Amikor legutóbbi bakonyi túránkról kitettem pár képet a Facebookra, páran rám írtak, hogy tilos és életveszélyes katonai területen jártam. Többen ezt onnan tudták, hogy amikor blogjukon hasonlóképpen beszámoltak itteni túrájukról, dörgedelmes levelet kaptak a honvédségtől. Mivel a helyszínen és a turistatérképeken a katonai területet nem jelzi semmi, elhatároztam, hogy utánanézek a kérdésnek. Érdekes dolgok derültek ki, sőt, ezzel a cikkel egy büntetést is kockáztatok, de úgy gondolom, hogy a tiszta és egyértelmű helyzet ismertetése hozzájárulhat ahhoz, hogy más ne kerüljön bajba.
Tavaly óta járjuk a Közép-dunántúli Piros (KDP) hosszú távú túraútvonalat, aminek egy nagyon érdekes bakonyi szakaszához érkeztünk. Erről a részről egy korábbi, de ma is elérhető honvédelmi minisztériumi tájékoztató így szól: (A Keleti-Bakony) „legmagasabb pontja az Öreg-Futóné, magassága 574 m. Kedvező fekvése miatt az ország térképészeti felmérésekor geodéziai mérőpont épült rá. A csúcstól déli irányban 10 perc járással a Móroc-tető érhető el a piros háromszög jelű turistaúton, ahonnan pompás kilátás nyílik a Bakony déli részére.”
A 2010-es, cartoghraphiás Bakony-turistatérképen is jelzett turistaútként (P▲) szerepel a Mórocz-tetőre vezető útvonal, igaz, a folyamatosan frissülő túratérkép-alkalmazásokban már nincs rajta. Megnéztem, a tető nem fokozottan védett természeti terület, vadászat sem volt aktuálisan rajta, a lőtér pedig a túratérkép app szerint arra van ugyan, de a tetőtől egy kilométernyire délre, a hegy lábánál. Szóval semmi sem jelezte, hogy oda nem szabad bemenni. Mint ahogyan a helyszínen is csak egy jelzőtáblát találtunk: a régi piros jelű út ott felejtett irányjelző tábláját.
Mint később kiderült, a teljes interneten csak egy ponton található érvényes információ a Mórocz-tető látogathatóságáról: a Böszörményi Géza Csapatgyakorlótér Parancsnokság Facebook-oldalán, azt kellett volna ismernünk. Mivel nem ismertük, a régi Piros útvonalán, a Mórocz-tetőt és az Öreg-Futónét érintve túráztunk végig a területen, ahol semmilyen figyelmeztető táblát nem láttunk, ellenben jó néhány vadászlest kiszúrtunk. (Talán a vadászoknak nem annyira életveszélyes a terület.)
Merre ne menj: a túra-nemajánló
Nem szoktam alkalmazni a fordulatot, hogy „megnéztük, hogy neked ne kelljen”, de a mostani helyzetre sajnos nagyon találó, mert ha már tudatlanul erre jártunk, megmutatom, mit nem láthat a Bakonynak erre a részére vetődő túrázó. Várpalotáról visz fel a magaslatokra a Közép-dunántúli Piros (még) legális szakasza a Vár-völgyön keresztül. Még Várpalotán szúrtam ki egy táblán, hogy a felsővárosi Mórocz-család az armalista (birtok nélküli) kisnemesek közé tartozott, és három palotai városvezetőt is adott – megvan tehát a Mórocz-tető nevének eredete.
A Vár-völgyben már korábban is túráztunk, akkor a most már szintén katonai területté nyilvánított Fajdas-hegy volt a célpont. Most az árnyas völgyben a Bátorkő váránál nem kanyarodunk le az állítólag ufók által is meglátogatott Fajdas-tetőre, hanem megyünk tovább a P jelű túraúton. Bátorkő vára egy nagy bástyából álló minivár, a 13. század végén épülhetett. Mátyás király egyik kedvenc vadászkastélya volt. Korábban a hegységen átmenő utak ellenőrzésére, vámszedésre használták, a török hódoltság idején rombolhatták le, később ezért nevezhették el Pusztapalotának. A vártorony falainak egy része még áll.
