Számtalan alkalommal másztam meg a Kékest, akár fiaimmal, akár teljesítménytúrán, de Mátrafüreden eddig mindig csak átszaladtam, annak ellenére, hogy a környékén a legnagyobb a hegységben az egy négyzetkilométerre jutó kilátók száma. A hétvégén arra jártunk, és ha már ott voltunk, végre teljesíthettük a Mátrai kilátók körét.
A kiindulópont természetesen Mátrafüreden van, a kisvasút végállomása melletti buszmegállóban (télen a Mátravasút nem jár), a közelben autóval is lehet parkolni. A sárga sáv (S) jelzés nyomában a Muzsla utcán hagyjuk el a települést, ami egy kaptatós ösvénybe váltva a 484 méter magas, Mátrafüred felett őrködő Muzsla-tetőre vezet.
A Muzsla-tetőn az ókorban sáncvár állt, ahonnan az itt élő népek (szkíták, kelták, hunok vagy avarok) sasolták a síkság felől közeledő ellent. Sáncok már nincsenek, az egykori várat most a kőlépcsős-kőtalapzatos Muzsla-kilátó pavilonja képviseli.
Ha már ennyit emlegettük a Muzslát, el kell mondanom, hogy ezzel a névvel kicsit nyugatabbra van még egy Mátra-csúcs (805 méter), alatta egy Muzsla nevű egykori falu (most üdülőterület), valamint Szlovákiában, Párkány mellett még egy Muzsla nevű település is létezik. Szalai István pásztói helytörténész szerint a szó szláv eredetű és pusztát jelent, ugyanakkor a felvidékiek szerint inkább a szláv „Mužilo” személynévből származhat a név.
A pavilonból dél felé nyílik szép kilátás, az előtérben Gyöngyössel és a Sár-heggyel, a háttérben a végtelen Alfölddel. Az épület mellett kis rét fekszik, rönkbútorzattal berendezve, ahol el lehet üldögélni egy tízórai idejére. Most indultunk, nem vagyunk éhesek, megyünk is tovább a közeli nyeregben csobogó Rákóczi-forráshoz.
A majdnem száz éve kiépített (szakszóval foglalt) forrás vizének ásványi összetételét a helyiek nagyon egészségesnek tartják, járnak is fel érte rendesen. Nevét arról kapta, hogy a legenda szerint II. Rákóczi Ferenc a bukott szabadságharc után errefelé hagyta el az országot, és itt, az akkor még kőfoglalás nélkül felbuzgó víznél oltotta szomját.
Ennek szellemében a forrás homlokzatán egy Rákóczi-portré domborodik. A kőbe faragott fejedelem avarpalástját panyókára vetve figyeli, ahogy a vízsugárhoz kuporodunk megtölteni a poharunkat. A víz valóban finom, köze sincs a klórízű fővárosi csapvízhez. A párás erdő csendjét egy-egy völgyben elhúzó hangosabb autó tompa zaja zavarja meg, de ahogy távolodunk a főúttól, ez is elhalkul.
Következő állomásunk, a Hanák Kolos-kilátó alig egy kilométerre, a Nagy-Lapát-tető 604 méter magas, lapályos hátának szélén vár minket. A szebb időket látott „cyklopskőemelvényen lévő négyszögletes fülegória” hasonlít a Muzsla-kilátóhoz, csak nem sokat látni már belőle az elé nőtt rekettyés miatt, és sajnos már eléggé enyészetnek indult. (A ciklopfalazás amúgy habarcs nélküli kőfalat jelent, a fülegória meg nyitott pavilont, még mielőtt valaki egyszemű óriásokra vagy dicsfényben fürdő hallószervre asszociálna.) Mellette egy faragott fatönk állít emléket a névadó gyöngyösi ügyvédnek, aki a Magyarországi Kárpát Egyesület Mátra Osztályának 1887-es megalapításával sokat tett a hegység feltárásáért és túrázhatóvá tételéért.
A Nagy-Lapát-tető másik szélére ösvény vezet, a végpontjáról betekinthetünk az egykori bányagödörben elterülő modern adrenalinparkba. A Mátrát a következő pár kilométeren már az új idők építményei dominálják az úton, a Lifestyle Hotelt a még grandiózusabbra épített Ózon Residence követi, aminek kerítése alatt egy széttúrt erdei út jut a túrázóknak, szerencsére nem túl hosszan. Itt emelkedik a hegyoldalban a túraútvonal számomra legnagyobb rejtélye: a Tibi-szikla. Sehol nem találtam róla semmit, az egyetlen halvány nyom a sziklafalra festett Tibi felirat, méghozzá az ismert csokimárka logójának stílusában.
A szikla után egy haránt emelkedő 50 méter magas kaptatón jutunk fel ahhoz a kis fahídhoz, ami a 680 méteres Kecske-bércre vezet. A fahíd funkcióját nem nagyon értem ugyan, mivel alig hidal át valamit, de legalább jól mutat. A bérc sziklájáról a Mátra belseje felé lehet belátni, amit itt a Mátrai Gyógyintézet gigantikus barokk tömbje ural már lassan száz éve. A maga bumfordi romantikájában egy fokkal jobb, mint a magunk mögött hagyott wellness-szállók és legalább valódi egészségügyi funkciója is van.
