A Tátrai Nemzeti Park (TANAP) minden november elején lezárja a Magas-Tátrát, hogy a hegység állat- és növényvilágának a következő nyárig legyen néhány nyugodt, turistamentes hónapja. A hegység belsejébe vezető túraútvonalak ilyenkor tiltott területnek minősülnek, de nyitva marad néhány kiskapu. Ezeken léptünk át november közepén, hogy felderítsük, milyen a lezárt Tátrában túrázni.
Novemberben nemcsak zár, hanem nyit is a Magas-Tátra, legalábbis turisztikai szempontból, de ez igazából a sípályák és közvetlen környékük üzembe helyezését jelenti. Erre a hivatalos nyitóeseményre hívták meg a Telexet, de miután letudtam az olyan kötelező köröket, mint a jégdóm-avatás a Tarajkán vagy a lanovkázás a Lomnici-csúcsra, egy kisebb alkalmi nemzetközi csapat tagjaként gyorsan leléptem túrázni.
A Lomnici-csúcson egyébként sikerült bekukkantanom Közép-Európa legmagasabban fekvő, és valószínűleg legdrágább hegyi szálláshelyére, amit potom 1369 euróért lehet kivenni egy éjszakára. A szűk, kiépített hegytetőn a függővasút felső állomásánál ugyanis egy obszervatóriumnak, egy kávézónak és két kis szobának is helyet szorítottak, utóbbi fürdőszobaablakából a vécén ülve lehet nézni (nyáron), hogy küzdenek a szomszéd Villa-gerincen a hegymászók.
A csúcsról visszafelé egy hatfős magyar–szlovák–cseh–román csapat úgy döntött, hogy a drótkötélpálya közbenső állomásán, a Kő-pataki-tónál (Skalnaté pleso, 1760 m) leválik a delegációról, és túrázva elindul a legizgalmasabb télire nyitva hagyott úton, a 2015 méter magasan álló Téry menedékház felé. Természetesen én is köztük voltam.
Bár lentről jól látszott, hogy a hegység csúcsait már hó fedi, ebben a magasságban még száraz volt az út november közepén is, hála valószínűleg a klímaváltozás miatt megnyúló hegyvidéki ősznek. Kiinduló útvonalunk, a Tatranská magistrála (Felső turistaút) középmagasan, dél felől öleli körül a hegységet a csúcsra vezető túrautak egyfajta Nagykörútjaként. Télen nagyjából a felét zárják le, a zárlat ugyanis nyitva hagy hét hegyi turistaházhoz vezető túrautat.
Komolyabb magasságban, kétezer méter fölött azonban csak két menedékház van a Magas-Tátrában: a Rysy és a Téry, de mivel az előbbi bezár a téli hónapokra, ezért céloztuk meg az utóbbit. Mivel 2015 méteren még az atomkori vénasszonyok nyarán is jégre-hóra lehet számítani, ezért a hátizsákomba bedobtam az induláskor egy jobb csúszásgátlót, jó pár réteg ruhát, túrabotot és forró teát egy termoszban.
A felvonó állomásától nagyjából egy szintben halad a Tatranská magistrála három kilométernyit a Kis-Tarpataki-völgy szájánál álló népszerű Zamkovszky-házig. Ez a néhány első kilométer tökéletes volt bemelegítésnek és szájtátásnak, mert a 140 éve nagy, összeforgatott lapos sziklákból épített kényelmes hegyi turistaút lényegében panorámaösvényként is szolgál. Ezt a törpefenyőfoltok között haladó bő félórás útszakaszt minden további nélkül ajánlom télire mindenkinek, a Zamkovszky-háztól pedig lefelé a Tarajka, majd Ótátrafüred irányába sem nehéz és hosszú az út.
Mi azonban felfelé indultunk a háztól a Kis-Tarpataki-völgyben a Kis-Tar-patak mentén. Az eddig tapasztalt, még novemberben is jelentékenynek mondható turistaforgalom a Zamkovszky menedékházat elhagyva jelentősen megcsappant. Ide már láthatóan jó felöltözött és jól felkészült túrázók jöttek. Az egyre zártabb völgyben érezhető volt a fentről érkező hideg lehelete.
A völgy alsó felében még illatos törpefenyők között kanyargott felfelé a jellegzetes tátrai kőösvény. Egy jó kétórás kapaszkodó állt előttünk. A látvány és a verejtéktermelés egyenes arányban változott, minél magasabbra törtünk, annál meredekebb lett az út. Az utolsó fenyőket olyan 1700 méter magasságban hagytuk el, a felső völgyterasz alatti meredek tófal aljában. Innentől már csak a szikla, és az időközben előmerészkedő hó és jég uralta a völgyet.
