A Mol-toronynál kétszer magasabbra csapott fel a hawaii lávaszökőkút
A hawaii Nagy-szigeten, a Kilauea vulkáni területen tavaly december 23. óta zajlik a lüktető vulkáni működés. Szerdán már 15. alkalommal robbant felszínre a bazaltos magma, ezúttal 31 órán keresztül zajlott a kitörés, ennek utolsó 9 órája pedig lélegzetelállító volt.
A vulkáni működés a Kilauea egyik mély, a 2018-as kitörés során beszakadt kráterében, a Halema’uma’u kráter peremén zajlik. Néhány napos szünetekkel elválasztva bukkan fel az izzó láva két kürtőben, a kürtő mélyedését kitöltő lávatóból fröcsögve tör fel, és ehhez lávafolyás is kapcsolódik, ami a krátertalpon terül szét. A kitörés kezdetben ritmikusan zajlik, a kürtőkben lévő lávató felszíne hol emelkedik, majd süllyed, olykor magasba csapnak a lávafoszlányok, láva csordul túl a lávafröccskúp peremén, majd visszafolyik, és várni kell néhány percet, hogy ismét megjelenjen. Ez egyfajta magmás gázdugattyú-tevékenység, amit először a Kilauea vulkánon írtak le, a Maunu Ulu 1969–1971-es kitörése során.
A magmás gázdugattyús működés, azaz a lávatófelszín ritmikus változásának oka nem teljesen ismert még. Az egyik lehetséges magyarázat szerint a lávató felszínén kialakul egy viszkózus lávabőr, ami elzárja a gázok kijutását. Az is elképzelhető, hogy a két kürtőcsatorna a felszín alatt egyesül egy magmafeláramlási csatornában, és itt olykor akadályba ütközhetnek a magmatestben felfelé mozgó gázbuborékok. Az elakadás miatt a gáznyomás egyre nő, és a gázok végül ciklikusan áttörik a lávabőrt vagy az akadályt. Időszakonként tehát gázgazdag magmahab indul felfelé a magmacsatornában, ami felemeli a lávató felszínét, szétfreccsen, majd összeomlik és ekkor csökken a lávatófelszín. Kis idő múlva jön az újabb magmahabadag, lávafreccsenés és túlfolyás, és ez a folyamat folytatódik ismétlődően. Ez a mostani, 15. kitörés során több mint százszor ment végbe ez a dugattyúfolyamat, mielőtt megindult a nagy finálé.
A gázdugattyú-kitörések a néhány napos magmát felkeverik, felfrissítik, és kell néhány óra vagy akár egy teljes nap, hogy a magmacsatornát már friss, könnyen folyós kőzetolvadék töltse ki, ahol a gázbuborékok már folyamatosan képesek felfelé mozogni, egyre gyorsabban, amíg a magmacsatornát már teljes mértékben magmahab tölti ki, és végül ez a magmahab már folyamatosan tódulhat ki, freccsenti fel a lávafoszlányokat, fel a magasba, akárcsak a Forma–1-es futam végi pezsgőnyitás.
A szerdai Halema’uma’u lávaszökőkút magassága elérhette az 1000 lábat, azaz 305 méter magasságot, ami azt jelenti, hogy a budapesti Mol-toronynál több mint kétszer magasabbra csaptak fel a lávacafatok. Utoljára ilyen magas lávaszökőkút a Puʻuʻōʻō 1983–86-os kitörése során volt, amikor a lávaszökőkút 1500 lábra, azaz 450 méterre tódult fel.
A több órán keresztül zajló, régen tapasztalt módon látványos kettős lávaszökőkút-tevékenység, vonzotta a helyieket és a turistákat is, a Kilauea közelében óriási torlódás alakult ki az utakon, hiszen mindenki látni akarta ezt a természeti csodát, Pele, a hawaii vulkánok istennőjének táncát, ahol a lávaszökőkút tetején Pele könnyei lebegnek. Nem veszélytelen azonban az ilyen kitörés, hiszen jelentős mennyiségű szén-dioxid és kén-dioxid kerül a levegőbe, a lávaszökőkút anyaga, kisebb-nagyobb bazaltdarabkák és szemcsék pedig nagy területen hullanak, ami szintén okoz érzékszervi problémákat. A Hawai-i lávaszökőkútról három nappal ezelőtt látványos videó is készült:
A lüktetés nem csak a vulkánkitörést jellemzi, ritmikusan változik a Kilauea vulkán felszíne is, emelkedik és csökken, amit a modern megfigyelési eszközökkel már milliméteres pontossággal lehet követni. A kitörések előtt a magma nyomása miatt lassan emelkedik a felszín, majd a kitörések után visszazökken. Most ismét megindult a felszínemelkedés, a számítások szerint néhány nap múlva, talán a hétvégére vagy jövő hét első napjaira várhatjuk az újabb látványos lávaszökőkút-kitörést.
A szerző geológus-vulkanológus, az MTA levelező tagja, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet Kőzettan-Geokémiai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA–HUN-REN CSFK PannonVulkán Lendület Kutatócsoport tagja, a Tűzhányó blog szerzője.
