Egy hajszárítónyi energiával elmenne a győri hallgatók versenykocsija Budapesttől egészen Temesvárig

Egy hajszárítónyi energiával elmenne a győri hallgatók versenykocsija Budapesttől egészen Temesvárig
Für Balázs, a csapat vezetője az újabb átszerelés alatt álló autóval – Fotó: Laczó Balázs / Telex
Laczó Balázs
Laczó Balázs
Győri tudósító

Egyetlen kilowattóra energiával 309 kilométert tudott volna menni, így döntött harmadszor is világcsúcsot a győri SZEnergy Team elektromos autója legutóbb a világ legnagyobb energiahatékonysági versenyének regionális futamán. Az egyetemisták most gőzerővel dolgoznak az autójuk tökéletesítésén, mert a nyáron még jobb teljesítményre képesen szeretnék rajthoz állítani.

Az autó, aminek a neve a Széchenyi István Egyetem nevéből képzett SZEmission, egy hajszárító vagy akár egy vasaló egyórás működtetéséhez szükséges energiával mehetett volna 309 kilométert a Franciaországban rendezett Shell Eco-marathon összevont európai–afrikai futamán mért hatékonyságával. Ez a távolság annyi, mint ha Győrből Linzbe vagy Budapestről Temesvárra akarnánk utazni. A győriek ezzel az energiahatékonysággal saját 2023-as csúcsukat is megdöntötték – ami 291 km/kWh volt –, a többi versenyzőt pedig magabiztosan előzték meg, köztük olyan műszaki egyetemek csapatát is, mint a müncheni vagy a milánói. A második helyen a toulouse-iak csapata végzett ebben a kategóriában, autójuk 268 km/kWh-t tudott.

A győri csapat a városi közlekedés kategóriájában zsinórban harmadik évben nyert világcsúccsal, de sikerük fényét emeli, hogy az önvezető kategóriában is sorozatban másodszor végeztek az első helyen a tavaly májusban rendezett versenyen.

Más kategóriákban két másik csapat is rajthoz állt Magyarországról: a BME SharkTeam dízelhajtású prototípussal, a Kecskeméti SZC Kandó Kálmán Technikum Kandó Racingje pedig elektromos prototípussal versenyzett, utóbbi a kategóriájában negyedik helyet szerzett.

Egész évben a gördülésen dolgoznak

A győri csapat sokéves munkája ölt testet a 95 kilós, áramvonalas kis autóban, amely most az egyetem Járműipari Kutatóközpontjának műhelyében várakozik saját farától néhány méterre.

A 2005-ben alakult SZEnergy Team a győri Széchenyi István Egyetem legrégibb hallgatói csapata, és már 2008-ban is indult a Shell Eco-marathonon, akkor még jó pár évig a napelemek domináltak a hajtásnál. A kategóriát időközben megszüntették, mert a rangsor mérhetetlenné vált, a járművek ugyanis több energiával értek célba, mint amennyivel indultak. Megépítették hát 2013-ban a SZEmission elődjét, majd a mostani kocsit.

Az önvezető verseny résztvevői – Fotó: Miklós Balázs / SZEnergy Team
Az önvezető verseny résztvevői – Fotó: Miklós Balázs / SZEnergy Team

A tagoktól általában heti 15 óra munkát kérnek, és ez általában csak a kezdet, a munkát oktató és kutató mentorok segítik, többségük az egyetem Járműipari Kutatóközpontjának dolgozója. A műhely soha nem üres napközben, valaki mindig a gépnél ül, akinek épp nincs órája, szerel, vagy épp a 3D nyomtatónál dolgozik.

Tavaly év végére lezárult a tervezés, és már a gyártás fázisa folyik. Sok más között új ergonomikus kormánykerék készült 3D nyomtatott vázzal; strapabíróbb alkatrészekre cserélték a gömbcsapágyakat; újratervezték a teljes kábelrendszert is, hogy letisztultabb és könnyebben szerelhető legyen. Új autó építése is szóba került a későbbiekre nézve.

A csapatvezető, a 22 éves Für Balázs, kérdésünkre azt mondta, a SZEmission háromszoros győzelmének a titka vélhetően nem külön-külön az egyes paramétereiben rejlik. „Nem mondhatjuk azt, hogy a mi autónk a legkisebb tömegű, hogy annak volna a legalacsonyabb a légellenállási együtthatója vagy a gördülési ellenállása, mert nem fókuszálunk egy dologra. Viszont azt hiszem, elmondhatjuk, hogy minden eleme elég jó szintet képvisel ahhoz, hogy összességében legyen képes erre a teljesítményre a kategóriájában.”

Egy kocsi energiahatékonyságát elsősorban a gördülési ellenállás és a légellenállás befolyásolja, utóbbival kapcsolatban jól csengő adat a 0,136-os légellenállási együttható, amivel a SZEmission fórban lenne a városi közlekedésben, hiszen a közutakon a legjobbak is 0,2-es együtthatóval gurulnak, míg az átlag a 0,25-0,3. Ugyanakkor a 2019-ben épített kocsi két meghatározó jellemzője közül ez majdhogynem állandó, mert a karosszérián nem változtattak hat év alatt – talán minden máson igen.

A gördülési ellenállás javításához viszont a teljes, 30-40 fős hallgatói csapat egész éves munkájára van szükség. Ahhoz, hogy mindig jobban guruljon minél kevesebb energiával, az egyik részleg a futóművön és a fékrendszeren, a kormányon dolgozik, a másik a teljesen saját fejlesztésű motor- és akkumulátorvezérlő elektronikai rendszeren, a harmadik az autonóm járműrendszeren, és a csapat a mindezt összefogó marketing- és menedzsmentrészleggel teljes.

