A Medve-szurdok (németül Bärenschützklamm) Ausztria egyik legszebb és legvadregényesebb sziklaszurdoka mészkőfalakkal, zúgó vízesésekkel, száznál is több híddal és létrával. Az első szakasza 1901-ben épült, azóta többször felújították, 1978-ban természeti emlékművé nyilvánítottak, aztán 2020 nyarán négy évre lezárták, miután egy 50 méter magasságban lévő szikladarab letört, lezuhant, és két ember életét követelte, köztük egy magyar nőét. A felújításokat bő egy éve fejezték be, azóta szerettük volna megnézni, milyen most a szurdok. Szeptemberben sikerült is.
A kiindulópont a Mixnitz nevű település, amit könnyű megjegyezni, mivel olyan, mintha az Asterix-sorozatból lépett volna át Stájerországba. Vonattal is könnyen megközelíthető, autóval pláne, utóbbit a három parkoló valamelyikében lehet letenni. Bár a vasútállomás melletti is félig üres volt, és a völgy kezdetéhez eső legközelebbi „prémium parkolóban” is volt még pár hely, mi tudatlanságból a legtávolabbiban hagytuk a kocsit egy szeptemberi hétköznapon (látogatókban gazdagabb napon egyébként ez a tuti tipp, fönt úgysem lesz már hely – parkolójegyet kártyával is lehet venni).
A parkolótól a 745-ös út mentén sétáltunk be a völgybe, eleinte egy erdőben, nagyjából a Mixnitzbach nevű patak mentén a szurdok bejáratáig. Az út kellemes zöldben vezet, és ad egy kicsi ízelítőt a későbbiekből, de nem különösebben megterhelő, és nem is különösebben látványos. Kellemes erdei séta, ennyi.
Bő egy óra gyaloglás után értünk el a muskátlikkal díszített Hans Kerl Hüttéhez. A pénztárnál egy szolidabb belépőt (6 és 9 euró között) kell kifizetni, ami a költséges karbantartás miatt indokolt. Innentől indul a kaland a meredek sziklák között.
Hatalmas sziklafalak, vízesések és hidak a levegőben
A táj egyedi és letaglózó: gigantikus, gyakran függőleges sziklafalak, magasba törő, meredek falépcsők, vízesések, koncentrált arccal lépkedő emberek és más emberek által kialakított lépcső- és hídrendszer elegye. Megilletődve lép be az ember ebbe a monumentális tájba.
Az út végig lépcsőkkel, hidakkal (mint kollégám, Tenczer Gábor korábbi cikkéből megtudtam, úgynevezett doronghidakkal) és létrákkal felszerelt, technikailag nem bonyolult, de mindenképpen szükséges hozzá kondíció és a magasabb hegységekben amúgy is alap lépésbiztonság. A szurdok információs oldala szerint nagyobb gyerekek számára is járható, láttunk is tíz évnél idősebb gyerekeket, én viszont még nagyobb gyerekeket is csak akkor vinnék magammal, ha korábban már magabiztosan járkáltak hasonló terepen.
A hidakon és a létrákon lépdelve talán csak egyszer jutott eszembe, hogy elég kellemetlen lenne innen lezuhanni, ennek az esélye azonban csekély: a létrákat oldalról és alulról is dupla védelemmel alakították ki, így oldalra kiesni vagy lépés közben alul kipottyanni szinte lehetetlen. De azért felötlött bennem a gondolat, hogy elég egy rossz lépés és úgy sodródhatok rá az alattam lépdelőre, mintha a metró mozgólépcsőjén csúsznék le középen.
Tériszonyosoknak alighanem súlyos büntetés lehet a Medve-szurdok, és mivel csak egy irányba lehet haladni, nekik érdemes kétszer is meggondolni, érdemes-e.
Van elég szép helyszín az Alpokban akár magasabban is, ennél jóval alacsonyabb tériszonyfaktorral. Megkérdeztem enyhe tériszonnyal élő túratársamat, hogy élte meg a lebegő falétrákat és a doronghidakat:
„Mivel végig egy hasadékban haladunk felfelé, ahol szűk a tér, a patak és a köré hajigált sziklák sokszor egész közel vannak, nem üt be úgy a tériszony, mint egy láncos ösvényen vagy egy kilátó tetején. A létra is inkább lépcső, egyszer sem kell mászni, technikailag semmilyen nehézség nem adódott út közben. Az út esős időben is csak hasraesés-szinten lehet veszélyes; a pára miatt mindig nyirkos nyers fa lépcsőfokok alapból is csúszósak – különösen a vízesések közvetlen közelében –, esőben rettentő kényelmetlen lehet felfelé botorkálni rajtuk.” – mondta.
Érdekes érzés szinte szünet nélkül felfelé lépdelni – vannak ugyanakkor vízszintes terepek is, tulajdonképpen a laposabb sziklák. Útközben több világosabb farönkből készült létrát és hidat lehet látni, ezek a tavaly befejeződött felújításkor kerültek ide. Kőomlástól védő fémhálókat is felhúztak. Több tucat hidat cseréltek le teljesen, de ezt már a visszaúton tudtuk meg, mert pont a már említett muskátlis hütte előtt üldögélt a munkálatok vezetője, aki azt is elmondta, hogy azért tartott 4 évig a felújítás, mert az egész jóval több papír-, mint famunkával járt.