A Márkus-szekrénye nevű magaslaton érünk ki a fennsík szabad tetejére, leginkább észak, azaz Tés felé jó innen a kilátás. A tető egyébként a legenda szerint Mátyás király Márkus nevű udvari bolondjáról kapta a nevét, aki tréfából ellopott egy serleget, amit a hegy egyik köve alá rejtett, ahogy mondta, szekrénynek használva azt.
Eddig tartott a jelenlegi állás szerint legális útszakasz. A magaslat után fordultunk le a jelenlegi KDP-nyomvonalról délnek az erdőbe, méghozzá a máig kint árválkodó régi Piros útvonaljelző tábláinál. Ez volt az egyetlen jelzőtábla, amit az egész területen találtunk. A régi út innen a Sötét-horog nevű árkon át vezet a Mórocz-tető gerincéhez, amin felkaptatva kiértünk a szép gyeprétre, amiről tényleg fantasztikus kilátás nyílik a Velencei-tó és a Balaton felé, mivel a tető dél felé egy meredeken letörő sziklafalban végződik. Az itt talált nyomok alapján nemcsak túrázók, hanem terepmotorosok is gyakran látogatják a tiltott területet.
Innen észak felé, a Keleti-Bakony legmagasabb pontját, az Öreg-Futónét (már szintén katonai terület) is érintve tértünk vissza a KDP útvonalára, amin begyalogoltunk Tésre. Az Öreg-Futóné nevére sajnos nem találtam magyarázatot, azt viszont érdemes tudni, hogy egy geodéziai mérőtorony áll rajta, aminek tetejébe (saját felelősségre) felmászva körül is nézhetünk. Hiába van azonban magasabban a torony, a kilátás fele annyira sem megkapó, mint a Mórocz-tető előtti hatalmas tér.
És akkor nézzük, miért is nem látogathatók ezek a helyek! Megkeresésünkre a Honvédelmi Minisztérium sajtóosztályán elmondták, hogy a Mórocz-tető a Bakonykúti (Hajmáskéri) Gyakorló- és Lőtér része, annak biztonsági zónájában helyezkedik el. A terület a magyar állam tulajdonában, a Honvédelmi Minisztérium vagyonkezelésében és az MH Böszörményi Géza Csapatgyakorlótér Parancsnokság utaltságában (fenntartásában) van. Tulajdonviszonyról van szó, attól függetlenül, hogy nincs körbekerítve (ami a területen élő állatok szabad mozgása miatt is fontos), állami tulajdonú és a közforgalom elől elzárt magánterület.
A minisztérium szerint a területet mutató térképek közül egyedül az MH Böszörményi Géza Csapatgyakorlótér Parancsnokság Facebook-oldalán található térképek a mérvadók, a túrázóknak innen kell tájékozódniuk. A parancsnokság kezdeményezte a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) képviselőinél, hogy jelenítsék meg az oldalukon az érvényes lőtérhatárokat, ez még folyamatban van.
Új, meglepő információ, hogy a lőtér kiterjesztett katonai területén az Országos Kéktúra útvonala is átmegy Bakonykúti környékén, ami a minisztérium szerint így kizárólag a kijelölt túraútvonalon, és egyénileg igen, szervezetten viszont nem látogatható. Hasznos infó, hogy az itt kéktúrázóknak tájékozódniuk kell a kiadott lőtérértesítőből az aktuális feladatokról, ami az esetleges útlezárások, turistaútvonalat is érintő lezárások miatt is fontos. Hozzátették: amennyiben nagyobb létszámú csoportos, szervezett vagy részvételi díjas túráról van szó, azt engedélyeztetni kell a szakhatóságok (környezetvédelmi, VERGA) mellett a hadsereggel is.
Aki ezt elmulasztja, és a lőtér területén illetéktelenül tartózkodik, annak ügyében a hatályos törvények előírásai szerint birtokvédelemért folyamodik a katonai szervezet parancsnoka. A minisztérium hangsúlyozta, hogy a Mórocz-tető látogatása nemcsak tilos, de életveszélyes is. A területen számos fel nem robbant tüzérségi lövedék található, nagyon sok még a szovjet hadsereg időszakából. Ezért nem vezet a hegyre hivatalosan kijelölt turista útvonal sem, tették hozzá.
Megkerestük a Magyar Természetjáró Szövetséget, hogy a hadsereg kezdeményezése ellenére miért nem jelenítik meg a felületeiken az érvényes lőtérhatárokat, és ismét egy meglepő választ kaptunk:
„Az egyeztetésen megkaptuk a honvédségi területek pontos határait tartalmazó fedvényt (térképréteget), amelyeket azonban a Honvédelmi Minisztérium érzékeny adatnak minősített, ezért nem jeleníthettük meg a túratérképen”
– válaszolta a szövetség. (Az érzékeny adatnak minősítés lehet az oka annak is, hogy a honvédségi Facebook-oldalon közölt térképek szemfacsaróan rossz minőségűek, alig lehet kibogarászni rajtuk a feliratokat.) A nyilvánosságra hozható hivatalos térképréteg tehát készül, amint ez is a rendelkezésükre áll, elérhetővé teszik az MTSZ turistatérképén, tette hozzá a szövetség.
Mint közölték, a Böszörményi Géza Csapatgyakorlótér Parancsnokságához tartozó honvédségi területeknek azon a részén, amelyet a hozzájuk eljuttatott térképek alapján ismernek, jelenleg 133 km szabványosan jelzett turistaút vezet, ebből 18 km tartozik az Országos Kéktúrához. A Honvédelmi Minisztérium kezdeményezte a turistautak egy részének megszüntetését, azonban a túrázók érdekeire tekintettel szerencsére késznek mutatkoztak bizonyos engedményekre az egyeztetések során. Ezek még jelenleg is zajlanak, de az MTSZ bízik benne, hogy az utak közül végül sokat sikerül megmenteni.
A szövetség szerint a közösségi szerkesztésű OpenStreetMap térképen már most látszanak egyes honvédségi területek Várpalota környékén, illetve a szintén közösségi szerkesztésű TuHu konkrétan az említett Mórocz-tetőről is mutatja, hogy a csapatgyakorlótérhez tartozik. Ezek ugyan nem hivatalos forrásból származó adatok, nem is egyeznek a Böszörményi Géza Csapatgyakorlótér Parancsnokság Facebook-oldalán megjelenített térképekkel, de támpontként szolgálhatnak a túrák tervezéséhez.
Az MTSZ szerint a túrázóknak mindenhol kötelességük és elemi érdekük tájékozódni az adott helyen érvényes szabályokról – ahogy fokozottan védett természeti területen tilos elhagyni a jelzett turistautakat, úgy egyes speciális rendeltetésű területekre (köztük a honvédségiekre) is ugyanez érvényes. Erre helyben, a turistautak mellett táblák figyelmeztetnek, vagy állandó, vagy például egy éppen zajló lőgyakorlat esetén időleges jelleggel.
De hány főtől számít csoportosnak egy túra?
A minisztériumi válasznak arra a részére, hogy a katonai területeken áthaladó túraútvonalakon, így például az Országos Kéktúra 18 kilométeres szakaszán csoportosan nem lehet engedély nélkül átmenni, az MTSZ ajánlást fogalmazott meg a túrázóknak.
Mivel a természetvédelmi törvény gyalogtúrák szervezéséről szóló részéhez a mai napig nem készült végrehajtási rendelet, nem egyértelmű, hogy mi számít közösségi eseménynek, és hány főtől csoportos egy túra. De a tapasztalatok szerint egy család vagy egy baráti társaság túrájához, amennyiben a résztvevők ismerik egymást, létszámtól függetlenül nem szükséges a természetvédelmi hatóság engedélye, egy nyilvánosan, ismeretlenek számára is meghirdetett túrához viszont igen.
A szövetség fontosnak tartotta megjegyezni, hogy különleges rendeltetésű vagy magánterületen – amennyiben nem erdőterületről van szó – szükséges lehet más engedélyek beszerzése is, például a terület tulajdonosától vagy kezelőjétől. A tájékozódáshoz ajánljuk még a Nébih erdőtérképét, amelyen bekapcsolhatók a területek elsődleges rendeltetését, tulajdonformáját és védettségét mutató rétegek, akár a turistautak megjelenítésével egyszerre is.