A fordulópontnak szánt mátraházi büfécentrumig még elsétálunk a Hórakó néven ismert mélyedés mellett. A 15 méter mély, hűvös, tölcsérszerű katlan onnan kapta a nevét, hogy sokáig megmarad benne a hó. Mátraházán egy igazi magyaros komplexumnál állunk meg: egy nagy, központi elhelyezkedésű aszfaltparkolónál, amit félkörben különböző (hamburger-, gírosz-, lepény-, lángos-) büfék vesznek körbe. Maradunk a hagyományos kifőzdénél, megküzdök egy nagy adag hurka-kolbász duóval, Gabi pedig egy termetesebb csülökkel birkózik.
Jól belakva indulunk visszafelé a völgy túloldalán Mátrafüredre az S▲, majd az S+ jelű túraúton. Túratérkép-applikációmra pillantva kényszeresen vakarózni kezdek, amikor a Tetves-rét mellé érünk, pedig esküszöm, látványra nem érdemelné meg ezt a nevet. Nem sokkal később újabb rét, a Farkas-kúti-rét mellé érünk, ahol ismét szépen kiépített és vidáman csörgedező forrás vár ránk. A Farkas-kúti forrást a közeli sástói kemping kiépítésekor 1961-ben foglalták kőbe. Innen gondoskodtak a tó vízutánpótlásáról.
Maga a tó szintén útba esik, sőt kötelező útba ejteni. Nem azért, mert 507 méteres magasságával Magyarország legmagasabban fekvő mesterséges tava, hanem azért, mert itt áll az ország egyik legmagasabb kilátótornya. Az 53 méteres sástói kilátót Romániában gyártották, és eredetileg a Szeged melletti Algyőre, olajfúró toronynak szánták. Olajfúrásra végül sosem használták, mert nem felelt meg a magyarországi szabványoknak. Sástón egy kis átalakítás után, 1973-ban állították fel egy elbontott 10 méteres fakilátó helyére.
A sárga színű építmény tetejére jó hosszan kell lépcsőzni, de aztán, ahogy mondani szokták, a kilátás kárpótol mindenért. Akár a Kékes, akár Ágasvár, akár az Alföld felé akadálytalanul el lehet látni. A szokatlanul nagy magasság miatt még brutálisan megerősített toronyban is érezni egy kis ingást, főleg ha jó erősen fúj a szél. Nem is lépcsőznek fel rá sokan, ami legalább annyira tulajdonítható a 900 forintos belépőnek, mint a szédülésnek. Személyes véleményem szerint megéri leperkálni a borsos díjat, mert cserébe ritka élményt kap az ember.
A kilátót elhagyva átmegyünk a Sás-tó dupla gyaloghídján. A víztükör nagysága megfeleződött az elmúlt évtizedekben, a tó szélét benőtte a nád és a sás. A tó medrét az ötvenes–hatvanas években ásták ki, hogy méltó hátteret adjon az ide tervezett kempingnek. A cél az volt, hogy a tavat a halgazdálkodás mellett nyáron csónakázásra, télen korcsolyázásra használhassák. Ez sokáig maradéktalanul teljesült, viszont a tavat mostanában már láthatóan elérte a klímaváltozás.
A tótól már csak két kilométernyi gyaloglásra van utolsó állomásunk, a Dobogó-hegy málján álló Kozmáry-kilátó. Átdobogunk a 398 méteres hegyen (ami neve ellenére nem dobog úgy, mintha üreges lenne) és már ott is vagyunk a Mátra ikonszerű tornyos épületénél, amit számos kiadványban a hegység jelképeként szerepeltetnek. Abszolút joggal.
A szép formájú, mesebeli hangulatot idéző kis torony kőből épült 125 éve és még mindig úgy áll, mint a cövek, a kilátás pedig megkapó majdnem minden égtáj felé. Nevét Kozmáry János gyöngyösi kereskedőről, Mátrafüred üdülőtelep-igazgatójáról kapta.
A Mátrafüred szélén álló kilátótól már csak egy kis séta és a központban is vagyunk, ahonnan öt órával ezelőtt indultunk. Megérdemlünk a Benevár étteremben valami finomat jutalmul. Esetemben egy somlói galuskát, aminek a kanalazgatása közben felidézem, hogy Mátrafüred eredetileg egy Bene nevű falu volt, egy Benevár nevű sánc-, majd kővár alatt. Később a völgyben futó Bene-patakon posztóverő malmok sora működött, de az iparosodás tönkretette mindet.
A település az 1800-as évek végén éledt újra a gyöngyösi polgárság kedvenc nyaralóhelyeként, ekkor kapta nevét hideg vizű fürdője után, Ótátrafüred mintájára. Az 1900-as évek elején jöttek a villák és nyaralók, az évszázad második felében meg a nagy állami üdülők és szállodák. Ma az ezerfős település a hegység turisztikai kapuja számos étteremmel és panzióval, valamint tökéletes kiindulópontja a Mátra belsejébe vezető túráknak.
Az útvonal nagyítható túratérképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
További mátrai túracikkek:
- Túra Magyarország legmagasabb vízeséséhez
- Felfedeztük a Mátra rejtett Rám-szakadékát
- Pikáns freskóval díszített, különleges kilátó a Mátrában
- Nagy-Hársas: A legjobb kilátópáholy a Mátrára
- Tesztalvás a galyatetői kilátó betonbivakjában
- Bejgliégetés a Vércverés ormán, a kidöntött lándzsahegy-kilátó nyomában
