A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legutóbb közzétett statisztikája szerint lakosságarányosan Magyarországon haltak meg a legtöbbek rákban a 29 vizsgált ország (az uniós tagállamok mellett Izland és Norvégia) közül. Az adatok szerint 2021-ben Magyarországon a daganatos halálozás kis híján harmadával haladta meg az EU-átlagot. Az OECD korábbi jelentései nagyon hasonló eredményre jutottak, igencsak gyászos képet festve a magyarországi rákhelyzetről.
Mindamellett a jelentés is megjegyzi: a magas szám „magyarázható azzal, hogy más európai országokhoz képest Magyarországon magas a boncolások aránya”, ez pedig torzíthatja a statisztikát. De pontosan mennyire, és mi lehet a valós arány?
Hasznos, csak Magyarországra nézve nem pontos
Kiss Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai, Diabetológiai Centrumának kutatóorvosa és az MSD egészségügyi adatkutatási részlegének vezetője szerint a közelmúltban publikált kutatásaik alapján pontatlanok ezek az eredmények, a helyzet pedig nem ennyire rossz, mint amilyennek az OECD jelentése alapján tűnik.
„Igazán határozottan kimondhatjuk, hogy ezek a rákprofiljelentések nagyon hasznosak, de Magyarország esetében jelentős pontatlanságot tartalmaznak – mondta a Telexnek. – Ezek az OECD-jelentések az európai országok nagy részénél pontos képet adnak a rákstatisztikai adatokról. Ugyanakkor Magyarország mindig a »daganatos ranglista« tetején, kiemelkedő helyen jelenik meg az elmúlt évtizedekben, azt sugallva, hogy ráknagyhatalom vagyunk, itt a legmagasabb a rákhalálozás, a betegségek előfordulása. A szakmai közösséget, a kormányzatot is régóta foglalkoztatja, miért van ez így, hiszen ha tényleg igaz, nagyon fontos megérteni, mi van a hátterében, milyen olyan népegészségügyileg jelentős extra daganatos rizikófaktor található Magyarországon, ami más országban nincs meg.”
A szakértő azt is megjegyezte, hogy nemcsak az OECD-jelentésekben, hanem más, korábbi nemzetközi publikációkban is rendszerint és jelentősen kilógtunk mind az európai, mind a globális rákstatisztikai adatokból. Kullogtunk a lista végén a tüdőrák előfordulásában, a hasnyálmirigy-, a vastagbélrák esetében is. „Ha megnézzük a 2018-as jelentést, tényleg azt látjuk, hogy abban az évben például 100 ezer főre számítva 580 fő esetében fordul elő férfiaknál daganatos betegség. Szerbiánál ez a szám 460, a bolgároknál 390. Hogy lehet, hogy ekkora a különbség?”
Az olyan rizikófaktorokban, mint az elhízás, a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás, valóban nem áll jól az ország, de nem akkora a különbség a régió országaihoz képest, hogy az magyarázná az elszomorító OECD-számokat, sőt, a régiós országokkal egy szinten vagyunk a daganatos megbetegedésekhez vezető rizikófaktorok tekintetében.
Bulgáriát, Romániát, Szerbiát vetítik a magyar sajátosságokra
A rákügyi OECD-jelentéseket az Egészségügyi Világszervezet (WHO) keretein belül működő Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) készíti, amely a vizsgált országok által szolgáltatott adatokra támaszkodik. Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) halálozási adatai nyilvánosan, nemzetközi kutatócsoportok által is elérhetők, viszont a daganat-előfordulásról rendelkezésre álló magyar adatokat nem használják a nemzetközi összevetésekben.
„Ezért az IARC kutatócsoportja által kidolgozott módszertan szerint fogják a környező országok adatait, és azok halálozási és előfordulási arányát rávetítik Magyarországra. Itt ebben az esetben, 2020-ban ez Bulgáriát, Romániát és Szerbiát jelenti, ezeknek az országoknak az adatait, pontosabban arányszámait vetítik rá Magyarország rákhalálozási eredményeire” – mondta Kiss Zoltán.
