Pisijükkel mozgatják több ezer kilométerre a bálnák a tápanyagokat

Korábbi kutatások már kimutatták, hogy a bálnaürülék nagyon fontos az óceánok tápanyagtartalmának megfelelő eloszlásához: az óriási emlősök a víz mélyéről a felsőbb rétegekbe szállítják így az ökoszisztéma számára elengedhetetlen tápanyagot. Egy friss kutatás most azt találta, hogy a bálnavizelet hasonló funkciót tölt be, írja az EurekAlert.

A Vermont Egyetem kutatása szerint a bálnák nagy mennyiségű tápanyagot szállítanak az óceán mélyéről, ahol táplálkoznak, egészen a felszínig, a sekély vizekre, ahová levegőért járnak fel, párosodnak és utódokat hoznak világra. A tápanyagok nagy része a vizeletből kerül a vízbe, de a bőrdarabkák, a bálnatetemek, a borjúürülék és a placenta is hozzájárul az egészséges körforgáshoz.

A kutatók szerint ezek a part menti területek gyakran nagyon tiszta vizűek, ami az alacsony nitrogénszint jele. A nitrogén és más tápanyagok körforgása viszont fontos a fitoplanktonok vagy a mikroszkopikus algák növekedése érdekében, amik táplálékot jelentenek egy sor halfajnak és számos gerinctelen tengeri állatnak.

A Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány számításai szerint a világ óceánjaiban a nagytestű bálnák évente körülbelül 4000 tonna nitrogént szállítanak a trópusok és szubtrópusok alacsony tápanyagtartalmú tengerparti területeire, és több mint 45 000 tonna biomasszát szolgáltatnak. Mielőtt a bálnavadászat megtizedelte volna a populációt, ezek a számok akár háromszor is magasabbak lehettek.

A hosszúszárnyú bálnák ezrei például az Alaszkai-öbölben táplálkoznak, és Hawaii-on szaporodnak. Ezek az állatok nagyjából kétszer annyi tápanyagot szállítanak ezen az útvonalon, mint a természetes fizikai folyamatok.

„Mi ezt a nagy bálna-szállítószalagnak hívjuk” – mondta Joe Roman, a kutatás egyik vezetője. „Felfoghatjuk egyfajta tölcsérnek is, mert a bálnák nagy területen táplálkoznak, de viszonylag kis helyen tudnak párt találni, szaporodni és utódot világra hozni. A borjaknak kezdetben nincs energiájuk nagyobb távolságokat megtenni.” Az állatok szaporodás után azért is maradnak a sekélyebb vizekben, mert ez eltompítja a hangjukat. „Az anyák és az újszülöttek állandóan kommunikálnak” – tette hozzá Roman. „Nem akarják, hogy a ragadozók, például a gyilkos bálnák észrevegyék őket.”

Ez pedig azzal jár, hogy az óceánban nagy területen szétszórt tápanyagok sokkal kisebb part menti és korallos ökoszisztémákban koncentrálódnak.

A kifejlett bálnák nyáron magasabb szélességi fokokon (például Alaszkában, Izland körül és az Antarktisz vizeiben) táplálkoznak, több tonnát híznak. Szükségük van az energiára, mert több ezer kilométert vándorolnak a trópusi vidékekre télen anélkül, hogy ennének. A szürke bálnák például Oroszország mellett táplálkoznak, és Kalifornia déli területein párosodnak. A déli területeken a hosszúszárnyú bálnák az Antarktisztól vándorolnak a Costa Rica melletti vizekre, és itt naponta 90 kilót veszítenek testsúlyukból, miközben hatalmas mennyiségű, nitrogénben gazdag karbamidot vizelnek.

A kutatók kiemelték, hogy a bálnavadászat 19. századi kezdete előtt ez a tápanyagelosztás sokkal jelentősebb, hatása pedig nagyobb volt. Azt is megjegyezték, hogy a kutatásban nem vizsgálták a kék bálnákat, ami a legnagyobb ismert állat, mivel még mindig több fontos információ nem áll rendelkezésre róluk – nem tudni például, hogy mely területeken szaporodnak.