Wachau a Duna egyik legvadregényesebb szakasza Ausztriában. A régióval a legtöbben a Passau-Bécs kerékpártúra közben ismerkednek meg, az általuk kiválasztott folyópart útját megtéve, ám érdemes a vidéket egy 74 kilométeres biciklis kör formájában is bejárni.
Ez a kör éppen egynapnyi kényelmes távnak felel meg, de a környék rengeteg látnivalójának megtekintéséhez több időre van szükség. Fiaimmal ezért két napot szántunk rá, ám ez még így is csupán a folyómenti szűk sáv várainak, templomainak és múzeumainak végigcsodálására elegendő. És természetesen a strandolásra, hiszen a Duna vize végig kitűnő minőségű, remek fürdőhelyekkel és halsütödékkel szegélyezve.
Kiinduló- és végpontunk a kremsi Donaupark Camping, ahonnan az északi parton indulunk el Melk felé, majd onnan a déli parton térünk vissza. Mindkét oldal egyaránt az Eurovelo 6 kerékpárútvonal része, amely az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig vezet a Loire, a Rajna, majd a Duna mentén.
A római Limes, az ókori birodalom határvonala itt is a Duna mentén húzódott, a gyakori barbár támadások miatt alaposabban erődítve. Így nem csoda, hogy szinte minden településen találunk római alapokra emelt épületeket, tehát Kremsben is.
A város kiemelkedő műemléke a piarista templom, amely a főtéren lévő Szt. Vitus templom felől mutatja a legszebb oldalát. Legrégebbi épületei a Gozzoburg-palota 1250-ből, a szintén 13. századi dominikánus kolostor és a 15. századi Simandl-ház.
Az első városnézés után még nem érdemes túl nagy lendülettel nekieredni a biciklitúrának, hiszen a következő középkori városka, Stein központja mindössze két kilométerre van innen. A két szomszédos város a közéjük ékelődött Und (magyarul: És) falucskával együtt napjainkra teljesen összenőtt. Szóval már nem érvényes a régi helyi szóvicc, ami így szól: Krems Und Stein sind drei Stadte, azaz Krems És Stein az három város.
A Frauenberg-templom a Szent Mihály-templom utódja, amely ugyanezen a helyen állt, és először 1081-ben említik. Római eredetű alapjait két és fél méter mélyen találták meg. Ma látható utódja 1380 körül épült, és a neve a mi szóhasználatunkban Miasszonyunk-hegyi templomot jelent. A templom legömbölyített toronysisakja igazi kuriózum, egy újabb olyan jellegzetesség, amit csak Wachauban láthatunk.
A hivatalos kerékpárút a parton halad, de mindenképpen javasolt az öreg főutca macskakövén végigzötyögni inkább, bekacsintgatva a bájos utcácskákkal és borospincékkel tarkított óvárosba.
Nyugat felé továbbgurulva, Unterloiben gótikus templomát érintve, alig húsz perc alatt jutunk Dürnstein határába. A szőlőbirtokok fölé fenségesen emelkedik a hajdani fellegvár romja, amit gránit- és gneisz sziklaalakzatok vesznek körül. A gránit az Alpokban csak a gleccserek környezetében jelenik meg ennyire legömbölyített – homokkőszerű – formában. Itt is a gleccser a ludas, csak éppen nem egy mai, hanem az utóbbi kétmillió év jégkorszakainak mozgó jégtömege.
Dürnstein a lehető legnagyobb töménységben tartalmazza a középkor látnivalóit. A városba a Kremsi-kapun gurulunk be, mellette a meglehetősen avítt Kunigunda templom ácsorog. A folyó felé tekintve feltűnnek a klarissza kolostor romjai. Miután II. József császár 1782-ben feloszlatta a szerzetesrendeket, ez a templom és kolostor olyannyira gazdátlan maradt, hogy szinte rögvest pusztulásnak indult. Ha a városkának nem lenne ennyi temérdek műemléke, akkor már biztosan felújították volna.
A hangulatos főtér házai felett már kikandikál a város jelképe, az apátsági templom babakék tornya. A Herzogenburgi Ágostonrendi-apátság az elmúlt hatszáz évben folyamatosan bővült, gazdagodott és csicsásodott, hogy végső soron a barokk stílus hagyja rajta a legnagyobb nyomot. Az óváros túloldalán, a nyugati városkapu közelében lehet kisétálni a várfal kilátóteraszként funkcionáló bástyájára, ahonnan feltárulkozik az impozáns Nase-orom.
Szinte a házak tetejére telepedve emelkedik az alsóvár tornya. Felette halad el a Szamárösvény, húszperces kapaszkodással lehet a fellegvárba jutni, melynek leghíresebb foglya Oroszlánszívű Richárd volt.
A Robin Hood-történetből is ismert angol király részt vett a Szaladin elleni harmadik keresztes hadjáratban, és 1191-ben, Akkó ostroma után megsértette Babenberg Lipót osztrák herceget azzal, hogy a győzelmet követően levetette Lipót zászlaját Akkó falairól. Mikor azután a következő évben Richárd a Szentföldről lovagolt hazafelé, Lipót megneszelte a jövetelét. Bécs mellett elfogta, és Dürnstein várába záratta a királyt. Tetemes váltságdíjat követelt érte, ám az angol alattvalóknak talán túl távol sínylődött királyuk, mert a fülük botját sem mozdították.
Ezért vagy sem, de a tél elmúltával Lipót tényleg nyugatabbra küldte Richárdot, VI. Henrik császárra bízva a váltságdíj kisajtolását. A császár egy egész éven keresztül hurcolgatta ide-oda az angolt a Rajna vidékén, mire végül megkapta a gigantikus váltságdíjat: 150 000 ezüstmárkát. Ez mai értéken több milliárd eurót jelent, az akkori Anglia éves bevételeinek kétharmadát.
Az Eurovelo főútvonala amúgy nem a város sziklapúpján keresztül vezet, hanem a Duna melletti szűk mezsgyén, és mi annyira kíváncsiak vagyunk az onnan adódó látványra, hogy visszakanyarodunk még egy körre.
Mind a Duna-part, mind az óváros csodálatosságához nagyban hozzájárul, hogy az autóút és a vasút is alagútban bújik át a terület alatt. Irigylésre méltó, hogy dupla alagutat fúrtak egy háromszáz lakosú település érdekében, míg ezzel szemben például a hasonlóan műemlék-ékszerdoboz Szentendrén harmincezren szenvedik meg a hatalmas átmenő forgalmat.
A kikötőben a legfurcsább komphajóra csodálkozunk rá. A tudományos affinitású hajós ugyanis egy sötétkamrát szerkesztett a fedélzetre, amely a tetejére applikált periszkópokon keresztül, laterna magicaként vetíti a két part képét a sötétkamra asztalára az átkelés során. Ki is próbáltuk.
A következő falu, Weißenkirchen in der Wachau névadó temploma a Dunától kicsit messzebb emelkedő magaslaton áll, kilátással a városra, három saroktoronnyal ékesített erődítménnyel körülvéve, amelyet a mohácsi csata hírére emeltek. Pályafutását 987-ben kápolnaként kezdte, a mai formáját pedig az 1200-as években nyerte el. Az alatta kialakult Vásár-téren állunk meg, hogy körbesétáljuk.
Itt is találunk egy kompot, ami a bringások seregét fuvarozza a vízen keresztül. A környékbeli révátkelések kedvező viteldíja annak köszönhető, hogy egyik dereglye sem motoros. Egy magasan a víz felett kifeszített drótkötélen guruló csiga tartja a hajót, amelynek a kormánylapátját a megfelelő irányba fordítva, a víz sodra hajtja át azt a túlsó partra.
Négy kilométer múlva érjük el Sankt Michael erődtemplomát, ami a legrégebbi a régióban. Első épületét egy kelta áldozati szentély helyén emelte Nagy Károly 800 körül. 1395-ben gótikus keresztbordás boltozattal ellátott csontházzal bővítették, ám a főépület csak 1500 után épült át román stílusúból késő gótikussá. Ekkor történt a török elleni erődítés is. A falak egy része és az öt bástyából egy még ma is látható. Viszont nem a törökök, hanem a Habsburgok oldalán harcoló spanyol csapatok gyújtották fel 1523-ban. Ezt követően újult meg reneszánsz pártázatot kapva a nyugati torony, teljesen egyedivé válva ezzel a környéken.
A 700-as években létesült Schwallenbachban megint csak középkori várfalakat, udvarházakat és templomot találunk, így érünk Willendorfba. A falu önmagában nem tartogat semmilyen érdekességet, mégis világhírű, mégpedig az itt talált 11 centiméteres szobrocska, a Willendorfi Vénusz miatt. A 24 000 éves műalkotásra 1908-ban bukkant rá Szombathy József régész az általa kutatott őskőkori lelőhelyen. Külön meglepetést okozott, hogy anyaga messziről, a Brnóhoz közeli Stránská Skala mészkőhegységéből származik. A lelőhely és az emlékmű a domboldalban tekinthető meg, az eredeti vénusz pedig a Bécsi Természettudományi Múzeumban áll.
Hat további falun gurulunk még keresztül, amíg elérjük a melki vízerőmű gátját, amelyen átkelünk a déli partra. A tekerést mondhatnám eseménytelennek is idáig, de a folyó, a hegyek és a gyümölcsöskertek szűnni nem akaró szépségénél nem is kívánunk tartalmasabb eseményt. Igazi „táj-masszázs” a léleknek. A Duna-parti erdőből a Melk folyócska partjára kibukkanva hirtelen tárulkozik fel a melki apátság.
A nyüzsgő óvárosból hamar felérünk az egyházi épületkomplexumhoz, amely 500 helyiségével és 1365 ablakával igazi monumentális monstrum. Emellett pedig a barokk művészet képtelenségig terjedő tárháza. Visszatérve a városkába éppen ideje bekebeleznünk egy török szakács nagy műgonddal elkészített pizzáit.
Elérkeztünk Wachau végéig. A Duna nyugat felé következő szakasza a Nibelung-ének néhány történetének a színtere, ezért a neve Nibelunggau. A hősi eposz alapvetően a Rajna mentén játszódik, ám Siegfried megölése után az özvegyen maradt feleségét, Kriemhildet Attila hun királyhoz adják. Lovagi kísérettel vonul a Kárpát-medencébe, számtalan kalanddal fűszerezve, végig a Duna mentén. A sztori végén azután Attila udvarában mindenki megöl mindenkit. Mindenesetre ennél autentikusabb helyen nem is emlékezhetnénk meg erről, hiszen a melki apátságban a Nibelung-ének eredeti kéziratait is őrzik.
A mi utunk innen már visszafelé vezet Krems felé a déli parton. Az első látnivaló a Melktől öt kilométerre fekvő Schönbühel. Az álomszép kiszögellésre 1100 körül épült egy lovagvár, amelyet a Szervita-rend 1629-ben egészített ki egy kolostorral. A vár pedig apránként magánkastéllyá alakult át, és jelenleg is a Seilern-Aspang család tulajdonában van, nem látogatható.
A szerviták idejében a hajósok előszeretettel álltak meg itt imádkozni, mert a szerzetesek szívesen látták őket. Volt is miért fohászkodniuk, hiszen a máig megmaradt sziklazátonyok egyike éppen a vár előterében leselkedik, Kuh und Kalb néven, melynek jelentése: „tehén és borjú”.
Hamarosan feltűnik az 500 méter magasan büszkélkedő Aggstein várromja. Oda felbiciklizni combos feladat, mert az út két kilométerén 300 métert kell emelkedni. Remek alibit nyújt közben egy pihenőre az erődített Karthauzi kolostor megtekintése. Innen a hátralévő húsz kilométer során a történelem és a kultúra helyett a strandolós fövenyeké és a háztáji borozóké a főszerep. Közben végigszemlélhetjük a délelőtti látnivalókat innen, a víz túloldaláról is.
Weißenkirchennel szemben a szőlőtőkék között áll a St. Lorenz kápolna, emellett az Orr-szobor/szikla kínál komolyabb és bolondosabb programot. Amikor azután megpillantjuk a túlparti Dürnsteint, már tudhatjuk hogy hamarosan utunk végére érünk.
A Kremsszel szemben fekvő Mautern is kétezer éves város. A római korból és a középkorból fennmaradt falai között barokk kastélyt találunk. A vízpartról pedig pillantást vethetünk Stein tornyaira, hogy azután a hídon átkelve zárjuk biciklis körünket.
Elekes Balázs barlangász, hegymászó, blogger (kidkalandok.blog.hu)
Az útvonal nagyítható túratérképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
További kalandos bringatúrák a Szépkilátáson:
- Nem egy sétagalopp: leteszteltük az új bringás Kéktúra első szakaszát
- Keresztültekerte Iránt egy magyar bringás a klasszikus perzsa útvonalon
- Biciklivel a Via Transilvanicán
- Extrém bringatúra Bolíviában a sósivatagtól a Halál útjáig
- A Dráva mentén kanyarog az egyik legszebb osztrák kerékpártúra útvonala
- Budapest–Balaton biciklivel: mintha a Kékes fölé tekernél fel
