Drótkerítés, figyelmeztető tábla, erdei csapóajtó: vasárnaptól új túraútvonalon lehet átvágni a Nagy-Szénást körülölelő fokozottan védett természeti területen. A turistaút egy kemény alku eredménye, ami civil szervezetek és a nemzeti park között született. Most mindenki reménykedik benne, hogy nem kell csalódni a turistákban, és vigyázni fognak a veszélyeztetett flórára. A P+ jelű túrautat telexesekkel és családtagjaikkal festettük fel és teszteltük hétvégén a vadregényes Köves-árokban.
Az új P+ túraútvonal Pilisszentiván határából indul és a Nagyszénási-sziklaüreg alatti turistaút-csomópontba torkollik bele a Nagy-Szénás-hegy (550 m) oldalában. Ideális startpont hozzá a szentiváni futballpálya melletti Villa Negra büfé parkolója, ahová egy órán belül ki lehet jutni vonattal vagy busszal is a fővárosból. Itt gyülekeztünk telexesek szombaton, hogy társadalmi munkában felfessük a túrajeleket az új útra.
Azt, hogy különleges területen fogunk dolgozni, már az eligazításon megtudtuk. Mint Kézdy Pál, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa elmondta, a helyszín fokozottan védett természeti terület, sőt még ennél is különlegesebb: olyan kiemelkedő jelentőségű Európa Diplomás Terület, amiből Magyarországon is csak három, a kontinensen is csupán 74 van.
Ezt annak köszönheti, hogy számos bennszülött (endemikus) és maradvány (reliktum) növényfaj él itt, közülük legfontosabb a pilisi len (Linum dolomiticum), ami a világon csak itt található meg. Kézdy Pál szerint gazdag növényvilága miatt ez a hely a hazai természetvédelem szentélye. Sajnos a pilisi len állománya az elmúlt tíz évben elkezdett összeomlani, ezért virágzáskor (április második felétől) szigorúan őrzik, nehogy kipusztuljon. Ez gyakori konfliktusokhoz vezetett a természetvédelmi őrök és a helyi túrázók között, mert sokakat nagyon zavart, hogy csak óriási kerülővel tudnak feljutni Pilisszentivánból a Nagy-Szénás 360 fokos panorámát kínáló tetejére.
Hogy miért fogy a pilisi len, arra nincs pontos válasz. Kézdy Pál szerint annak ellenére csökken az állomány, hogy az élőhelyet bekerítették, szigorúan őrzik a virágzási időszakban, visszaszorították a pilisi lennel nem túl barátságos feketefenyőket, sőt a vadállományt is csökkentették. Már egy tudományos tanácsadó testület is foglalkozik a problémával. Sajnos a növényt nem lehet szaporítani, talán a talaj változása vagy a beporzás lehet az oka a fogyásnak. Most azzal próbálkoznak, hogy méhkaptárakat helyeztek ki a pilisi len mellé, és vizsgálják, hogy működik.
Hogy miért megy be mégis az új útvonal a védett területre? Civil szervezetek és a nemzeti park emberei hosszas és széles körű egyeztetések után megegyeztek abban, hogy kijelölnek egy olyan útvonalat a Köves-árokban, ami egyfelől lerövidíti a nagy kitérőt a hegycsúcs felé, viszont pont elkerüli a pilisi len élőhelyeit. Aki mégis kíváncsi a növényre, csatlakozhat a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság által meghirdetett pilisilen-túrák egyikéhez.
A kijelölt túraútvonalakon ugyanis legális túrázni a fokozottan védett területeken is, letérni róluk viszont most sem lehet, sőt nagy összegű bírság jár érte, ha valakit rajtakapnak. Márpedig a következő hetekben a természetvédelmi őrszolgálat már csak a pilisi len virágzása miatt is fokozottan felügyeli a térséget.
A tájékoztatás után elindultunk a piros sáv (P) jel nyomában a közeli Jági-tó felé. Szegény tó küzd a klímaváltozással, nyáron kiszárad, de most azért volt valamennyi víz benne. (Neve a közeli Vadász-rét helyi sváb elnevezéséből, a Jagerwiesenből egyszerűsödött a mai becéző verzióra.) A tó környékén sok túrázót láttunk, ebből is látszik, hogy népszerű célpont.
A tó után nem sokkal beleütköztünk a természetvédelmi kerítésbe és az abba applikált lengőkapuba. (Vigyázat, tényleg jól kupán tud vágni, ha valaki nem figyel.) Itt eddig a P jelzésen lehetett legálisan továbbhaladni, ami kelet felé egy öt és fél kilométeres kurflival visz fel a Nagy-Szénásra. Ezt az utat rövidíti le nagyjából a felére az új P+ túraút, egy 1,6 kilométeres új betétszakasz beépítésével.
Itt kezdtük el az új túrajelek felfestését Argalász Péter, a Magyar Természetjáró Szövetség szakági munkatársa, útjelzővezető bábáskodása mellett. Merthogy turistajeleket sem lehet ám csak úgy felpingálni mindenhova, csak tanfolyamot végzett szakember vezetésével. Az új jelzés helyét elő kell készíteni vonókéssel (a vastagabb kéreg simábbra gyalulásához, az érzékenyebbhez kefe), a belógó ágakat, sarjakat pedig el kell tüntetni a sújtókéssel. Ha ez megvan, jöhet a szabványos 12×10 centiméteres fehér alap körbemaszkolása szalaggal, és az alapfestés.
Mivel az alapot fél óra száradás után újra kell festeni, és még erre jön ennek száradása után a turistajel (sablon segítségével), ezért elmondhatjuk, hogy alaposan, azaz többször is oda-vissza megismertük az új útvonalat.
A széles, avarral borított út hamar ösvénnyé szűkült, ami a Köves-árokba érve szurdokszerű mélyedésben kanyargó csapásban folytatódott. A madarak vidáman csicseregtek a rügyezési sprinthez térdelőrajtba helyezkedett bokrokon és faágakon. Az árok legvadabb részén keresztbe dőlt fatörzsek alkottak bordásfalat nekünk egy kis erdei tornához. Mint megtudtam, ezeket a fákat a nemzeti park nem is fogja elvinni, mert nem akarnak belenyúlni az őserdőszerű környezetbe.
Pingálás közben megtudtam, hogy nemcsak a pilisi len, hanem a hazai jelzésfestés is problémákkal küszködik. Míg a környező országokban könnyedén megoldják a túrajelzések festését és karbantartását, nálunk valahogy inkább csak a túrázásra jut energia. Pedig a jelzésfestéssel pénzt is lehet keresni (a mi kurta útvonalunk nagyjából 30 ezer forintot jövedelmezett volna, ha nem vállaljuk önként), erre minden évben pályázatot ír ki a természetjáró szövetség. És bár túraegyesület és egyesületi tag van bőven, hiába a lelkesedés, a korfa nem ideális: a sok esetben már idős jelzésfestők egyre kevésbé bírják a terhelést.
Így aztán nem csoda, hogy a természetjáró szövetség problématérképén lassan halad a hibás, hiányos, üres helyek javításának kipipálása a 17 ezer kilométernyi hazai turistaút-hálózaton. Ez a válasz az akkurátus technikára is, a háromszori alapos festésre azért van szükség, mert a jelzésnek legalább hét évet ki kell bírnia. Egyébként a festés jó mulatság, erre bizonyíték, hogy a csapathoz tartozó 6, 9, 19 éves segéderők is kivétel nélkül élvezték a munkát az erdőben.
Az utunk most csak a csomópontig tartott, ahol a P jelzés ismét befut a Hosszú-árok felől, az ide érkező túrázók az innen alig egy kilométerre fekvő Nagy-Szénásig a P jelzésen haladhatnak tovább. Odafent eldönthetik, hogy lefelé végig a régi P jelű túraúton térnek vissza a startponthoz, körtúrává alakítva a kirándulást, vagy megint a P+ utat választják egy oda-vissza retúrára.
Tömegközlekedéssel érkezni azért jobb, mert akkor nincs visszatérési kényszer a kiindulóponthoz, és több nagyszerű folytatást is lehet választani. A legegyszerűbb a túloldalon leereszkedni a hegyről Nagykovácsiba, ahonnan a 63-as (éjszaka a 963-as) busz visz be Hűvösvölgybe. De mivel a Kéktúra is átszeli a Nagy-Szénást, azon is lehet folytatni Piliscsaba, vagy a főváros felé (mindkettő hosszabb, de nem vészes 11, illetve 14 kilométeres menet). Sőt, ha már lúd, legyen kövér alapon a másik nagy csúcs, a Nagy-Kopasz (559 m) hozzáadásával dupla csúcstúrát is el lehet követni Budakeszi felé (ez az út sem több 14 kilométernél a hidegvölgyi buszmegállóig).
Az új P+ túraútvonal vadregényes völgyön jut fel a Budai-hegység egyik legszebb kilátású csúcsára. A kijelölésben részt vevő civil szervezetek és a nemzeti park fokozottan kéri a túrázókat, hogy a védett területen ne térjenek le a jelölt túrautakról, mert úgy taposhatják le észrevétlenül a ritka növényeket, hogy azokat emiatt a gyerekeik vagy unokáik már nem fogják látni.
Gyakran felvetődik a kérdés, hogy miért írunk túraajánlót az érzékenyebb helyekről, ezzel odacsábítva még több embert. Ez a cikk pont azért született, hogy egy kényes egyensúlyi helyzetről próbáljon sokak által érthető, érzékletes beszámolót nyújtani, hangsúlyozottan ügyelve a természetvédelmi megközelítésre. És ha már beszámolunk róla, akkor már vállaltuk a turistajelzések felfestését is, hogy megismerjük a jelzésfestés aktuális problémáit. Az útnak természetesen hivatalosan nem Telexesek ösvénye a neve, csak a cikkben adtam neki saját fantázianevet, mint ahogy az történt sok más szépkilátásos túra esetében is.
Az új szakaszt is magában foglaló körtúra útvonala nagyítható térképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
Hasonló túrák a fővárosban és környékén: