter Northug karrierjét, ott is hasonlót láthattunk” – mondta Gombos.

Abban is lát párhuzamosságot, ahogy a klasszikus stílusban futnak. „Northug is csúsztatás nélkül felfutott a dombokon nagyon rövid felületen felvitt tapadó vakszolással, vagy a tapadó vaksz teljes mellőzésével. Ennek óriási az előnye a síkon és a lejtőkön, de felfelé sokkal nagyobb erőátvitelt igényel, a sífutóléc közepét sokkal jobban meg kell lépni ahhoz, hogy ne csússzon vissza és mellette karból is jobban kell tépni minden egyes lépést” – mondta az egykori olimpikon.

Klæbo a stratégiaalkotásban is kimagaslik, néha magát is próbára téve, különböző taktikákkal megy végig a sprintfutamokon, és szakértők szerint alaposan bejárja a pályákat, teszteli a különböző íveket, hogy aztán a legjobb vonalat válassza. Hogy ez mennyire működik, arra is vannak látványos példák:

„Hirtelen megszólalt. Nézd ott egy kígyó. És tényleg ott volt egy kis kígyó egy repedésben, de én akkor sem vettem volna észre, ha eltaposom” – emlékezett vissza Emil Iversen egy közös edzésükre. Aztán Klæbo vette észre előbb a felbukkanó szarvasokat, mókusokat vagy egereket, és Iversen ekkor jött rá, hogy Klæbo máshogyan érzékeli a környezetét, valahogyan jobban lát, és ezért olyan jó a pályán a manőverezésben, vagy a bukások elkerülésében. Klæbo úgy véli, hogy ezt a tudást vagy reflexet gyerekkorában a nagyapjával közös vadászatokon sajátította el, amikor madarakat figyeltek meg.

Nem nézett ki jól a haja a befutók után, ezért alapított egy céget

Norvégiában Klæbo szupersztár státuszba emelkedett, nem tud úgy kimenni az utcára, hogy ne ismernék fel, rengeteg szponzora van, de saját vállalkozásokat is indított, amelyek sok bevételt hoznak. Egyszer a fodrászával beszélgettek arról, hogy amikor célba érkezik és leveszi a sapkáját, akkor nagyon bénán áll a haja. Addig beszélgettek, míg kitalálták, hogy Hufs néven piacra dobnak egy hajzselét, amit aztán még rengeteg más hajápolási termék követett.

A sífutó régóta készít egy vlogot is, amelyben bemutatja mindennapjait, az edzéseit, vagy beszél a helyes táplálkozásról. Azt, hogy síelhet, és ebből jól megél, privilégiumnak tartja, úgy érzi, hogy tartozik azzal, hogy ad magából a rajongóknak, az őt követő közösségnek. Egy nagyon nyugodt, szívélyes ember benyomását kelti, mentes a sztárallűröktől, a médiát is jól kezeli, az olimpián is mindenkivel szóba állt. A rajongókkal is barátságos, ha nem edzés közben támadják le, szívesen csinál velük közös képet.

Bármennyire is népszerű Klæbo, a sífutás azért nincs sokak radarján, a mostani olimpiai sprinttel viszont átütötte a falat. Az egyik emelkedőn nagy frekvenciával és sebességgel futott fel, és az erről készült videó virálissá lett, ennek köszönhetően fedezték fel maguknak sokan a sífutót. Hedegart szerint éppen itt volt az ideje, hogy még többen megismerjék Klæbót, akinek szerinte nemcsak sífutásban, hanem az egyetemes sportban is a legjobbak között van a helye.

A Klæbo-brand fenntartásában ma már az egész családja részt vesz, az öccse csak azért tanult meg zenét szerezni, hogy a YouTube-csatornáján ne legyen probléma a jogdíjakkal, az apja pedig a sífutó menedzsereként működik.

Korábbi nyilatkozatai alapján a 2030-as olimpiát még biztosan bevállalja, hogy utána mi lesz, az kérdéses, igaz egyszer azt is mondta, hogy még negyvenéves korában is versenyezni fog. Ha ilyen szinten teszi, még inkább elérhetetlen magasságba emelkedik.