Ezért kár volt kinyírnia az Apple-nek a kompakt telefonjait

Vannak olyan szókapcsolatok, amelyek létező, elméletben működő dolgokat jelölnek, de a valóságban nincs túl sok értelmük. Klasszikus példa erre az ananászos pizza, de ilyen az olcsó iPhone is, az Apple ugyanis a kezdetektől fogva a prémium szegmensre lőtt, és az összes többi gyártóval ellentétben soha nem csinált valódi középkategóriás telefonokat. Olcsó helyett maximum a csúcskategóriánál olcsóbb telefonokat lehetett venni almás logóval: ilyen volt az 5c, az XR vagy a 2016-ban debütált, azóta még két iterációt megélt SE.

Ezek közül leginkább az utóbbira lehetett ráhúzni a „megfizethető” jelzőt, az árán túl pedig az is mellette szólt, hogy az iPhone 8 dizájnját vitte tovább még a 2020-as években is. Vagyis volt rajta főgomb és ujjlenyomat-olvasó, és jóval kisebb volt a cég időközben egyre hatalmasabb zászlóshajóinál. A legutóbbi SE három éve jött ki, már akkor se volt igazán értelmezhető, meg is írtuk róla, hogy igazán ráférne egy nagyobb ráncfelvarrás. Hát, most ezt megkaptuk az SE-t váltó 16e-vel, de

az a kérdés továbbra is aktuális maradt, hogy ki a fenének csinálja az Apple az éppen aktuális megfizethető telefonját, ami igazából már annyira nem is megfizethető.

Igen, érzem én is, hogy ez elsőre klasszikus mindenszarizmusnak hangzik: három éve még az volt a bajom, hogy miért nem újítanak, most meg az, hogy miért igen. Ezt ellensúlyozandó rögtön leszögezném, hogy a 16e remek telefon, és az Apple tökéletes érzékkel csípett le a tavalyi csúcsmodell funkcióiból úgy, hogy az átlagfelhasználó az alacsonyabb áron kívül igazából semmit ne vegyen észre belőle. A gond csak az, hogy ezzel pont egy olyan, rájuk eddig nem igazán jellemző flagship killert csináltak, ami nem helyezhető el értelmesen az Apple aktuális kínálatában.

De nézzük is, hogy micsoda valójában a 16e, azon kívül, hogy egy iPhone, annak minden előnyével együtt – a csúcsteljesítménytől a strapabíráson és az iOS-en át az Apple-élményig. Az iPhone 8-at újracsomagoló SE után most megkaptuk az iPhone 13 felújított változatát: a 16e, amellett, hogy egy tizedmilliméterrel vastagabb, elölről pont ugyanúgy néz ki, mint a 2021-es elődje, és a 6,1 hüvelykes, 60 hertzes OLED-panel is pont ugyanaz rajta, dinamikus sziget nélkül. Persze vannak azért különbségek is:

• a 16e hátlapja matt, ami sokkal jobban néz ki;
• megkapta a 15 Próban debütált, az összes 16-os modellnél alap akciógombot a némító kapcsoló helyett;
• a Lightning-csatlakozó helyett USB-C-bemenet van rajta (bár ez az EU-s szabályozások miatt lett rájuk kényszerítve, szóval nem az ő érdemük);
• a hátulján pedig az SE-hez hasonlóan egyetlen kamera virít, egy 48 megapixeles hibrid lencse, ami egyszerre látja el a főkamera és a telefotó feladatait.

Belül is elég jelentős a fejlődés. A 16e az Apple legújabb, A18-as csipjével érkezik, van benne 8 giga memória, a legutóbbi SE-vel ellentétben már 128 gigás tárhelyről indul, és az Apple-től szokatlan módon egy viszonylag nagy, 4005 milliamperórás aksi került bele. Ennél eddig csak a Pro Maxban volt nagyobb. Az új csip miatt a telefon támogatja a cég mesterséges intelligenciára épülő megoldását, az Apple Intelligence-t (bár ez nálunk hivatalosan még mindig nem elérhető), és itt debütál a cég első saját gyártású modemje, a C1 is. Szóval első ránézésre úgy tűnik, kitett magáért az Apple.

Én viszont a mindennapokban pont egy iPhone 13-at használok, és őszintén szólva a felsorolt újdonságok ellenére szinte semmilyen különbséget nem tapasztaltam a két telefon között.

Igen, az akciógomb más, és egyszer véletlenül reflexből a régi kábellel akartam feltölteni a 16e-t – és ennyi. Nem érződik gyorsabbnak, az aksija nem bírja érezhetően tovább, a kamerája pedig ugyan láthatóan jobb képeket csinál, nem körözi le a 13-ét, és nincs külön ultraszéles lencse sem. A kijelző 2025-ben még mindig 60 hertzes, a töltési sebesség még mindig a legnagyobb jóindulattal is átlagos, a MagSafe elhagyása pedig azt is jelenti, hogy a vezeték nélküli töltés még lassabb is, mint a 13-nál. Mondjuk, ez engem pont hidegen hagy, és az Apple szerint a potenciális vásárlók többsége is így van ezzel, szóval sok tartalomgyártóval és techújságíróval ellentétben én biztos nem fogom felróni a mágnes hiányát a 16e-nek.

Azt viszont fel fogom, hogy az Apple ezt a telefont teljesen nyilvánvalóan a 13-ból és a 16-ból pakolta össze, ami annak fényében logikus, hogy két jó telefonról beszélünk, de a végeredmény olyasmi, aminek a létezését nehéz megindokolni. A gyártó egyértelműen a telefon árát emeli ki a hivatalos kommunikációban, még a kifejezetten jó aksinál is hangsúlyosabban. (Saját tapasztalataim alapján tényleg helytálló, hogy az aksi akár 25 órányi videónézést is kibír!) De ezzel együtt felmerül a kérdés: tényleg olyan jó ár lenne ezért 300 ezer forint?

Szerintem egyáltalán nem, és úgy sem mondanám olcsónak, hogy a szolgáltatóknál előfizetéssel együtt már 250 ezerért is meg lehet venni a 16e-t. Persze, ha úgy nézzük, hogy egy 128 gigás, 2022-es SE még mindig 230 ezer forint körül mozog, és a megjelenésekor a 64 gigás modell is 194 990 forintba került, a 16e rengeteget fejlődött ahhoz képest, hogy mennyivel kerül többe. De ez inkább arra mutat rá, hogy indokolatlanul drágák a régebbi iPhone-ok, nem arra, hogy milyen jó ez az új telefon.

Persze meg lehet közelíteni a másik irányból is a dolgot: az iPhone 15 jelenleg hivatalosan 349 990 forintba kerül, de megbízható boltokban is meg lehet venni már 310 ezer forint környékén is. Vagyis durván 10 ezer forinttal drágább a 16e-nél egy olyan telefon, ami szintén Apple, de jobb a kijelzője, jobb a kamerája, ott van rajta a 14 Próban debütált dinamikus sziget, és a MagSafe-et is támogatja. Oké, az Apple Intelligence sosem fog rajta működni, de kétlem, hogy bárki emiatt venne telefont. És hát azt is hozzá kell tenni, hogy a sima iPhone 16-ot is meg lehet venni 350 ezer forint körül,

és ez a telefonos piacon már bőven nem az az árkategória, ahol még van bármi értelme 50-60 ezer forintokat spórolni. Pláne úgy, hogy a 16 tényleg minden szempontból sokkal jobb telefon a 16e-nél, szóval ezért a plusz pár tízezerért egy rakás prémium funkciót kap az ember.

Mindez azt jelenti, hogy bár a 16e technikailag az Apple legolcsóbb telefonja, nehéz megmondani, hogy ennyi pénzért mégis kinek akarják eladni. Ha valaki semmiképpen nem akar több pénzt költeni egy sima 16-ra, viszont minden áron ragaszkodik az iOS-hez, akkor a 16e mellett szól, hogy hosszabb ideig kap szoftverfrissítéseket, mint a 15 vagy a 13-ig bezárólag bármelyik korábbi alternatíva. Így jó választás lehet, mondjuk, idősebb rokonoknak, gyerekeknek vagy technikai analfabétáknak, mert a lehető legtovább fogja bírni, és talán nehezebb elnyomkodni rajta a dolgokat, mint egy androidos telefonon.

Ezen túl viszont az Apple annyit ért el a 16e-vel, hogy végleg kinyírta a kis méretű telefonjait – pedig a Mini verziók kudarca ellenére biztos, hogy lenne ezekre igény –, és bemutatta a saját modemjét. Ez a Qualcommtól függetlenedő gyártónak hatalmas előrelépés, azt viszont egyelőre nehéz megmondani, hogy emiatt tényleg láthatóan hatékonyabban működik-e a telefon. A 16e-t még a nagyobb tesóinál is jobban szorongatják az olyan androidos csúcstelefonok, mint a mostanra elég jó áron kapható Google Pixel 9, és házon belül is olyan versenytársai vannak, hogy ennyi pénzért egyszerűen nem lehet jó szívvel ajánlani.

(A telefont az iSTYLE-tól kaptuk kölcsön tesztelésre.)