Kiszámolták a legfontosabb adatot a kiérkezési időkről, amit a mentőszolgálat el akart titkolni

Miután az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) nem adott kielégítő magyarázatot arra, hogy hogyan számolják a kiérkezési időt, Kunetz Zsombor egészségügyi szakember közérdekű adatigényléssel fordult hozzájuk. Azt szerette volna megtudni, mikortól számítják a kiérkezési időt (a segélyhívástól vagy a mentő feladathoz rendelésétől), illetve öt évre visszamenőleg kikérte az adatokat mind Budapestre, mind országosan. A végül megküldött adatok néhány kérdésre választ adtak, de az, hogy milyen metodika alapján számolják ezeket, az továbbra sem derült ki.

Ferenci Tamás biostatisztikus az oldalán közölt írásában a Kunetz által nyilvánosságra hozott adatokból próbálta megbecsülni a lehetséges időket az OMSZ által eltitkolt legfontosabb minőségi mutatóra.

Ahogy a Röntgen nevű blogján Kunetz Zsombor, úgy Ferenci is megjegyezte, hogy az Egyesült Királyságban nyilvános, folyamatosan frissülő adatbázisból elérhetőek a kiérkezési idők, míg Magyarországon közérdekű adatigénylésre rosszul beszkennelt, majd kinyomtatott papírlapokat adnak át, amelyekkel nyilván nem egyszerű dolgozni.

Az OMSZ a kiérkezési idő átlagát és mediánját közölte, tehát azt az időt, amin belül az esetek feléhez érnek ki, de a mentőellátás minőségi vizsgálatában tipikus 90. percentilist, azt az időt, amin belül az esetek 90 százalékához kiérnek, azt nem, noha Kunetz az adatigénylésében ezt is kérte. Ha akarják, ezt is megadhatták volna, hiszen a számítási módszert ismerik, a nyers adatok pedig ugyanazok, amelyek a mediánhoz és az átlaghoz is kellenek.

Ferenci azt írta, hogy ha ismerjük a kiérkezési idők eloszlását, és az olyan eloszlás, amelyet az átlaga és a mediánja meghatároz, akkor ebből a két értékből ki tudjuk számolni a nem közölt 90. percentilist is. Azt, hogy ez az eloszlás Magyarországon milyen, nem lehet tudni, de irodalmi adatok és statisztikai megfontolások alapján észszerű felvetéseket lehet tenni, ezek alapján pedig megbecsülhetők az OMSZ által nem közölt adatok is.

A biostatisztikus azt állítja, hogy a legmagasabb, Kiemelt P1 prioritási kategóriában, ahová például az újraélesztést igénylő eseteket sorolják, a 90. percentilis országosan 19-23 perc körül, Budapesten 17-25 perc körül van a 2024. októberig közölt adatok alapján. Ez azt jelenti, hogy a betegek maradék 10 százaléka ennél is többet kénytelen várakozni ebben a kategóriában. P1-nél (közvetlenül életveszélyes, azonnali beavatkozást igénylő állapotok, például többszörös traumás sérülés) a becsült 90. percentilis országosan 22-27 perc körüli, Budapesten 25-30 perc körüli. Végül P2 kategóriában (potenciálisan életveszélyes, gyors beavatkozást igénylő állapotok, például légúti idegentest nehézlégzés nélkül) a becsült 90. percentilis országosan 40-45 perc körüli, Budapesten 60-70 perc körüli.

Az eredmények elhelyezéséhez Ferenci felidézte, hogy gyakran szokták emlegetni a „15 perces szabályt”, tehát, hogy a legsürgősebb esetekhez ennyi idő alatt érjen ki a mentő, és ezt jellemzően a 90. percentilisre értik, tehát hogy a legsürgősebb esetek legalább 90 százalékához érjenek ki 15 perc alatt. Ez szerepel például a brit mentőszolgálat eljárásrendjében is.

Ettől Ferenci becslése alapján jelentősen elmaradnak a magyar adatok.

Ma az OMSZ-nek más országok mentőszolgálatától eltérően nincs nyilvánosan elérhető eljárásrendje arról, hogy hogyan mérik a kiérkezési időt. Logikusan ez a segélyhívás beérkezésétől a mentők kiérkezéséig eltelt idő, de több nyilatkozat arra utal, hogy az OMSZ nem ezt a metódust követi. Lehet, hogy a mentő elindításakor indítják az órát, addig viszont akár órák is eltelhetnek. Ferenci az Egyesült Királyságot hozza fel példaként, ahol legkésőbb a hívás kapcsolásától eltelt 240. másodpercben kezdik mérni az időt, a legmagasabb prioritási kategóriában ez csak 30 másodperc.

„Mivel az OMSZ esetében még csak leírva sincs nyilvánosan az eljárásrend, nemhogy indokolva, így nehezen megítélhető, hogy amit csinálnak, az helyénvaló-e; azt pedig csak remélni lehet, hogy a módszerük nem torzítja a statisztikát (mert ha igen, akkor azon semmilyen utólagos elemzése a számoknak nem fog segíteni)” – írta Ferenci.

Győrfi Pál, az OMSZ szóvivője szerda reggel reagált Kunetz blogbejegyzésére: „Alaptalan és káros ez a lejárató kampány, hiszen egyrészt elbizonytalanítja a betegeket, másrészt félrevezeti a közvéleményt, ráadásul a mentődolgozókat is nehezebb helyzetbe hozza, miközben a magyar mentőszolgálat működése nemzetközi összehasonlításban is az egyike a legjobbaknak. A kiérkezési idő adatok tekintetében sem vagyunk elmaradásban, és folyamatosan azon dolgozunk, hogy egyre gyorsabbak és egyre jobbak legyünk a betegeink érdekében.”

Ferenci Tamás az oldalán minden számítását közzétette, ismertette a statisztikai módszerét, és többféle eloszlással is számolt.

Cikkünket megjelenése után frissítettük Győrfi Pál nyilatkozatával.