Videós randioldalnak indult, aztán felforgatta az egész szórakoztatóipart

„Oké, szóval itt vagyunk az elefántoknál, bennük az a menő, hogy nagyon, nagyon, nagyon hosszú, ööö, ormányuk van, ami elég menő. Ez nagyjából minden, amit érdemes elmondani erről” – mondja egy srác a San Diegó-i Állatkert elefántjai előtt. 19 másodperc az egész, értelme nagyjából semmi, mégis ez az elmúlt húsz év egyik legnagyobb hatású videója. Nemcsak azért, mert ez volt az első videó, amit valaha feltöltöttek a YouTube-ra, hanem azért is, mert tökéletes példája az olyan tartalmaknak, amelyek egyeduralkodóvá tették a videómegosztó platformot.

A videót az egyik alapító, Jawed Karim töltötte fel 2005. április 23-án, aznap, amikor elrajtolt a videómegosztó nyílt bétája. Maga a YouTube viszont ennél régebb óta létezik, éppen ma 20 éve alapították.

A YouTube végül hivatalosan 2005 decemberében indult el, és a rengeteg lehetséges buktató ellenére két évtized alatt átformálta az internetet, a szórakoztatóipart, a popkultúrát, a médiát és az egész techvilágot. Új távlatokat nyitott azzal, hogy a felhasználók kezébe adta az irányítást, és óriási sztárokat, sőt, új sztárgenerációkat termelt ki, miközben rengeteget tett az internetes archiválásért és szórakoztatásért. És közben a többi techóriáshoz hasonlóan olyan megkerülhetetlen monopóliummá vált, ami bármit megtehetett, és gyakran meg is tett.

A kezdetek

Amikor Jawed Karim 25 évesen elsőként töltött fel egy videót a YouTube-ra, még nem tudhatta, hogy mekkora jelentősége lesz ennek. Amikor Steve Chen és Chad Hurley oldalán kitalálta a platformot, a széles sávú internet még nem volt igazán elterjedt, videókat pár kivételtől eltekintve egyáltalán nem lehetett letöltés nélkül, online streamben nézni. A YouTube-nál is öregebb (!) World of Warcraft első előzetese például 2002-ben nem az interneten debütált, hanem a Warcraft III CD-jére került fel. Azóta persze fent van a YouTube-on is:

Chen, Hurley és Karim a kétezres évek elején a PayPalnál dolgoztak, de miután a rakétaként száguldó céget 2002-ben felvásárolta az eBay, úgy döntöttek, hogy belevágnak egy saját startupba. Chen a Sequoia Capital – a YouTube legfontosabb korai befektetője – decemberi podcastjában azt mondta, rengeteg lehetőség állt előtte a Szilícium-völgyben, de akart adni magának pár évet, hogy a saját ötleteivel próbálkozzon. Az online videómegosztóval végül Karim állt elő, de abban mindannyian egyetértettek, hogy ez lesz a jövő.

Karim elsődleges inspirációja a 2004-es indiai-óceáni cunami volt, ez volt az egyik első olyan alkalom, amikor nem a tévéhíradóból, hanem hétköznapi emberek által rögzített videókból lehetett a legtöbbet megtudni egy fontos történésről. Ezeket a videókat körülményes volt megtalálni az interneten, lejátszani meg pláne, gyakran a letöltés után derült ki, hogy nem működik, vagy valami gyanús frissítést kér a lejátszóprogram hozzá. Egy potenciális megoldás is feltűnt a színen, amikor Karim meglátta, hogy egy netes hirdetésben Adobe Flasht használtak egy videó lejátszásához, ezzel pedig nagyjából össze is állt a mesterterv.

Egy korábbi interjú alapján amúgy a cunamis videók mellett az is hozzájárult a YouTube megszületéséhez, hogy Justin Timberlake véletlenül (?) lerántotta Janet Jackson melléről a ruhát a 2004-es Super Bowl félidei műsorában, és ezt mindenki látni akarta.

A cunamin és a mellbimbógate-en, a YouTube által később ténylegesen használt Flashen és a gyorsabb internet terjedésén túl az is az ötlet mellett szólt, hogy a felhőalapú szolgáltatások is ekkor kezdtek el igazán berobbanni, miközben egyre több embernek lett digitális, videók rögzítésére is alkalmas kamerája. Az időpont tökéletes volt egy online videómegosztó létrehozására, és ezt mások is látták – a Vimeo például 2004 novemberében indult el a CollegeHumor mellékprojektjeként, de a Google is belevágott egy ilyenbe Google Video néven.

A YouTube alapítói nem akarták azt mondani, hogy az egész internet univerzális videómegosztó platformját rakják össze, először a hírhedt randioldalt, a Hot or Notot akarták lemásolni, csak képek helyett videókkal. Ez 2005 májusában egy hetet élt, aztán a teljes érdektelenség miatt átalakították, és ezzel megszületett az a YouTube, amit ma ismerünk. Az oldalt még ekkor sem árasztották el tömegesen a látogatók, de az olyan fejlesztések, mint az automatikusan elinduló videók, vagy a HTML-alapú beágyazhatóság, végül szép lassan népszerűvé tette a videómegosztót.

A szárnyalás

Az organikus, hirdetéseket (és azzal együtt bevételt is) teljesen mellőző növekedés fő mozgatórugója a közösségi oldalak akkori királya, a MySpace volt, ahol egyre több embernek tűnt fel, hogy be tudják ágyazni oda a YouTube-videókat. Ezeket a videókat egyre többen látták, így egyre többen kattintottak át, és néztek szét a YouTube-on is, és egyre többen is töltöttek fel oda dolgokat. Nagyon hamar a YouTube lett a virális videók legfontosabb online lelőhelye, 2005 novemberében pedig az alapítók belevágtak a befektetők bevonásába. A már említett Sequoia volt az első, a Szilícium-völgy egyik legmenőbb befektetési alapja 3,5 millió dollárral szállt be a bizniszbe.

Mire az oldal 2005 decemberében hivatalosan is elindult, már jókora nézettségük volt az oda feltöltött videóknak, és az első videónak az egymillió megtekintés álomhatárát is sikerült átlépnie. Ez volt az a Nike-reklám, amelyben Ronaldinho egy új cipőben dekázgat a felső léc beiktatásával, ezt amúgy egy joeB nevű felhasználó töltötte fel, és sokáig senki nem tudta, hogy a Nike marketingesei álltak mögötte. A másik nagy durranás a Lazy Sunday című SNL-es klip volt, ez hatalmasat futott, mielőtt a perrel fenyegetőző jogtulajdonos NBC miatt végleg törölték volna. A YouTube így is jól járt, mert ez az új internet hajnalán rögtön bebetonozta őket a fontos oldalak közé.

Karim ekkoriban lépett le a cégtől, hogy diplomát szerezzen, Chen és Hurley viszont maradtak, és elkezdtek embereket gyűjteni maguk köré, hogy tovább tudják skálázni a YouTube-ot. Chen minden jelentkezőnek azt mondta, hogy fogalma sincs, hogy 3-6 hónap múlva is létezni fog-e még a cég, de azt megígérheti, hogy ez lesz életük legjobb 3-6 hónapja, és a YouTube be fogja írni magát az internet történelmébe. Már rég nem az volt a probléma, hogy a YouTube-nak ne lenne nézettsége; azon kellett pörögni, hogy hogyan szolgálják ki az elsöprő érdeklődést.

A YouTube korai időszakáról sokat elmond, hogy akkoriban még nem voltak olyan algoritmusok, amik ma minden oldalon és appban működnek. 2007-ben már voltak automatizált oldalak – ahol a legnézettebb és a legjobban értékelt videók voltak –, de a kezdőlapot még kézzel frissítették, és a világon mindenki pont ugyanazt látta rajta. Ez aztán valamikor 2008 és 2009 között változott meg, amikor megjelent az első algoritmus, de egészen addig a lehető legkezdetlegesebb módszerrel frissült a kezdőlap, még akkor is, amikor már elég sok videó került fel oda mindennap.

