Aránytalanul sok az öngyilkosság a zenészek között

Kurt Cobain, Chester Bennington, Ian Curtis, Keith Flint, Avicii, Goo Hara, Sulli, és még sokan mások – rengeteg zenész és énekes vetett véget saját kezével az életének, ami egy friss kutatás szerint komoly emlékeztető kell, hogy legyen a művészek, a mentális egészség kihívásai és a korai halálozás közötti kapcsolatra.

Az EurekAlerten megjelent közlemény szerint komoly aggodalomra ad okot ez az összefüggés, kutatók pedig most a Frontiers in Public Health szaklapban közzétett tanulmányukban adatokkal támasztják alá a kapcsolatot. A brit Nemzeti Statisztikai Hivatal foglalkozási és halálozási adatai azt mutatják: a zenészek, színészek és előadóművészek benne vannak abban az öt foglalkozási csoportban, ahol a legmagasabb az öngyilkosságok aránya. A „kultúra, média és sport” kategóriában ezek a művészek vezetik a listát. A férfiak öngyilkossági rátája ebben a csoportban 20 százalékkal, a nőké pedig 69 százalékkal haladja meg a teljes népesség átlagát.

Hasonló tendenciákat találunk az Egyesült Államok epidemiológiai adataiban is. Míg 2022-ben az életkorhoz igazított öngyilkossági halálozási ráta 100 ezer emberre vetítve 14,2 volt a teljes népességben, a férfi zenészek, énekesek és hasonló művészek esetében ez a szám 138,7. Őket csak a fakitermelők és a mezőgazdaságban dolgozók előzték meg, ami megint csak megérne egy külön kutatást. A nők körében 2012-ben, 2015-ben és 2021-ben a „művészet, dizájn, szórakozás, sport és média” kategóriában követtek el a legtöbben öngyilkosságot.

A kutatók azt írják: a zenészek világszerte sérülékeny populációt alkotnak, ez pedig célzott beavatkozási stratégiát igényel.

A zenészek öngyilkosságáról szóló diskurzus történelmileg gyakran állandósítja a problémás narratívákat: normalizálja ezeket a haláleseteket, elkerülhetetlennek bélyegzi őket, vagy mitologizálja, romantizálja a művészek szenvedését.

Az öngyilkossági kockázati tényezőkre vonatkozó új kutatások azonban árnyaltabb okokat találtak. A kutatók szerint érdemes a zenei pályára jellemző foglalkozási és pszichoszociális stressztényezőket megvizsgálni, például a kizsákmányoló iparági gyakorlatokat, a szerhasználatot, a pénzügyi bizonytalanságot, a közösségi médiát, a teljesítménnyel kapcsolatos szorongást, a belső teljesítménykényszert vagy a rendszertelen alvási szokásokat.

Az empirikus bizonyítékok arra utalnak, hogy az egyéni hajlamon túl ezek a környezeti és kulturális tényezők jelentősen befolyásolhatják a zenészek mentális jólétét. A kutatók a tanulmányukban felvázoltak egy lehetséges megközelítést arra, hogyan lehetne ebben az iparágban csökkenteni az öngyilkosságok számát.

Megjegyezték, hogy vannak olyan szervezetek, amik már most dolgoznak ezeken a problémákon: a britek Man Down programja, az USA Backline-ja és az ausztrál Support Act foglalkozik a témával. Jelenleg azonban nem elég a szakértői munka ebben a témakörben.

A kutatók a terv összeállítása során a Zero Suicide Framework által biztosított hét részből álló megközelítésre támaszkodtak, amit National Alliance for Suicide Prevention ajánlásai alapján fogalmaztak meg. Ez alapján szerintük az lenne megfelelő megközelítés, ha a zeneipar vezetői a legmagasabb szinten segítenék az öngyilkosság-megelőzésről és a megbélyegzésről szóló beszélgetéseket. Ezzel párhuzamosan képzési programokra van szükség, illetve a zenészek tágabb környezetébe tartozókat is be kellene vonni, például a menedzsereket, a családot vagy a barátokat. Az öngyilkosság kockázatának kitett művészeket olyan programokkal kellene segíteni, amik már korábban is beváltak más kontextusban.

Ez a brit-amerikai tanulmány az első, ami ilyen szisztematikusan foglalkozik a zeneiparban megjelenő öngyilkosságokkal.