Meg kell állnia a stoptábláknál

A 2022 óta tartó győzelemsorozatot idén folytatni akarják a győriek, készülve arra is, hogy új pályán lesz a verseny: a Shell Eco-marathon európai–afrikai futamát a franciaországi Nogaro után a lengyelországi Silesia Ringen rendezik. Ez azért érdekes, mert a csapat minden futamra egy menetdinamikai szimulációval készül, tehát kiszámolják, hogy a pálya egyes pontjain hogyan kell üzemeltetni a legjobb teljesítményhez. Emiatt pár hónappal a júniusi verseny előtt kisteherautóba teszik és tesztelik majd az addigra újra összeszerelt SZEmissiont a ZalaZONE autóipari tesztpályán.

A negyvenéves múltú Shell Ecót két fő kategóriában hirdetik meg, indulnak prototípusok és városi kisautók, utóbbiban neveznek a széchenyisek, az elektromos hajtású energiaosztályban. Mivel városi kisautóról van szó, előírás, hogy a pályán minden körben megálljon a stoptáblánál, ne hiányozzon róla sem a visszapillantó, sem az ablaktörlő. A másfél kilométeres körökből álló távját – összesen 16 kilométernyit – körülbelül 28-30-as átlagsebességgel teszi meg a vasalónyi energiával.

Startvonalhoz viszik a SZEmissiont – Fotó: Miklós Balázs / SZEnergy Team
Startvonalhoz viszik a SZEmissiont – Fotó: Miklós Balázs / SZEnergy Team

A futam után következik az önvezető versenyszám. Ebben az autó pilóta nélkül tesz „rutinvizsgát”: a pálya határait nem átlépve bójákat kell kerülgetnie, felismerni a szabad helyet és oda szépen beparkolni, mindezt a lehető legkevesebb energiával, úgy, hogy maga az autonóm vezérlés többet fogyaszt, mint a hajtáslánc. Mivel a győri kocsi mindkét számban rajthoz áll, a kettő között át kell alakulnia, és egy órába telik, amíg felhelyezik rá a környezetfelismerő lidart, kamerát, a kormányba szervót szerelnek, és elöl behelyezik a szenzorok üzemeltetéséhez is szükséges panelt.

A SZEmission mozgatása azért könnyű, mert nemcsak gurulni tud, hanem – ha úgy az egyszerűbb – négy ember könnyedén meg is emeli. A versenyhez viszont a pilótának szintén mérlegre kell állnia, nem feltétlenül azért, hogy az év során magára szedett többletével le ne rontsa a kocsi esélyeit, hanem mert versenyelőírás, hogy a vezető legalább 70 kiló legyen. A győri csapatnak legutóbb gondja akadt, mert nem sokkal a Shell Eco versenybiztosainak mérése előtt pilótájuk nem érte el a 69 kilót. Három napja volt a hallgatóknak táplálniuk társukat, hogy a mérésnél megfeleljen, ami végül sikerült is.

Ekkor derült ki, hogy a pilóta elérte a 70 kilót – Fotó: Miklós Balázs / SZEnergy Team
Ekkor derült ki, hogy a pilóta elérte a 70 kilót – Fotó: Miklós Balázs / SZEnergy Team

És akkor lehetnének ilyenek az autók?

Persze mindez messze túlmutat az éves versenyen, a kérdés, hogy vajon az itt szerzett tudás átültethető-e a gyakorlatba.

Für Balázs szerint sok publikáció születik a fejlesztésekről, de nincs visszajelzés a csapatnak arra nézve, hogy a szakma miként figyeli az energiahatékonysági versenyben részt vevők munkáját és fejlesztéseit. Ezzel kapcsolatos megkeresés közvetlenül a csapathoz nem jött még gyártó részéről, de a mentorok a kutatóközpontban villamosok hajtásláncainak fejlesztésével is foglalkoznak, ahol ugyanaz a látásmód érvényesül, mint az autó fejlesztése során. A szemléletmód pedig beépül a mérnökképzés során a résztvevőkbe, akik a munkahelyükre továbbviszik.

De az biztos – mondta Für –, hogy legnagyobbrészt mégis a szemléletmódon áll ma még az, hogy az itt elért energiahatékonyság városi közlekedésben is működjön, mert a fejlesztések átültethetők lennének a gyakorlatba. „Ha az nem is realitás, hogy a tömeggyártásban önhordó karbonkompozit karosszériát alkalmazzanak, nem is ez az egyetlen módja annak, hogy egy jármű könnyebb legyen.”

Ez már az önvezető verseny – Fotó: Bartha Biborka / SZEnergy Team
Ez már az önvezető verseny – Fotó: Bartha Biborka / SZEnergy Team

Pontosan rámutatni tehát nehéz lenne arra, hogy az 1985 óta rendezett Shell Eco-marathon milyen ötleteket adott a járműgyártásnak, de biztosra vehetjük, hogy van kapcsolat. A versenyeken már jóval korábban alkalmaztak például olyan technológiákat, amelyek a mai start-stop rendszerekhez hasonlítanak – amik lehetővé teszik, hogy például a piros lámpánál a motor leálljon –, még mielőtt ez a megoldás a hétköznapi járművekben is elterjedt volna.

A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!