A YouTube ekkoriban időnként az internet teljes adatforgalmának 40 százalékát használta el, ami egészen hihetetlen szám, az pedig, hogy így is tudott működni, hatalmas mérnöki teljesítmény volt. Ehhez kegyetlenül ki kellett használni az olyan internetszolgáltatói ajánlatokat is, ahol 2 terabyte-nyi adatforgalmat ajánlottak ingyen, mondván, ez jól hangzik, de a gyakorlatban úgyis képtelenség kihasználni. A YouTube-nak nem volt az, bámulatos sebességgel nullázták le a kereteket, mielőtt a teljesen fenntarthatatlan modellről saját infrastruktúrára váltottak volna.

A perek és a Google

Miközben a YouTube nézettségi rekordokat döntött, a cégnek azzal is el kellett kezdenie foglalkozni, hogy valamiből pénzt keressenek. Adta magát a hirdetésekre alapozó üzleti modell, és itt rögtön bele is futottak abba a máig releváns problémába, hogy hogyan lehet reklámbevételt szerezni olyan felhasználói videókkal, amelyek tele vannak jogvédett tartalmakkal. Jó esetben csak a háttérzene az, rosszabb esetben akár az egész videó, ahogy az az említett SNL-es jelenetnél is történt. A szerzői jogi parákkal mindenki tisztában volt az iparágban a hírhedt fájlcserélő Napster bezárása után, így a YouTube már nagyon korán együttműködésre törekedett mindenkivel. A cég abból indult ki, hogy az 1998-as amerikai digitális szerzői jogi törvény, a DMCA rájuk is vonatkozik, és erre hivatkozva valamennyire védettek a jogsértési vádakkal szemben,

de ez akkoriban a szerzői jogi szakértők számára sem volt egyértelmű, a nagy szórakoztatóipari cégek pedig nyilván nem értettek egyet ezzel az értelmezéssel.

A YouTube több nagy médiacéggel is meg tudott egyezni, a Universal Music Group viszont egy ponton nagyon agresszív támadást indított, és ki is zsarolt egy elég egyoldalú megállapodást a cégből. Ez nagy szerepet játszott abban, hogy Chenék túl kis halnak érezték magukat ahhoz, hogy világcégekkel háborúzzanak, és elkezdtek egyezkedni a Google-lel egy esetleges felvásárlásról. A már akkor is gigantikusnak számító Google azért érdeklődött, mert a saját videós platformja kudarcot vallott, a YouTube pedig azért, mert így sokkal erősebb hátországgal mehettek bele az ilyen harcokba, és a napi működés megoldása is könnyebb lett volna a Google pénztárcájával a háttérben.

A döntést így sem volt könnyű meghozni, de a két alapító végül az eladás mellett döntött, és gyakorlatilag teljes titokban, egy hét alatt sikerült megkötniük az összeolvadásról szóló szerződést, és lezárni a folyamatban lévő licencszerződéseket is. Ja, és ha nem lett volna elég, hogy pár nap alatt ütöttek nyélbe olyan megállapodásokat, amelyek egyenként hónapokig szoktak tartani, éppen költöztek is ekkor. A perektől persze az összeolvadás sem mentette meg a YouTube-ot, de a Google-nek megvolt az ereje és a jogászhadserege ahhoz, hogy beleálljon ezekbe, és végül egyik jogi támadás sem ölte meg a videómegosztót.

Bár a Viacom 2011-ben elég közel volt ehhez, Pakisztán meg egyszer véletlenül az egész világon lekapcsolta a YouTube-ot.

Ekkor már bőven létezett a Content ID, a YouTube nagy megoldása a szerzői jogi problémákra, ami egy hatalmas adatbázissal hasonlítja össze automatikusan a feltöltött tartalmakat, és ha egyezést talál, letiltja vagy demonetizálja (vagyis elveszi tőle a pénzkereseti lehetőséget) a videót. Ez a 2010-es évek elejére már volt annyira fejlett, hogy elejét vegye az olyan nyilvánvaló jogsértéseknek, mint a teljes filmek, sorozatepizódok, vagy a felhasználók által feltöltött zenei albumok. (A cikk szerzője ezt többek között onnan tudja, hogy az első YouTube-fiókját 2010-ben tiltották le, mert feltöltötte rá A Thousand Sunst a Linkin Parktól.)

Az örökség

A YouTube a kezdetektől fogva rohamosan fejlődött, 2007-ben már a CNN-nel partnerségben forradalmasították az elnökjelölti vitákat. Azóta pedig már szinte nincs is olyan eleme az életünknek, amire nem volt valamilyen hatással. A YouTube egyebek mellett hozzáférhetőbbé és sokszínűbbé tette az ismeretterjesztő tartalmakat, magát az újságírást, teljesen felbolygatta a zeneipart és rengeteg tehetséges alkotónak adott lehetőséget arra, hogy megmutassa magát a világnak. És ha már itt tartunk: már 2007-ben lehetővé tette, hogy ezek az emberek meg is tudjanak élni, vagy akár gazdagodni a videóikból.

Neal Mohan, a cég vezérigazgatója éppen a napokban írt arról, hogy a YouTube legnagyobb tartalomgyártói ma már saját stúdiókat nyitnak, és igazából minden tekintetben profi médiacégekként viselkednek, ami jól mutatja a YouTube kulturális jelentőségét. Amerikában ma már tévén nézik a legtöbben a YouTube-ot, ez szintén sokat elmond arról, hogy milyen fontos a szerepe a szórakoztatóiparban. A YouTube mára egyszerre zenei szolgáltatás, streaming- és ismeretterjesztő platform, hírcsatorna, és még egy csomó más dolog.

Ikonikus pillanat volt a YouTube-sikersztoriban, hogy 2012-ben itt futott be a Gangnam Style, ami az első egymilliárdos nézettségű videó lett. De itt nézte mindenki Lady Gaga klipjeit, és egy idő után természetes lett, hogy itt mutatkozik be az összes film- és videójáték-előzetes.

A tartalomgyártók viszont egyre kiszolgáltatottabbak lettek, főleg a kisebb youtubereket sanyargatta folyamatosan változó algoritmus és hirdetési stratégia – egy időben mindenki legalább 10 perces videókat csinált, mert így kaptak értelmezhető mennyiségű pénzt a videóik után, ami rajtuk kívül a nézőknek sem volt túl jó. Ha valakit ennél sokkal részletesebben is érdekel a YouTube algoritmusa, és annak összes változása, itt van róla egy remek videó.

Az is gyakran kiderült, hogy a többi nagy techcéghez hasonlóan a YouTube-nak is bőven lenne még hova fejlődnie a moderációban. 2016-ban a cég a családbarát algoritmussal fojtogatta a saját tartalomgyártóit, és egy évvel később az is kiderült, hogy a ténylegesen extrémista tartalmak letörlése sem mindig megy, amikor egy csomó nagy hirdető dobbantott a platformról, mert lefejezős videók mellett jelentek meg a reklámjaik. Azóta is többször futottak bele hasonló problémákba, és a Facebookhoz hasonlóan itt is rendszeresen előfordul, hogy miközben a legvadabb konteók és káros tartalmak szabadon terjedhetnek, az automatizmusokat beindító tartalmakért akkor is hosszasan kell küzdeni, ha amúgy megjelenhetnének ott.

A Telex BDSM-dokumentumfilmje például csak hosszas huzavona után jelenhetett meg a YouTube-on, és egy kisebb tartalomgyártónak valószínűleg esélye sem lett volna kibulizni ugyanezt.

A YouTube teljes történetéről, a videómegosztó által kitermelt sztárokról, mémekről, popkulturális jelenségekről könyveket lehetne írni, itt a cikk végén én inkább csak egy rövid (?) listában villantok fel pár dolgot, amitől igazán YouTube lett a YouTube:

• Az összes furcsa, érthetetlen, mégis állati népszerű virális videó, amikkel régen tele volt a YouTube: Numa Numa, cotton eyed joe lawn mower, Leeroy Jenkins, Cintányér Fejű xD, how is prangent formed – igazából a végtelenségig lehetne sorolni az ikonikus tartalmakat. Ezeket szerencsére még most sem nőtte ki a YouTube, ha például ezt a videót egy rosszabb kamerával veszik fel, simán elhinném, hogy 2008-ban készült.
• A 240p-s felbontású, rettenetes minőségű, három részletben feltöltött epizódok minden létező animéből, amiket kétszer annyi idő volt megnézni a rengeteg bufferelés miatt.
• Ha már itt tartunk, azt a trendet is meg kell említeni, a kétezres években nem lehetett úgy felmenni a YouTube-ra, hogy az ember ne találkozzon azonnal a Linkin Park, Three Days Grace, Evanescence vagy valami hasonló zenekar számával, ami alá a Narutóból vagy a Bleachből vágtak klipeket.
• A macskás videók, amik a YouTube-on tudtak igazán kiteljesedni, miután Steve Chen feltöltötte a Pajamas and Nick Drake című videót 2005. május 22-én – ha valaki azt állítja, hogy sosem kapott még ajánlott videóban legalább egy ilyen macskás videót, az nyilvánvalóan hazudik.
• A kétezres évek shitpostkultúrájának csúcsán elhelyezkedő YouTube Poopok, ahol videókat vágtak össze úgy, hogy a karakterek hülyeségeket beszéljenek és csináljanak – ez volt a legelső, a személyes kedvencem a Peter Parker Wants Pizza Time.
• Az ehhez eléggé hasonló MLG-editek, amik a 2010-es évek elején összepakolt Call of Duty-montázsokból lettek nehezen behatárolható komolyságú valamik, néha megtartva a videójátékos tematikát, néha meg nem – ennyit arról, hogy a Skibidi Toilet és a portugál KFC-féle agyrohasztás a TikTok-generáció exkluzív jellegzetessége lenne.
• Charlie the Unicorn, Happy Tree Friends, asdfmovie, The Duck Song, Nyan Cat – csak néhány azok közül az animációs videók és/vagy sorozatok közül, amik a YouTube-on indultak, vagy ott lettek igazán népszerűek.
• A VEVO, ami a 2010-es években a Universal Music Group, a Sony Music Entertainment és az EMI együttműködésével átvette az uralmat a YouTube-ra feltöltött zenéknél, és szó szerint nem lehetett úgy megnézni egy klipet, hogy ne találkozott volna az ember a nevével (ha valakit érdekel, ennek 2018-ban lett vége).
• Smosh, Ray William Johnson, nigahiga – a YouTube korai időszakának legnagyobb tartalomgyártói, az első igazán nagy youtuberek, akik évekig küzdöttek egymással a legtöbb feliratkozóval járó dicsőségért.
• PewDiePie, aki 2013-ban először csak pár hónapig, aztán majdnem hat évig birtokolta ezt a címet. A svéd youtuber minden idők egyik leghíresebb videósa, akinek volt egy csomó botránya, a 2019-es küzdelme az indiai T-Seriesszel pedig YouTube-történelem. PewDiePie végül vesztett, de ez aligha zavarta, amúgy 2022 óta Japánban él a feleségével és a fiával, ritkán tölt fel videókat, nemrég megtanult rajzolni.
• MrBeast, IShowSpeed, KSI, Logan Paul – az újhullámos youtuberek krémje, ha lehet így fogalmazni. Ők végképp a csúcsra értek a PewDiePie által kitaposott úton, már szándékosan játszanak rá a botrányokra, egészen megalomán műsorokat gyártanak és akkora kultuszuk van a fiatalok körében, hogy az már kicsit ijesztő.