Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Nógrád megyében, Karancslapujtőtől nem messze, Kishartyán határában húzódik egy háromszáz méter hosszú, 30-40 méter magas, csupasz homokkő sziklafal. A falban jó magasan barlangszerű üregrendszer virít, amihez meredek, kőbe vésett lépcsősor cikázik fel. Az összkép annyira fura, hogy első benyomásra az ősi Inka Birodalom romvára, a Machu Picchu melletti hegy szűk és meredek sziklalépcsőin éreztem magam.
A Kőlyuk-oldal nevű sziklaképződmény fotóját egy nógrádi biciklitúrán láttam meg valahol a falon, azóta terveztem, hogy megnézzük a különös létesítményt. Nemrég a Karancsra indultunk, hogy ezúttal nyugat felől másszuk meg a hegyet, és mindenképpen meg akartam állni a tíz emelet magasan homokkőbe vájt üregeknél, hogy közelebbről is megvizsgálhassuk őket.
Budapestről Salgótarján felé nincs kétórányi autóútra Kishartyán, a falu busszal-vonattal is három órán belül elérhető. A település déli határától nem messze kell letérni a főútról egy régi mezőgazdasági úton a Kő-völgy felé, amin alig egy kilométert haladva egy major kapujához érünk. (Gyalog a faluból a Z■ turistajelzést kell követni.) A kapu előtt jobb letenni a kocsit, mert a majort egy kátyúsabb földúton kell megkerülni ahhoz, hogy odaérjünk öt perc séta után a sziklafal alá.
A látvány már lentről elég meggyőző volt, aki vizuálisabb típus, annak ajánlom ezt a rövid, helyszínen felvett videót:
A legenda szerint a völgyben feküdt Hartyán falu, az Árpád-kori forrásokban ugyanis még nem szerepel külön a mostani Sós- és Kishartyán. Ám az ősi Hartyán állítólag elsüllyedt, mint Atlantisz, legalábbis elnyelte a mocsár vagy egy földcsuszamlás. A völgy egyik oldalán most a Hencse-hegy emelkedik, a másikon a hosszú, magas sziklafal, benne a nevezetes üregekkel.
Az üregrendszert az teszi különlegessé, hogy 15-20 méter magasan vájták a meredek falba, azaz 5-6 emeletnyit fel kell lépcsőzni ahhoz, hogy beléphessünk. A mostani, sziklafalban cikázó lépcsősor is elég meredek, kapaszkodni kell felfelé rajta. Régebben még nehezebb dolga volt annak, aki fel akart jutni: helytörténeti adatok szerint csak lyukak voltak a falban a kapaszkodásra és a láb megtámasztására, azaz úgy lehetett felmászni, mint egy létrán.
Nekilendültünk a cikcakkban felfelé haladó lépcsősornak, és a hely titokzatos hangulata és a meredek lépcsők miatt itt ugrott be először a Machu Picchu, vagy inkább a mellette álló, szintén meredek lépcsőkön megmászható Huayna Picchu. Nyilván elég távoli asszociáció, de innentől végig úgy éreztem magam, mint aki az inkák kincsét kutatja egy elhagyott barlangban.
A mászást ma már egyébként fémkorlát segíti, így az emberek túlnyomó része jó eséllyel le tudja küzdeni az akadályt a sziklatermek felé. Fent először is a nagyszerű kilátás vágott mellbe minket, aztán nekiindultunk a 15 méter hosszú, négy különböző helyiségből álló üregrendszer felderítésének. A négy üreg alvóhelyiség, élelmiszerraktár, tűzrakásra és nappali tartózkodásra alkalmas szoba vagy terem lehetett régen, de ez csak sejtés.
Mint ahogy az is, hogy kik, hogyan, és miért alakították ki ezt a mesterséges fellegbarlangot. Annyit lehet tudni, hogy talán a török időkben, vagy esetleg még korábban egy természetes sziklaterasz mélyítésével jöttek létre a termek, méghozzá valószínűleg a lakosság menekülhetett ide a dúlások elől. Később, a késő középkorban remeték és szerzetesek lakhattak itt.
A lépcső egy körülbelül 30 négyzetméteres, félig nyitott előcsarnokba fut be, ami a feltételezések szerint egyfajta nappaliként, közös tűzrakóként és melegedőként szolgálhatott. Egy keskenyebb terem valószínűleg a hálószoba funkcióját töltötte be, aminek a falán nagy, ablakszerű lyuk is tátong. Egy kisebb belső cella, valamint egy szintén ablakban végződő folyosó is helyet kapott a jól strukturált remetelakban.
Az ablakszerű lyukakon kihajolva közelről megvizsgálhatjuk a sziklafal anyagát. A sárgásbarna, nagy kvarctartalmú, üledékes homokkő egy 30 millió évvel ezelőtti tenger parti sávjában halmozódott fel, jól megfigyelhetők rajta a lerakódás rétegvonalai. A kőzet alsó része keményebb, sötét színű, míg a felső egyharmada világosabb és lazább szerkezetű, benne kavicsos rétegek is vannak. Ebben a világos színű rétegben cápafogakat is találtak – írja a tájékoztató szöveg.
Amíg fent nézelődtünk, mindössze egy szlovákiai pár érkezett – pedig hosszú idő után ez volt az első szép, napos hétvége. Látogatótársaink elkövették a hibát, és begurultak kocsival a sziklafal aljáig. Visszafelé beszakadt az autójuk kereke alatt az egyik hatalmas kátyú jege, ami csapdába ejtette őket. Lementünk segíteni, hogy együttes erővel lökjük ki a kocsit, de mindössze annyit értünk el, hogy a kerék feldobálta a sarat a nadrágunkra. Végül a közeli majorból egy traktorost tudtunk segítségül hívni, így sikerült kirántani a bajba került autót a jégből.
Ezzel a hepienddel indultunk tovább a Karancs megmászására. Mivel sokkal többet nézelődtünk a kishartyáni Machu Picchun, mint terveztem, időben kissé megcsúszva értünk a hegyhez, ami később nagyobb bonyodalmakat okozott, de erről majd egy másik túracikkben számolok be.
A Kőlyuk-oldal, hivatalos nevével ellentétben, egyáltalán nem unalmas terep, mint láthattuk. A keleti országrészből elég gyorsan megközelíthető, és a nagyjából 500 méteres (vagy a falu buszmegállójától számítva kicsit több mint egy kilométeres) sétán senki nem fogja térdig járni a lábát. Ha jól sejtem, a gyerekek valószínűleg megőrülnek a lépcsős barlangért, de a felnőttek sem hiszem, hogy unatkoznának a sziklafalban. Extra bónuszként ott is lehet aludni. A bejárat déli tájolású, a nap nem fog kora reggel kicsiklandozni a hálózsákból.
A túraútvonal nagyítható térképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk.
További ismeretlen, érdekes helyek a Szépkilátáson:
