A Bajnokok Ligája legnagyobb magyar sikereit nem a futballisták, hanem a bírók szállították
Május 30-án a sorozat történetében először rendezheti meg Budapest a Bajnokok Ligája döntőjét, a Puskás Arénában ünnepelhet Európa legjobb futballcsapata. A fináléig mindennap visszatekintünk a döntők egy-egy nagy pillanatára, egyéniségére, érdekességére. BL-sztorik, tizenkettedik rész.
A magyar játékvezetés mostanában nem a legszebb napjait éli, jelenleg nincs a legmagasabb szinten jegyzett játékvezetőnk. Emiatt idén fel sem merülhetett, hogy esetleg magyar bírói csapat vezesse a BL történetének első budapesti döntőjét. Az UEFA néhány nappal ezelőtt a német Daniel Siebertre és segítőire bízta a Paris Saint-Germain és az Arsenal összecsapásának levezetését.
A múlt sikerei pedig arra predesztinálnák a magyar játékvezetőket, hogy a futball legmagasabb szintjén működjenek. Az olyan kiemelkedő bíróknak köszönhetően, mint Palotai Károly, Puhl Sándor és Kassai Viktor, a Magyar Labdarúgó Szövetség a mai napig előkelő helyen áll az európai bírórangsorban. Ők hárman együtt 4 BEK-, illetve BL-döntőt vezettek, ennél több döntős bírót csak az olyan nagy futballhatalmak adtak a sportágnak, mint Németország, Olaszország, Anglia, Franciaország és Spanyolország, valamint a sportdiplomáciában mindig is befolyásos Svájc.
Palotai Károly
A békéscsabai születésű Palotai Károly a világ legjobb bírói között is egyedülálló: soha egy játékvezetőnek sem volt olyan gazdag játékos pályafutása, mint neki. Csapatkapitánya volt az 1964-es tokiói olimpiát megnyerő magyar válogatottnak. Bajnok és többszörös kupagyőztes volt a Győri ETO-val. 1965-ben elődöntőt játszott a Bajnokcsapatok Európa-kupájában, ahol az Eusébióval felálló Benfica állította meg őket, amelyet akkoriban a magyar származású Schwartz Elek edzett.
Palotai Károlyt végső soron az 1956-os forradalom indította el a játékvezetés felé, de ezt akkor még nem tudhatta. Testvérével, az egyszeres válogatott kapus Palotai Jánossal együtt az ETO-ban játszottak, amikor egyik napról a másikra úgy döntöttek, hogy Nyugatra disszidálnak. „Ahhoz, hogy ez érthető és talán elfogadható legyen, itt kell élni a határ közelében, ahonnan akkor szinte kifújta az embert a szél! Az egyik nap még eszünkben sem volt, hogy megyünk, a másikon pedig már kinn találtuk magunkat János bátyámmal és klubtársammal, Pálfyval (Pálfy Antal – a szerk.)” – nyilatkozta Palotai Bajnai Teréz és Kürti András 1983-ban megjelent, Nagy visszatérések című könyvében.
A féléves nemzetközi eltiltás után a nyugatnémet Freiburger FC igazolta le Palotait. A futball mellett a helyi Siemens-gyárban dolgozott, ahol megtanult németül, aminek később még nagy hasznát vette. Alig két év elteltével az ETO hívására mégis hazatért Magyarországra, ahol újabb féléves eltiltás várt rá. Ezt az „alkalmat” kihasználva, 1959-ben letette az edzői és a játékvezetői vizsgát. A profi futballt 32 évesen, az 1967-es Népköztársaság Kupa-döntőjén elszenvedett sérülése miatt hagyta abba. Az edzősködés helyett inkább a kiszámíthatóbb bírói pályát választotta, ahol még nagyobb sikereket ért el. Három világbajnokságon (1974, 1978, 1982), két olimpián (1972 és 1976) egy Európa-bajnokságon (1980) szerepelt, valamint több európai kupadöntő levezetésével is megbízták.
Palotai Károly azon kevés játékvezetők közé tartozik, akik két döntőt is vezethettek a legrangosabb európai kupasorozatban. Ezt rajta kívül csak a holland Leo Hornnak, a svájci Gottfried Dienstnek és az olasz Concetto Lo Bellónak adatott még meg.
Palotai első BEK-fináléja az 1976-os volt, ahol a kétszeres címvédő német Bayern München a francia bajnok Saint-Étienne-nel találkozott. A glasgow-i Hampden Parkban rendezett döntőn Müncz György és Tátrai László voltak Palotai asszisztensei. A kiegyenlített küzdelmet hozó döntőt a korszakos Bayern Franz Roth bombagóljával 1-0-ra nyerte meg, amivel zsinórban a harmadik BEK-győzelmüket aratták. „A mérkőzésen egyik csapattal sem volt komoly problémám, mindkettő kitűnő partnernek bizonyult, így különösebb fegyelmezésre sem volt szükség. Szándékosan nem beszéltem a pályán németül, nehogy ez a francia játékosok körében ellenérzést váltson ki. A döntő után mindkét csapat vezetői gratuláltak működésünkhöz” – mondta a döntő után Palotai, aki lap nélkül lehozta a meccset.
A következő BEK-döntős felkérés 1981-ben érte Palotait. A párizsi Parc des Princes-stadionban rendezett döntőbe a Liverpool és a Real Madrid jutott be, ami játékvezetői szempontból nem ígérkezett könnyű mérkőzésnek. Az UEFA éppen ezért az egyik legtapasztaltabb játékvezetőre bízta a két sztárcsapat meccsét, bízva abban, hogy Palotai tekintélye rendet tart majd a pályán.
Ez be is igazolódott, Palotai és segítői, Kőrös László és Kuti Sándor végig kézben tartották a meccset, amit a Liverpool Alan Kennedy kései góljával 1-0-ra megnyert. A lefújás után az UEFA olasz elnöke, Artemio Franchi egyenesen a mezőny legjobbjának nevezte a magyar bírót, aki egy-egy sárga lap kiosztásával kordában tudta tartani az indulatokat. Palotai a Népsportnak úgy értékelt, hogy a döntő „sportszerű keretek között zajlott le, de az első félidőben egy-két esetnél idegesebb volt a hangulat, mint öt évvel ezelőtt Glasgow-ban”. „Számomra nem is a csapatvezetők fontosak, hanem az, hogy az utolsó füttyszó után a két csapat valamennyi tagja még a pályán odajött megköszönni a mérkőzést” – mondta.
Puhl Sándor
Palotai után a magyar játékvezetés következő nagy alakja a miskolci születésű Puhl Sándor volt, aki a szamárlétrát végigjárva a szakma abszolút csúcsára is felért: az 1994-es amerikai világbajnokságon ő vezethette a Brazília-Olaszország döntőt. A hírek szerint Palotai Károlynak – aki akkoriban a FIFA Játékvezető Bizottságának volt a tagja – nagy szerepe volt abban, hogy Puhl kapta meg a torna legfontosabb mérkőzését.
A kilencvenes években Puhl Sándor volt az abszolút mélyponton lévő magyar futball egyetlen világszínvonalú képviselője.
A labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó IFFHS 1994 és 1997 között zsinórban négyszer választotta meg őt a világ legjobb játékvezetőjének. Nála többször csak a legendás olasz Pierluigi Collina kapta meg ezt az elismerést.
A brazil-olasz vb-döntő mellett az 1997-es Borussia Dortmund-Juventus Bajnokok Ligája-döntő volt Puhl karrierjének másik csúcspontja, amit állandó partjelzőivel, Hamar Lászlóval és a későbbi MLSZ-elnök Bozóky Imrével vezetett le. A müncheni Olimpiai-stadionban rendezett fináléban az előzetesen esélytelenebbnek tartott Dortmund 3-1-re legyőzte a Juventust, ahol akkoriban olyan sztárok játszottak, mint Zinedine Zidane, Alessandro Del Piero és Christian Vieri.
Ahogy Dénes Tamás és Pongrácz György Bírókirályok című könyve felidézi, játékvezetői szempontból nem volt ez könnyű mérkőzés. A vesztes olaszok magukból kikelve kritizálták Puhlékat, de a videofelvételek őket igazolták: minden vitatott helyzetben a jó döntést hozták, még akkor is, amikor Karl-Heinz Riedle első góljánál Puhl felülbírálta a tévesen lest intő Bozókyt.
„Az UEFA elnöke, főtitkára, a játékvezetői bizottság első embere gratulált a teljesítményemhez, és minimum jelzésértékű, hogy a Juventus játékosai, Peruzzitól Del Pieróig, mind-mind odajöttek kezet fogni a mérkőzés után. Ami a vitatott szituációkat illeti, visszanézve egyértelmű, hogy Riedle első gólja előtt Kohler állt lesen, tehát jól döntöttem, amikor felülbíráltam a dokit, azt pedig közelről láttam, hogy Jugovics kezezett, mielőtt a hálóba talált volna. Elájulva nem vagyok magamtól, a lelkiismeretem azonban tiszta, borzasztóan feszült légkörű találkozó volt, s jól jöttem ki belőle. Megjegyzem: hibátlanul még nem vezettem egy meccset sem, de ez egy olyan szakma, hogy tudom: soha nem is fogok” – nyilatkozta Puhl a döntő után.
Kassai Viktor
1997 után több mint egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra magyar játékvezető kapja meg a Bajnokok Ligája-döntő levezetésének feladatát. A tatabányai Kassai Viktor 15 éves volt, amikor 1990-ben letette a játékvezetői vizsgát. Ezzel apja, Kassai István példáját követte, aki egykor az NB III.-ig vitte bíróként. Kassai Viktor a kétezres évek második felében kezdett el kiemelkedni a hazai mezőnyből, és vált az első számú magyar játékvezetővé. A 2008-as pekingi olimpián hiba nélkül vezette az Argentína-Nigéria (1-0) döntőt, majd a 2010-es dél-afrikai világbajnokságon is végig jó teljesítményt nyújtott.
Ilyen előzmények után nem volt váratlan, hogy az UEFA játékvezetői bizottsága a 35 éves Kassait jelölte ki a 2011-es Barcelona-Manchester United BL-döntő levezetésére.
Ezzel ő lett a BL-történetének legfiatalabb játékvezetője, aki döntőt vezethetett.
A londoni Wembley-stadionban, közel 90 ezer néző előtt rendezett meccsen Pep Guardiola csúcson lévő Barcelonája esélyt sem adott Sir Alex Ferguson Unitedjének, fölényes játékkal 3-1-re nyertek. A magyar bírók teljesítményét még az angol sajtó is dicsérte, és semmi kivetnivalót nem találtak a döntéseikben.
Kassai munkáját asszisztensként Erős Gábor és Ring György, alapvonali játékvezetőként Fábián Mihály és Bognár Tamás, negyedik játékvezetőként pedig Vad II István segítette ezen a meccsen. Év végén az IFFHS Kassait választotta az év legjobb játékvezetőjének. Amikor 2019. december 11-én Kassai lefújta az Atlético Madrid-Lokomotiv Moszkva BL-csoportmeccset, valószínűleg kevesen gondolták volna, hogy hosszú ideig ez lesz az utolsó mérkőzés a Bajnokok Ligájában, amit magyar játékvezető vezetett.
Kovács István
Egy ilyen cikkben mindenképp említést érdemel a nagykárolyi születésű Kovács István, aki a román futballszövetséget képviselve jutott el az elit játékvezetők ligájába. 2022-ben ő vezette a legelső Konferencia Liga-döntőt az AS Roma és a Feyenoord között (1-0). Két évvel később az Atalanta–Bayer Leverkusen Európa-liga-döntőben (3-0) bíráskodott, tavaly pedig minden idők legsimább BL-döntőjét vezette, ahol a Paris Saint-Germain 5-0-ra kiütötte az Intert. Kovács pályafutásából így már csak egy nagy válogatott torna fináléja hiányzik. Nem kizárt, hogy hamarosan ezt is kipipálhatja, ugyanis ő is tagja a közelgő világbajnokság játékvezetői keretének.