Különleges növények, kőszáli kecskék és tehenek
De ne szaladjunk ennyire előre: többször eszembe jutott, hogy ugyan kinek juthatott eszébe ezt az egészet járhatóvá tenni. A választ az internet adta meg, már utólag, otthon: a grazi alpesi klub nagyjából 100 évvel ezelőtt döntött úgy, hogy a szurdok nagy részét a levegőben ívelő létrákkal szereli fel. Az alpesi klubok 1948-as egyesülése óta az osztrák alpesi egyesület mixnitzi szakosztálya gondoskodik a karbantartásukról.
Azt a tudásmorzsát is a net árulta el, hogy
a szurdokban található 200-300 méter magas mészkőfalak 400 millió évre visszanyúló geológiai múlt tanúi.
A karsztforrások, barlangok, sziklahasadékok, karsztos medencék, barázdás kőfelületek mind a víz felszínt formáló erejét jelzik. A szurdok jó néhány növény és állat menedéke és mint kiderült, a jégkorszak idején a magasabb területekről származó reliktum növények lemenekültek a szurdokba, a jégkorszak után pedig a meleget kedvelő fajok vándoroltak ide fel délről és délkeletről (a reliktum vagy más néven maradványnövények- vagy állatok olyan élőlények, amelyek egy régebbi geológiai korszakból származnak). A mai napig elvannak itt, gyakran nőnek egymás közvetlen közelében.
Nem tudom, meg lehet-e unni valaha a sziklák, vízesések és a különféle formák változatosságát, ám a völgy meredek szakasza egy idő után sajnos véget ért, felbukkantak a Hans Jantscher Hütte türkizzöld ablak- és ajtókeretei. Innen már szelídebb a táj és az első alpesi kőszáli kecskével is itt találkoztunk. Aztán jön az utolsó patakhíd, véget ért a szurdok, majd egy nagyobbfajta kaptató kezdődik és kábé 10 percig tart. A tetejétől még úgy 15 percnyi szinte vízszintes séta következik az 1209 méteren lévő „Zum Guten Hirten” hüttéhez (itt csak készpénzt fogadnak el). Miután elköltöttük kellemes ebédünket, kényelmes erdei úton sétáltunk le a szurdok bejáratához, majd tovább a parkolóhoz. Útközben egy háromfős kőszáli kecskecsaláddal és tehenekkel találkoztunk.
A szurdok már bő egy éve újra nyitva van május 1-től október 31-ig, a javítási munkák csaknem kétmillió euróba kerültek. Mint korábban megtudtuk 1,36 millió eurót csak a sziklaomlás elleni védelemre fordítottak. „Ezek az intézkedések azonban nem garantálnak száz százalékos védelmet a sziklaomlás ellen.
A szurdokot a magashegyi szurdokok közé soroltuk be, fekete színt kapott”
– mondta korábban a Telexnek Gerhard Jantscher, az Österreichischer Alpenverein (Osztrák Alpesi Egyesület) mixnitzi szekciójának elnöke. A rendszert 120 híddal és létrával frissítették fel, és a korábbival azonos útvonalon halad. A belépőjegyekből a folyamatosan felmerülő költségeket fedezik, gyakran előfordul ugyanis, hogy télen a hó megeszi a létrák egy részét, ezért a tavaszi nyitásra ki kell őket cserélni.
A Szépkilátás videója a szurdok régebbi verziójáról:
Az idei zárásig szép időben naponta 8 és 16 óra között van nyitva (addig lehet belépni a szurdokba). Hétvégén gyakran alakulhat ki némi torlódás, ezért aki csak teheti, hétköznap menjen.
Ha valakit a vízeséses romantika vonz, annak a tavaszi hóolvadás utáni időszakot javasolják vagy az október végi lezárás előttit – amennyiben esős volt az ősz. Viszont a nedves lépcsők csúszósak lehetnek, én ezért inkább csak száraz időben vágnék neki. Rossz időben ki se nyit, ezért érdemes előre tájékozódni. A szurdoktúrát érdemes kiegészíteni a közelben emelkedő Hochlantsch-csúcs (1720 m) megmászásával.
Az útvonal nagyítható túratérképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
További ausztriai túráink:
- Őszi túra a két legszebb kelet-ausztriai szurdokban
- Hochschwab: ebbe a látképbe nem tolakszik be a civilizáció
- Elérhető Alpok: körülnéztünk a Hohe Veitsch fennsíkján
- Schneeberg: karácsonyi túra a Jégkirálynő birodalmában
- Az Ördög fürdőszobája a Bécsi-Alpokban
- Rax: túra a Bécsi-Alpok Akropoliszához
- Nincs is messze: szurdoktúra a Weichtalklamm sziklatemplomában
- Schneealpe: felhőtúra a Bécsi-Alpok legnagyobb fennsíkján
