Ronda védőrácsot építettek a Pilis-tetőre, hogy megvédjenek egy ritka növényt, de senki sem teljesen elégedett

Akinek jó a szeme, már lentről, Pilisszentkereszt utcáiról is láthatja, hogy valami furcsa, fémes színű dolog készülődik a hegytetőn. A világ talán első, fokozottan védett természeti zónában elhelyezett fémrácsos siklóernyő starthelye készül el itt hamarosan, ami egyelőre nem látogatható, ezért a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Pilisi Parkerdő szakembereinek kíséretében néztünk meg.

A közelről elég bumfordinak tűnő, 30-40 négyzetméteres, 10-15 centiméter magasságban elhelyezett tűzihorganyzott fém védőrács akkora, mint egy nagyobb színház színpada. Szélesen, legyezőszerűen terül el az orom szélén, hogy a különböző szeleket jobban ki tudják használni a siklóernyősök a startolásnál. A sziklás meredély fölötti meredek letörés a sárkányrepülősök megfelelő felgyorsításához szükséges, kisétálni a szélére eléggé szédítő. Miként a panorámája is.

A védőrácsot nem jó kedvében építteti a két szervezet: egy kompromisszum eredményeként készül el. Az szándék pedig az, hogy az eddig illegálisan használt közeli starthelyről erre a legálissá váló startpontra tereljék át a siklóernyősöket. Ugyan a lerácsozott gyepes hegyváll is értékes, fokozottan védett terület – ezért is kell fémráccsal védeni a taposás ellen –, de az igazi rocksztár, a magyarföldi husáng, ami miatt az egész felfordulás van, a másik, déli fekvésű sziklagyepes réten koncertezik. A siklóernyősök korábbi kedvenc starthelyén.

Át is sétálunk a rácstól 400 méterre lévő rétig, amit most masszív kerítés véd. Ezt is most állították fel, mert korábban drótkerítéssel próbálták megóvni ezt a félfocipályányi hegyteteji rétet, de azt állandóan átvágták, és bementek az emberek a gyepre.

„A jó kilátás és a kedvező adottságú starthely miatt régóta kedvelt túracél ez a rész. Jó időben akár 20-30 siklóernyős is bejött ide, mások meg csak azért, hogy nézzék őket. Néha sátraztak, tüzet raktak itt emberek. El lehet képzelni, csak milyen taposást végeztek. Állandó konfliktusforrás volt ez a helyzet, és annak ellenére, hogy rendszeresen bírságokat szabtunk ki, illetve hatósági eljárásokat kezdeményeztünk, állandóan nem lehetünk itt és a növényeket, az élőhelyet nem lehet így megvédeni.”

– mondja Novák Adrián, a Duna-Ipoly Nemzeti Park területi tájegységvezetője. Körbemutat a területen: amióta az erősebb kerítés áll, magához tért a gyep. A buja, vadvirágos, illatozó réten egyelőre csak elbújva találunk a magyarföldi husángból zsenge hajtásokat, ha nem figyelnénk rá, simán magunk is letaposhatnánk a tövenként 250 ezer forintos természetvédelmi értéken jegyzett, veszélyeztetett növényt.

És hogy miért ilyen értékes az akár másfél méter magasra is megnövő magyarföldi husáng (Ferula sadleriana)? Azért mert egy ritka, a jégkorszak utáni hűvös kontinentális sztyeppidőszakból megmaradt bennszülött (endemikus) maradványfaj, ami a világon mindössze nyolc helyen, főleg Magyarország területén lelhető fel.

Legnagyobb populációja, mintegy 3000 tő, az összállomány fele itt, a Pilis-tető dél-keleti ormain, sziklagyepein éldegélt eddig, a siklóernyőzés és a tilosban járó kirándulók által a szélekre szorítva. A várakozások szerint a napos hegyoldalt az erősebb fizikai védelem kiépítése után ismét ellepik a magyarföldi husángok. Ennek már most látszanak jelei.

Gondoltak arra is, hogy ha a siklóernyősök már nem is, de a kirándulók továbbra is be akarnak majd menni az egyébként fantasztikus panorámával megáldott területre, és akkor a masszív kerítés sem bírja sokáig. Ezért ősszel, a vegetációs időszak végén egy átjárót építenek a kerítésre, a gyepet pedig egy 200-300 méter hosszú, emelt fémszerkezetű tanösvényen lehet majd bejárni. A tanösvényrendszer szerkezete a magyarföldi husáng hajtásának és virágjának formájára hajaz majd, és azért építik fémből, mert az jóval tartósabb, mint a fapalló. Az év végére elkészülő tanösvényen két kilátóterasz is lesz.

A kerítésre kirakott tájékoztató tábla szerint a projekt a „Szárazgyepek endemikus növényfajainak megőrzése a pannon és alpesi biográfiai régióban” névre hallgat és összköltsége 1,6 milliárd forint (3,96 millió euró). Mint Csór Attila, Pilisi Parkerdő osztályvezetője elmondja, ebből 140 millió forint a Pilis-tetői siklóernyős startrács, a fémkerítés és az emelt tanösvény, a keret többi részéből más magyar és szlovákiai élőhely- és fajvédelmi beavatkozások történnek.

A kiépítésnél figyeltek a természetvédelmi szempontokra, mondja Csór Attila: csak egy keskeny sávot vettek igénybe a (kézi) anyagmozgatáshoz, betont sem használtak fel, a rámpa és támasztóoszlopai nyom nélkül eltávolíthatóak lesznek, ha nem jön be a kísérlet. Abban bíznak ugyanis, hogy miután átadják a rámpát, a siklóernyősök, sárkányrepülősök ott ugranak majd, a tanösvény átadása után pedig elszoknak a sziklagyepről a vadkempingezők, illegális tűzrakók is.

A siklóernyős starthely és a majdani tanösvény helyszíne:

Mint megtudom, a beruházás nem a kedvence a természetvédőknek, és a siklóernyősök sem ezer százalékban elégedettek, de a megvalósuló elemek az élőhely védelmét és a társadalmi igényt egyszerre szolgálják. „Ha elveszel, adni is kell valamit, tökéletesen semmi se sikerül”, mondja egyik kísérőm, a másik bólogat.

De mit szólnak ehhez a siklóernyősök és sárkányrepülők? A Pilis-tető repülési, technikai és környezeti szempontból rendkívül összetett helyzetben lévő siklóernyős starthelyünk, válaszolta kérdésünkre Zsolnay Péter, a siklóernyősöket és sárkányrepülőket tömörítő Siklórepülő Szövetség (SIRESZ) elnökségi tagja. Hozzátette, hogy a Pilisi Parkerdővel és a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal aktív egyeztetések folynak jelenleg is a repülési terület gyakorlati kialakításáról és fenntarthatóságáról. A SIRESZ pozitívan értékeli, hogy a projektben figyeltek arra, hogy megmaradjon a repülési lehetőségük. Remélik, sikerül a Parkerdővel közösen olyan helyet kialakítani, ami a gyakorlatban át tudja venni a korábban használt starthely szerepét.