A Téry-házat már messziről lehetett látni, fent gubbasztott a tófalon. A tófal szó egyébként azt a hatalmas, meredek sziklafalat takarja, amire az Öt-Szepesi-tó katlanja támaszkodik délkeleti irányból. A fal alá érve az addig középtempóban emelkedő túraút átváltott szerpentinbe, a légzés pedig ennek megfelelően zihálásba. Igazi öröm volt felérni a teljesen új világot nyitó felső völgyteraszra, és felmérni pillantásunkkal a nagyjából teljesen befagyott Öt-Szepesi-tavat, aminek hűvös ölelésében ott didergett a menedékház.
A Téry-ház 1899-ben épült, a selmecbányai „szegények orvosának”, Téry Ödönnek a javaslatára. Nagyon érdekes helyet találtak neki, közvetlenül a hegység csúcsainak lábánál, az Öt-Szepesi-tó-katlanban. Egész évben nyitva áll, a kaját és a sört serpák szállítják fel egy hátukra erősített favázas szerkezeten. Benéztem a házba, mi változott legutóbbi itt jártam óta, és elégedetten nyugtáztam, hogy semmi. A párás közösségi/étkező helyiség tele volt, de mivel a termoszban volt még bőven teám, nem hiányzott az asztal és a pad.
A nyitott teraszon szusszantunk egyet és dumálgattunk a többi túrázóval, aztán amikor már eléggé elkezdtünk fázni, nekiindultunk lefelé. Többen felvették a csúszásgátlójukat a jég és a hó miatt, de a bakancsom aránylag új talpa simán megbirkózott a síkos talajjal. A gyorsan érkező téli sötéttel egy időben futottunk be Ótátrafüredre.
Másnap még egy túrára nyílt lehetőségem, mégpedig a Magas-Tátra télen elérhető legmagasabb pontjára, az egyetlen lezáratlan hegycsúcsra. Azaz inkább előcsúcsnak nevezném az Elülső-Szoliszkót (Predné Solisko, 2117 m). Ez az orom a hegység főgerincébe dél felől bordaszerűen bekötő oldalgerincek egyikén, a Szoliszkón meredezik. Vannak mögötte a gerincen további csúcsok, úgymint Kis-Szoliszkó, Nagy-Szoliszkó, Hátsó-Szoliszkó, de ezek mind magasabbak és elzártabbak.
Az Elülső-Szoliszkó nyáron is a legkönnyebben megmászható, jelzett túraútvonalon megközelíthető csúcsok közé tartozik. Az orom alá fel lehet libegőzni a Csorba-tótól, megspórolva 3,5 kilométernyi gyaloglást, nem is beszélve a majdnem 500 méternyi szintemelkedésről. A felső állomástól már csak 300 méternyi szintet kell felfelé lépkedni aránylag könnyen járható sziklalépcsőkön, és már be is lehet zsebelni a csúcsot. Nem állom meg, hogy el ne dicsekedjem vele: anyám nyolcvanévesen mászta meg az Elülső-Szoliszkót, igaz, némi segítséggel.
Itt nem csak nyáron, télen is járnak a felvonók. Ez nem véletlen, az Elülső-Szoliszkó alatt húzódik ugyanis a Magas-Tátra egyik síterepe (a másik a Lomnici-csúcs alatt van). Mivel a síterepen kaptatás még hóban sem tartozik a legnagyobb túraélvezetek közé, ezért azt terveztük, hogy felvonóval közelítjük meg a csúcs alját, ami egyben a sípálya teteje is. Csakhogy a síközpont karbantartói keresztülhúzták számításainkat: a hamarosan beköszöntő téli síszezonra készülve leállították a felvonót. Maradt a gyaloglás felfelé. Nagy lendülettel szaladtunk neki a meredek, de még csupasz sílejtőnek.
Nagyjából másfél óra alatt értünk fel a felvonó felső állomásához. Néha, amikor megálltunk pihenni és hátranéztem, örömmel nyugtáztam, hogy egyre nagyobb panoráma nyílik dél felé. A Magas- és az Alacsony-Tátra között húzódó hatalmas völgyet felhőpárna vattája töltötte ki. Sajnálattal gondoltam a völgyben szaladgáló ezernyi emberre, akinek a felhőréteg alatt lucskos-nyirkos idő jutott osztályrészül.
Nekünk bezzeg úgy sütött a nap, mintha nem is november közepe, hanem augusztus lett volna. Kellemes szellő lengedezett, előre fogtam a fejemet, hogy fogok így hitelesen téli túráról írni. A felső állomásnál nyitva várt minket a Szoliszkó menedékház (Chata pod Soliskom, 1830 m) büféje, úgyhogy ott le kellett öblítenem a cikk megírásával kapcsolatos félelmeimet. A Magas-Tátra legfiatalabb turistaházát 1944-ben építették, hogy menedékként szolgáljon a sízőknek rossz idő esetén. 2003 óta meg is lehet szállni benne, és büféje sem rossz (a sör 5, a leves 6, a főétel 13-14 euró).