Nem a daganatos betegségek valós előfordulásával dolgoznak tehát Magyarország esetében, hanem a halálozási adataink alapján, a román, szerb és bolgár arányszámok segítségével becsülik meg nálunk a daganatos előfordulási adatokat.
Tehát az elmúlt évtizedekben egyetlenegyszer sem valós daganatos előfordulási adatok kerültek az OECD-jelentésbe Magyarországról, hanem végig csak becsült adatokat láttunk, így kerültünk a ranglista élére.
Márpedig minden olyan országnak, aminek az adatait a magyar becsléshez használják, jóval alacsonyabbak a rákhalálozási eredményei, mint nekünk. Ennek valószínűleg az az oka, hogy itthon jelentősen magasabb a kórházi halálozások esetén a boncolási ráta, mint ezekben az országokban. Ebből egyenesen következik, hogy több, igazoltan rák miatt bekövetkező halálozás lesz a magyar statisztikában, hiszen a daganatos betegségek jelentős részét csak a halál után, boncolás során lehet diagnosztizálni, mivel későn, sokszor a végstádiumban fedezik fel őket, így nincs mód a daganat típusának pontos diagnózisára.
Ha ugyanis valamilyen könnyen diagnosztizálható ráktípusban hal meg egy beteg, mint amilyen például a melanoma vagy az emlődaganat, akkor belekerül ebbe a halálozási statisztikába a környező országokban is, hiszen itt az esetek döntő többségénél nincs szükség boncolásra a halál okának megállapításához. Ha azonban valaki például hasnyálmirigyrákban hal meg, és késői stádiumban fordult vele orvoshoz, nehéz diagnosztizálni.
„Ha a beteg meghal, és nincs boncolás, akkor nem tudják pontosan megmondani a halálokot, legalábbis a daganatra utaló pontos halálokot. A valós daganatos megbetegedéseknek és az ezekből adódó haláloknak csak egy részét tudják a beteg életében megmondani, van egy része, ami nem kerül diagnosztizálásra – mondta Kiss Zoltán. – Hogy mekkora ez az arány, az attól függ, mennyit boncolnak egy adott országban. A boncolás során elég precízen meg tudják állapítani azt, hogy miben halt meg a beteg, így az úgynevezett posztmortem diagnózisoknak egyes daganatok esetében nagy a jelentőségük.”
Magyarországon történelmileg nagyon magas a kórházban meghaltak boncolási aránya, sokkal magasabb, mint Romániában vagy Szerbiában. „2018-ban Romániában az esetek 5 százalékát boncolták fel, Magyarországon a 35 százalékát. Ez nagyon nagy különbség” – mondta a szakértő.
Ha egy országban alig boncolnak, akkor a daganatos megbetegedésből fakadó halálozás jelentős része észrevétlen marad, ha viszont kiemelkedően magas a boncolási arány, akkor magasabb lesz a posztmortem daganatos diagnózisok aránya, pontosabb képet kapunk a valós daganatos megbetegedések okozta halálozásról. Így nagyon nem szerencsés, hogy a daganatos megbetegedések magyar előfordulását olyan országok adatai alapján becsüli meg az OECD, ahol a boncolási ráta alacsony, így téves előfordulás/halálozás arányszámot vetítenek az egyébként jóval pontosabb, így magasabb magyar rákhalálozási adatokra.
A magyarországi rákhalálozási statisztika az OECD-jelentésben tehát nem valós, hanem becsült adat. Felmerül a kérdés, hogy ha valóban nem ennyire szélsőséges a helyzet, akkor tulajdonképpen hol is állunk az európai országok rangsorában a daganatos betegségek okozta halálozás tekintetében.
Nem emelkednek ki a magyar statisztikák a régióban
Kiss Zoltán és kutatótársai már több elemzést végeztek a rendelkezésre álló magyar adatbázisok alapján. A KSH által nyilvánosságra hozott halálozási mutatókon kívül ugyanis más egészségügyi adatbázis is kutatható itthon, valójában regionális szinten egyedülállóan elérhetők az ilyen kutatásokhoz szükséges adatok.
