A tolmács, aki kétszer nyert Bajnokok Ligáját
Május 30-án a sorozat történetében először rendezheti meg Budapest a Bajnokok Ligája döntőjét, a Puskás Arénában ünnepelhet Európa legjobb futballcsapata. A fináléig mindennap visszatekintünk a döntők egy-egy nagy pillanatára, egyéniségére, érdekességére.
Örök vitatéma a futballban, hogy milyen játékosmúlt szükséges ahhoz, hogy valakiből nagy edző legyen. A portugál José Mourinho példája arra mutat rá, hogy ez nem mindig fontos, bár az ő karrierútja egészen sajátságos, senkiéhez nem fogható.
Apja válogatott kapus volt a Setubalnál, később edzősködött is a klubnál. Egyszer a karácsonyi családi ebéd közben érkezett a hír, hogy kirúgták a csapatától, vagyis a kis José már gyerekként átlátta, milyen viszontagságos lehet ez a hivatás. Ettől függetlenül már 15 évesen váltig állította, edző lesz. A másodosztályban focizgatott, és gyorsan rájött, hogy számára ez a plafon, így már 23 évesen edzői tanfolyamra iratkozott be, és nemcsak Portugáliában, hanem Skóciában is képezte magát. Amikor a Sporting leigazolta 1992-ben a híres angol edzőt, Bobby Robsont, neki szüksége volt egy tolmácsra – ez lett az akkor 29 éves Mourinho.
Az angol szakember, aki a ‘90-es vb-n a negyedik helyre vezette hazája válogatottját, az első pillanattól megbízott benne. A Sporting ’93-ban vezette a bajnokságot, de aztán amikor egy Salzburg elleni, idegenbeli vereség után felszálltak a repülőre, a klub elnöke idegesen magyarázott Robsonnak, aki egy szót sem értett abból, amit mond. Mourinho fordította le neki: a vereséget a főnök szégyennek nevezte, aminek meglesznek a következményei. Leszálltak, és azon nyomban kirúgta Robsont.
Együtt mentek a Portóhoz, aztán 1996-ban a Barcelonához is egy csomagban szerződtek. A katalánok eredetileg nem gondoltak arra, hogy Mourinhónak is szerződést kínáljanak, de Robson boldogtalan lett volna, ha nem kísérheti el a segítője, aki egyre inkább szakmai, asszisztensi szerepet töltött be mellette. Az is előfordult, hogy már nemcsak lefordította a mestere szavait a sajtónak, hanem a saját gondolatait is hozzátette az ott lévő újságírók legnagyobb megdöbbenésére.
Mourinho különleges kapcsolatba került a játékosokkal, köztük Pep Guardiolával is, volt, hogy órákon át beszélgettek. Ezért sem mindennapi, hogy jóval később tettlegességig fajuló vitájuk alakult ki a Spanyol Szuperkupa döntőjében – ez volt a híres szemkinyomós affér, de ne szaladjunk ennyire előre.
Robson távozása után Mourinho még két évet maradt a Barcánál, segítette a holland edzőt, Louis van Gaalt is, mígnem 2000-ben elfogadta a Benfica ajánlatát, de ott végig sem vitte a szezont.
A Portót viszont a csúcsra emelte. A 2003-as bajnoki cím után egy olyan BL-idény jött, ami örökre emlékezetes maradt. Azt az örömöt, amit a nyolcaddöntőben az Old Traffordon mutatott be a Manchester United egyenlítő góljánál, évtizedeken keresztül játszották vissza. A Porto az első meccsen Benny McCarthy duplájával 2-1-re nyert, a visszavágó 90. percében Howard kapus egy nem túl jól helyezett szabadrúgást középre ütött ki, a berobbanó Costinha pedig élete legfontosabb gólját szerezte, közelről passzolt az üres kapuba. A Lyont 4-2-es összesítéssel ütötték ki, a Deportivo ellen a hazai 0-0 után Derlei büntetőjével nyertek 1-0-ra. A döntőben pedig lemosták a Monacót.
A Porto volt az utolsó csapat, ami nem valamelyik európai topligából érkezve nyerte meg a BL-trófeát.
Mourinho útja innen a Chelsea-hez vezetett, ekkor már nem Tolmács, hanem Kiválasztott volt a beceneve. Az angol klubot akkor vette meg a milliárdos Roman Abramovics, és az orosz üzletember azt gondolta, hogy a portugál edzővel megszerezheti az első BL-trófeáját is a csapat. A londoniakkal azonban nem jött össze neki a siker.
Nem úgy az Interrel. Külön elégtételt jelentett neki, hogy az olasz csapattal a nyolcaddöntőben a Chelsea-t kettős győzelemmel búcsúztatták. Aztán az elődöntőben a Guardiola vezette Barcelonát győzték le abszolút célfutballal, sziklaszilárd védekezésre és gyors kontrákra építve, remekül összerakott csapattal. A katalánok elleni első meccsen 3–1-re győztek, a visszavágón így elég volt az 1–0-s győzelem. A döntőben pedig Louis van Gaal Bayern Münchenjénél bizonyultak jobbnak 2-0-ra.
2010-ben az év edzőjének választották a FIFA-nál, sőt, az olasz Gazzetta Dello Sport megválasztotta az év emberének is. Akkor úgy látszott, még messze nincs a csúcson, a folytatásban viszont sem Real Madriddal, sem a Chelsea-vel nem tudott BL-döntőbe jutni.
Az Európa-ligát a Manchester Uniteddel 2017-ben, a Konferencia-ligát a Romával 2021-ben nyerte meg, így minden nagy trófeából begyűjtött már egyet. Az előző nemzetközi budapesti kupadöntőn, 2023-ban viszont alulmaradt a Sevillával szemben.