A háztól már végre komolyabb ösvény indult a csúcs felé. Örömmel üdvözöltük az igazított sziklaösvényt, amiről elég hamar megláttuk a csúcskeresztet. Az útvonalon vagy tucatnyi túrázó volt szétszórva és a csúcson sem volt tömörülés. A kötelező csúcscsoki–csúcsfotó–csúcsdöglés szentháromság idejét kényelmesen elhúztuk.
Mint mondtam, időjárás szempontjából hatalmas szerencsénk volt. A vakítóan kék égen mindössze néhány távoli felhőfoszlány lebegett lustán. Tökéletesen leláttunk a völgybe. Keletre a Bástya-oldalgerinc hatalmas tömbje magasodott, nyugatra a Kriván ferde tornya. Hátunk mögött a Szoliszkó-gerinc sorra következő csúcsai hívogattak tiltott gyümölcsként. Legszívesebben nekiindultam volna a megmászásuknak, de nyilván ezt nem lehetett.
Miután alaposan kipihentük magunkat, elindultunk visszafelé az úton. Útközben a menedékháznál még emeltünk egyet az energiaszinten, aztán a sípályán lecsattogtunk a tóig. A Csorba-tó sétányain elég nagy turistatömeg sertepertélt, őket megpróbáltuk széles ívben elkerülni. Azért a tóparton muszáj volt megállni egy kicsit, hogy lefotózzuk a vízfelszín fölött meredező három csúcsot: a Krivánt, a Szoliszkót és a Bástyát. Ezzel nagyjából búcsút is intettünk a hegységnek.
A fenti két túraútvonalon kívül jó és legális téli célpont lehet még a Zöld-tavi menedékház Tátralomnicról (az útvonalat nyáron már bejártuk) vagy a Rabló-ház a Nagy-Tarpataki-völgy felső végében (erre is jártunk már nyáron). A túraútvonalak kezdő- és célpontjait a felvonók, illetve a tátrai elektromos vasút járatai kötik össze.
300 euróval lehet szegényebb, aki bemegy a lezárt útvonalra
A TANAP Igazgatóság több mint 600 kilométernyi túra- és tanösvényt kezel a Magas-Tátra Nemzeti Park teljes területén – mondta lapunk kérdésére Jarka Hlaváčová, a nemzeti park szóvivője. A túrautak körülbelül 40 százalékát (főleg a hegység belsejében húzódókat) zárják le november 1-jétől következő év május 31-ig. Ezért a téli túrák tervezésekor célszerű előre ellenőrizni, hogy mely területek járhatók és melyek nem, közölte a szóvivő. (A lezárt túrautakat pontosan jelöli a Mapy.com túraapplikáció, de a nemzeti park honlapján is megtalálni őket.)
Mint Jarka Hlaváčová elmondta, a szezonális lezárások fő célja a természeti környezet, a növény- és állatvilág, különösen a védett állatfajok védelme. A nyári szezon nagy turistaforgalma után ezeknek az állatoknak szükségük van nyugalomra, mivel fel kell készülniük a megerőltető, kihívást jelentő téli hónapokra, tette hozzá.
A szóvivő elmondása szerint az elmúlt téli szezonban több száz olyan eset volt, amikor lezárt szakaszokra tévedő látogatókat kellett figyelmeztetni. Bírságot ennél kisebb számban szabtak ki, főként ott, ahol a turisták szándékosan vagy ismételten beléptek a lezárt területekre az előzetes figyelmeztetések ellenére – mondta.
Ilyenkor akár 300 eurós pénzbírság is kiszabható. Leggyakrabban a Rysy-csúcson, a Nagyszalóki-csúcson (Slavkovský štít) és a Krivánon fordul elő téli szabálysértés. A Tatranská Magistrálának a Poprádi-tótól a Sziléziai turistaházig tartó lezárt szakasza is problémás, ismertette Jarka Hlaváčová.
A téli balesetek elkerülése érdekében a TANAP szerint a túrázóknak túra előtt meg kell nézniük az aktuális időjárás-előrejelzést, figyelniük kell a tátrai Hegyimentő Szolgálat figyelmeztetéseit, és a tapasztalati szintnek megfelelő útvonalat kell választaniuk.
A szóvivő ezen kívül javasolja a strapabíró téli bakancsot, hágóvasat vagy csúszásgátlót, túrabotot, meleg, réteges ruházatot, térképet vagy navigációs eszközt, teljesen feltöltött, külső akkumulátorral ellátott telefont, fejlámpát, folyadékot és magas energiatartalmú élelmiszert. A túrázók nem térhetnek le a jelzett ösvényekről, és indulás előtt jó, ha tájékoztatnak valakit (ismerőst vagy szállásadót) a tervezett útvonalról.
A két téli útvonal nagyítható túratérképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
További túrák a Magas-Tátrában – nyáron:
