A klub, ami többször nyerte meg a BEK-et, mint a saját országa bajnokságát
Az 1970-es évek második felében ért a csúcsra először az angol klubfutball, a Liverpool és a Nottingham Forest rivalizálása nagy hatással volt az egész kontinens futballjára. A két csapat ‘77 és ’81 között felosztotta egymás közt a BEK-győzelmeket.
A Nottingham első komolyabb eredménye az angol ligában 1969-ben volt, egy második hely, ezután azonban visszaesett, és ki is esett a csapat az első ligából. A második felfutása viszont örökre nyomot hagyott nemcsak az angol, hanem az európai futballban is.
A klubhoz 1976. januárban érkezett új edző, Brian Clough. A Forest éppen a bennmaradásért harcolt a másodosztályban, ezt a feladatot a menedzser teljesítette. Clough már ismert edző volt, hiszen a Derbyvel megnyerte a bajnoki címet, és 1972-ben a BEK-ben is a legjobb négy közé jutott. Ott a Juventus már nagy falat volt, csak egy döntetlenre futott a csapat erejéből.
A nyolcgyerekes családba született Clough mindig különc volt, a középiskolát be sem fejezte, eleinte a krikettet kedvelte, abban a sportágban akart valami nagyot alkotni, többre tartott ott egy nagy eredményt, mint a Wembley-ben egy mesterhármast. Játékosként két meccset kapott az angol válogatottban.
A Derby vezetőivel az eredményesség ellenére is nehezen jött ki. A Leedsnél mindössze 44 napot töltött, a Nottinghamnél viszont úgy formálta a csapatot, ahogyan csak akarta. A bentmaradás után 1977-ben megnyerte a csapat a másodosztályt, ekkor csúnyán kiosztotta a Guardian újságíróját, amikor a következő szezonban a bentmaradásról kérdezte. „Nem azért jutottam fel, hogy erről beszéljek, ki akarom csinálni a legnagyobbakat is, mint a Liverpool és a Manchester United.”
Ha elsőre fellengzősnek is hatott a nyilatkozata, a csapat az első fordulóban megverte az Evertont 3-1-re, aztán a Bristolt, és a Derbyt, ami extra elégtételt jelentett neki. Ekkor kezdett tündökölni a későbbi legendás kapus Peter Shilton, bár Clough szerint többet foglalkozott a tükörrel, és hogy jól nézzen ki, mint a labdával.
Aztán voltak kellemetlen vereségei (például a Leeds ellen november 19-én), utána úgy beindult a csapatával, hogy többet nem kapott ki a bajnoki idényben. Végül hét pontot vert a bajnokságban Európa legjobb csapatára, a Liverpoolra, ami 1978-ban megnyerte a BEK-et.
Clough első nemzetközi meccsét a Nottinghammel épp a Liverpool ellen játszotta, 2-0-s összesítéssel lépett át rajta a BEK első fordulójában, utána az AEK-et kettős győzelemmel búcsúztatta, a Real Madridot kiejtő Grasshopperst pedig 5-2-es összesítéssel söpörte el. A Köln ellen a hazai 3-3 után idegenben nyertek 1-0-ra, és így mehettek a müncheni döntőre, ahol a Malmőt verték 1-0-ra. A gólt az egyik nagy felfedezettje, Trevor Francis szerezte.
A bajnoki cím eközben elúszott, de a csapat a címvédő jogán újra ott volt a sorozatban a következő idényben is. Az elődöntőben az Ajaxot verték, a döntőben pedig Robertson találatával a Hamburgot. Hogy John Robertson nem züllött el, és megmentette a futball, abban oroszlánrészt vállalt Clough.
„Sültkrumpli-zabáló, elhízott, láncdohányos és lusta. Ráripakodtam, hogy borotválkozzon meg, és cserélje le az undorító bőrcipőjét”
– mutatta be önéletrajzi könyvében, hogyan hatott rá.
A következő szezonban a Levszki kettős vereséggel búcsúztatta őket az első körben, Clough varázsereje pedig fokozatosan halványult. 1993-ig 994 meccsen át szolgálta a klubját, a Premier League indulásáig volt a Nottingham edzője, utána vonult vissza. A csapat akkor esett ki az élvonalból.
Az idézetei azonban itt maradtak velünk, például az, hogy „Róma nem egy nap alatt épült, de én nem is vettem részt a projektben.” A sajtó imádta, mert mindig nagyon jól idézhetőt mondott. A svéd edző, Sven-Göran Eriksson 2001-es kapitányi kinevezésekor például azt, hogy végre lesz valaki a válogatottban, aki jobban beszél angolul, mint a játékosok. Clough 2004-ben halt meg, elhatalmasodó alkoholizmusa miatt utolsó hónapjaiban rendszeres kórházi kezelésre szorult. 69 évet élt.
