Több mint egy hónapnyi kényszerszünet után tért vissza a Forma–1 a Miami Nagydíj versenyhétvégéjével. A bahreini és a szaúd-arábiai futamokat törölték az iráni háború miatt, jókora lyukat hagyva a versenynaptárban. Időközben a szabályokon is finomítottak: lényegében a hibrid meghajtásnál visszafogták az elektromos rész jelentőségét. Ettől az autók ugyan lassabbak lettek, cserébe kisebb eséllyel alakulhatnak ki olyan tempókülönbségek, mint Ollie Bearman baleseténél a Japán Nagydíjon, és az időmérőkön se kell annyira spórolni, hogy elég elektromosságot töltsenek vissza.
A szabályok áthangolása és a hosszabb szünet miatt feltorlódott fejlesztések miatt arra is volt esély, hogy valamennyire a csapatok közötti erősorrend is megkavarodhat. Majdnem mindegyik csapat fejlesztett az autóján. A különösen gyenge Aston Martin feltámadását várókat aligha biztatta, hogy egyedüli istállóként nem adtak le változtatást a FIA-nak, bár a fő problémájuk a kocsit és a pilótákat is szétrázó vibráció, amin nem feltétlenül bejelentésköteles módszerekkel is segíthetnek. Azok reményei már megalapozottabbnak tűntek, akik a pontverseny másik végén álló Mercedes előnyének csökkenésére számítottak. A vezető csapat pár fejlesztéssel szerénykedett, míg az élmezőnyből a többiek – a Ferrari, a McLaren és a Red Bull – tekintélyes listákat lobogtattak.
Az első szabadedzésen meg is villantott például a Red Bull egy Ferrari-féle átforduló hátsó szárnyat, míg George Russell a gőzmozdonyként zakatoló turbójára panaszkodott. Messzemenő következtetéseket nem volt érdemes belőle levonni, de a Mercedesek csak az 5.-6. helyre futottak be, Charles Leclerc egy 200 euróba kerülő boxutcai gyorshajtás ellenére az élen végzett.
A Miami Nagydíj sprintidőmérője így több okból is érdekesnek ígérkezett. Lance Strollnak négy perc se kellett, hogy a fehér vonalon túl kössön ki, amit sárga zászlókkal üdvözöltek a pályabírók. Az Aston Martin pilótája hiába tudott egy kis megállás után tovább evickélni, az első szakasz vége előtt ki kellett szállnia az autójából.
Csapattársa, Fernando Alonso is pocsék eredménnyel, több mint 12 másodperces hátránnyal végzett egy elfékezés után. Így egyik Aston Martin se volt képes megugrani a 107 százalékos szabályt, csak külön engedéllyel indulhatnak a sprinten (ezt szokás szerint mindketten megkapták az edzésidők alapján). Mellettük a két Cadillac, a Haasával Esteban Ocon és a Racing Bullsban ülő Liam Lawson búcsúzott az SQ1-ben – utóbbi reakcióját többször ki kellett sípolni.
Ennek ellenére az új-zélandi pilóta a második szakaszban visszaült az autójába, hogy aztán feleslegesen kuksoljon ott bekötve. Valószínűleg arra számítottak a Racing Bullsnál, hogy törlik valaki SQ1-es körét. Ilyen döntés nem született a sprintidőmérő végéig, de utána igen. Az utolsó pillanatban Alex Albon lökte vissza Lawsont az első szakasz kiesői közé, ám elhagyta a pályát, így végül visszasorolták a 19. helyre. A második etapban sorrendben a két Audi, Bearman (Haas), a két Williams – köztük az utólag törölt köreivel Albon és a rádióban három lépés hátrányra panaszkodó Carlos Sainz –, valamint Arvid Lindblad (Racing Bulls) végzett kieső helyen.
Az utolsó felvonásra jókora kivárás után gurultak ki a pályára az autók. Az első két szakaszban egyetlen Mercedes sem végzett dobogós helyen (a Ferrarik és a McLarenek vegyesen követték egymást), Andrea Kimi Antonelli a fékjeire panaszkodott az SQ2-ben, mégis elcsípte a végén a második helyet. A többieknél is tovább várt a mért körével, a kockázatos taktikával sokat nyerhetett a felgumizott pályán. A hajrá Lando Norrisnak sikerült a legjobban (annak ellenére, hogy az egyik kanyart szerinte teljesen elrontotta), és a másik McLarennel Oscar Piastri szerezte meg az utolsó dobogós helyet. Norrist még utólag vizsgálták amiatt, hogy nem volt-e túl lassú az SQ2-ben a felvezető köre, de semmilyen büntetést nem kapott ezért.
A Ferrarik közül az addig remekelő, de a saját bevallása szerint borzalmas utolsó mért kört futó Leclerc csak a negyedik, Lewis Hamilton a hetedik lett. Max Verstappen (Red Bull) és Russell (Mercedes) is befért közéjük. A tavalyi formájához képest nagyot javuló Alpine a 8.-10. helyet szerezte meg, Franco Colapinto és Pierre Gasly Isack Hadjart (Red Bull) fogta szendvicsbe.
Egyetlen sprint időmérőjéből nem szabad hosszú távú tanulságokat levonni, de a Mercedesek egyelőre nem tűnnek olyan uralkodónak, mint eddig, az élmezőny többi tagjának – különösen a címvédő McLarennek – bejöhettek a fejlesztési csomagok.
Cikkünket frissítettük a FIA döntéseivel, amelyek a sprintidőmérő vége után születtek. A lenti táblázat a sprintidőmérő végének eredményét mutatja, így még nincs benne Albon visszasorolása a 19. helyre.