„A nemrég publikált HULC-vizsgálatban [Hungarian Undiagnosed Lung Cancer study] például egy széles körű szakmai munkacsoporttal megnéztük azt, hogy ha a KSH 2019-es haláloki adataiból kiemeljük a tüdőrák okozta halálozási eredményeket, és összevetjük a biztosítói adatbázissal, 14,3 százalékban találtunk olyan tüdőrák okozta halálozási eseteket, amik a Nemzeti Egészségügyi Alapkezelő [NEAK] adatbázisában nem jelentek meg tüdőrákra utaló ellátással. Vagyis ennyi esetben született meg a KSH-ban riportált tüdőrákos halálok a beteg halála után, posztmortem diagnózissal – mondta a szakértő. – Ez nagyjából az a szám, arány, amennyivel felülmérik a magyar adatokat a környező országokhoz képest. A beteg életében fel nem fedezett daganatok aránya a többi országban is ilyen egyébként, egyes európai országokban még rosszabb is lehet a helyzet, csak nem látják, mert nem boncolnak. Igen szerencsés, hogy mi ezt látjuk, és hogy ezeket a torzító tényezőket figyelembe tudjuk venni.”
Mindezek mellett októberben jelent meg egy átfogó tanulmány arról, hogyan alakult Magyarországon a daganatos megbetegedések valós előfordulása 2011 és 2019 között. A HUN-CANCER EPI vizsgálat kimutatta: itthon a korábbi becslésekhez képest alacsonyabb az újonnan diagnosztizált daganatos betegek előfordulása.
„Ha összevetjük például a 2018-as magyar daganat-előfordulásos adatokat a publikációnk alapján, akkor azt látjuk, hogy 10-14 százalékkal alacsonyabb volt, mint az OECD-jelentésben riportált becslés, ez jelentős különbség a becsült és a valós számok között
– mondta a szakértő.
– Szeretném kiemelni, hogy a rákos megbetegedések társadalmi terhe valóban nagyon nagy Magyarországon, de nincs olyan kiemelkedő ok, amiért az OECD által közölt magas számokat kaphatnánk, és ami egy csak Magyarországra jellemző rizikófaktorból adódna. Ez népegészségügyi szempontból fontos eredmény. A mi számaink, a daganatos betegségek magyar előfordulása akkorák, mint Szlovákiáé, Csehországé, és még számos országé a régióban. Ez logikus is, mert sajnos ugyanolyan magas a daganatos betegségekhez vezető rizikófaktorok előfordulása is, mint a környező posztszocialista országokban.”
A HUN-CANCER EPI tanulmány azt is megmutatta, hogy az elmúlt évtized során a rákos megbetegedések és halálozások tendenciája Magyarországon is csökkenő, összhangban az új globális eredményekkel, párhuzamosan a dohányzás és a passzív dohányzás csökkenő trendjével:
„Ha Magyarország nem is rák-, de mindenképpen egészségügyiadatbázis-nagyhatalom a közép-európai régióban, mert nagyon jó és megfelelő módszertannal, egyben kiválóan kutatható adatbázisaink vannak – mondta Kiss Zoltán. – A NEAK adatbázisa például az egész országot lefedve, centralizáltan gyűjti a járóbeteg-, fekvőbeteg-, patikai, háziorvosi ellátásban generálódott egészségügyi adatokat már 2001 óta, pontosan emiatt lehet ilyen és ennél sokkal fontosabb kérdéseket is megvizsgálni, természetesen a szigorú adatvédelmi törvények betartása mellett.”
Az IARC–OECD által is hozzáférhetők lennének egyébként ezek a kutatási eredmények, nem tudni, miért nem használják őket a valós statisztikákhoz becslések helyett. „Az elmúlt évtizedben szakmai kutatócsoportunk sok erőfeszítést tett azért, hogy a krónikus betegségek, ezeken belül a daganatos betegségek pontos előfordulási és halálozási adatait feltárjuk, megfelelő módszertan fejlesztésével azt nemzetközi szinten is összevethetővé tegyük. Ennek első pozitív visszajelzése az volt, hogy a legutóbbi OECD–EU rákügyi országprofil jelentésben már idézték a HULC vizsgálatunk eredményét, ami felhívja a figyelmet a daganatos haláloki adatok közlésének módszertani különbségére az egyes országok között.
Annyi nehézség biztosan van a rendszerben, hogy egyelőre nem minden adat standardizált, és régóta törekvés, hogy a rengeteg adatot szisztematikusan, minél inkább automatizálva, egy rendszerben lehessen gyűjteni, felhasználni és eladni.”
Kiss Zoltán és a szakmai munkacsoport tagjai azt is kimutatták, hogy a férfiaknál valóban magasabb a daganatok előfordulása, ezt egyébként az OECD-jelentés is megemlíti. Ugyanakkor pozitív eredmény, hogy mind a férfiak, mind a nők esetében csökken az újonnan diagnosztizált betegek előfordulási aránya és a daganatos halálozás. Az OECD szerint 2011 és 2021 között az arány mind a férfiaknál, mind a nőknél jelentősen (17, illetve 9 százalékkal) csökkent. Ez mindkét esetben meghaladta a gazdaságilag hasonló helyzetű országokra jellemző átlagos csökkenést (12 százalék a férfiaknál és 7 a nőknél):
„Azért fontos, hogy a lehető legpontosabb adatbázisokat állítsuk elő, mert így kiderül az is, hogy az egyes korosztályokban, nemek esetében mekkora ez a csökkenés, milyen egyáltalán a változás – mondta a szakértő.
– Kutatásunk szerint a csökkenés a 40–60 éves korosztályban a legkifejezettebb, azon belül is a férfiak esetében. A 40–49 éves férfiak esetében 3, az 50–59 éves férfiaknál pedig 4 százalékos a daganatos betegségek előfordulásának éves átlagos csökkenése. Ez nagyon nagy szám. Ezek az eredmények a halálozási adatokban is visszatükröződnek, a férfi korcsoportok esetén a halálozási ráta 5-6 százalékkal csökken évente. Az egyik fő üzenet tehát az, hogy a korábbi évek dohányzás elleni prevenciós küzdelmeinek már látszanak az első jelei” – mondta a szakértő. Hozzátette: látszik, hogy a dohányzással összefüggő daganatok csökkennek a leginkább, például a gége-, fej-nyaki, tüdő- és nyelőcsőrák. Ez a csökkenés olyan mértékű a 40–60 éves férfiak között, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy
e daganatos betegségek előfordulása és halálozása megfeleződött egy évtized alatt. Ez nagyon nagy és fontos eredmény.
Viszont azt is látjuk, hogy a nők esetében a 30–39 éves korosztályban átlagosan évi 1,6 százalékkal növekszik a daganatos betegségek előfordulása, ezen belül jelentősen nő például a mellrák előfordulása, ami globális trend a fiatal korcsoportok esetében. Ez felhívja a figyelmet a szűrővizsgálatok fontosságára már ezekben a korosztályokban is, ha a daganatos rizikófaktorok jelen vannak.
A megfelelő információkkal felerősödik az egyéni felelősség
A HUN-CANCER EPI vizsgálat a daganatos betegségek trendjének elemzésével rá tud mutatni ilyen finom változásokra. Ennek például az a jelentősége, hogy bár a fiatal nők emlőrák-előfordulása emelkedik, ez nem jelenti azt, hogy az esetszám is növekszik, hiszen a fiatal korosztály teljes mérete drámaian csökken. Így előállhat olyan helyzet, hogy míg a hétköznapok szintjén a kezelőorvosok akár az esetszám csökkenését is tapasztalhatják, valójában a daganat előfordulási aránya emelkedik.
A másik fontos értékelési szempont a daganattal összefüggő minőségi mutatók és a top 10 leggyakoribb daganat előfordulásának összevetése mind a nőknél, mind a férfiaknál, amik így kirajzolják a legfontosabb cselekvési irányokat. Magyarországon 2019-ben a leggyakoribb női daganat az emlőrák volt, feleolyan gyakorisággal a tüdő- és a vastagbélrák, míg férfiaknál ebben az évben már a vastag- és végbéldaganat előfordulása lett a leggyakoribb, átvéve a vezető helyet a tüdőráktól. Ezt követi a prosztatarák előfordulása:
Ezek a pontos statisztikák két okból is fontosak: egyrészt a szakpolitikákat ezeknek megfelelően lehet alakítani, szűrőprogramokat szervezni, fokozni a rizikófaktorok csökkentésére irányuló törekvéseket, mint ahogyan a dohányzás visszaszorításával is történt. Másrészt ráirányítják a figyelmet az egyéni felelősségre is: ha valaki tudja, hogy olyan korcsoportba és nembe tartozik, ami egy bizonyos daganattípus esetében magas kockázati faktort jelent, akkor célzottan tud szűrővizsgálatokra járni és mérsékelni az olyan rizikófaktorokat, mint a dohányzás, az elhízás vagy a mozgásszegény életmód.
„Kiemelném ezért a 40–49 éves korcsoport top 10 daganatos előfordulását, ezek eredményeit, ahol a nőknél 100 ezer főre 140 emlődaganat jut, ami nagyon magas, komoly daganatos teher, 5–6-szor magasabb rizikót jelent, mint a második helyen lévő melanoma vagy a harmadik méhnyakrák. Mindhárom daganat rendszeres szűrésével a korai diagnózisok esélye növelhető e korcsoportban is.” Férfiaknál e korcsoportban a vastag- és végbéldaganatok, a hererák és a tüdőrák a három leggyakoribb rákos megbetegedés:
„A bemutatott eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy a szűrővizsgálatokat érdemes az egyéni felelősség szintjén is szem előtt tartani, mérlegelni és azokon részt venni. A legtöbb daganatot jól lehet kezelni, ha idejében, korai stádiumban észreveszik. Ha elérhetővé válnak ezek az adatok, az sokat segíthet az egyéni megelőzésben, a manapság szerencsére egyre divatosabb longevity szemlélet kialakításában is” – mondta Kiss Zoltán.
Frissítés:
Dr. Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara elnökének állásfoglalása a cikkel kapcsolatban:
"Ha valaki tudományos módszerekkel megkérdőjelezi egy nemzetközi szervezet által használt módszertan pontosságát, az akár segítheti is a tudományt előre lépni, ami mindannyiunknak érdeke. Hasznos lenne, ha Magyarország csatlakozni tudna a nemzetközi rákregiszterhez (és sok más egyéb regiszterhez).
Az viszont probléma, ha az olvasó nem kap tájékoztatást arról, hogy a kutatás mögött vannak olyan érdekeltségek, melyek befolyásolhatják az objektivitást. Ezt a kutatók a tudományos publikációban fel is tüntetették, hiszen a nemzetközi kutatási etikai elvek és a tudományos folyóiratok publikációs szabályai szerint kötelességünk jelezni ezeket, azok hiányában a közlemény nem is jelenhet meg. Jelesül, a hivatkozott tanulmányban két típusú érdekkonfliktus is megjelenik: a tanulmány nem független, azt az egyik legnagyobb gyógyszercég szponzorálta, illetve a szerzők jelentős része a tanulmányt ennek a cégnek az alkalmazottjaként jegyzi. A gyógyszercég forgalmazza az egyik innovatív rákterápiás gyógyszert, melyet Magyarországon is használunk pár éve. Reméljük, hogy áldásos hatása már valóban meglátszik a statisztikáinkon is, ez a cégnek és az alkalmazottainak érdeke is. Ez jelenti ugyanakkor az érdekütközést, melyet a tudományos eredményeket népszerűsítő cikk nem tüntet fel. Hangsúlyozom, hogy a munka még ez esetben is valós és érvényes lehet.
Rengetegen köszönhetik ennek a gyógyszernek az életüket, életéveiket. A tudományszkepticizmus egyre erősödik és egyre kevesebben hajlandóak szűrésre járni, ahogy azt a legfrissebb Rákügyi országprofil bemutatta. Épp ezért fontos lenne megőrizni az emberek bizalmát és elkerülni annak látszatát, hogy elhallgatnak fontos szempontokat.
