Csendes gyilkosként támadja a magyarokat a magas vérnyomás, pedig már elég egyszerű lenne nyakon csípni

Magyarországon az egyik vezető haláloknak emberemlékezet óta a szív- és érrendszeri problémák számítanak. Különböző felmérések, így például az OECD éves jelentése is rendszeresen kitér erre, de hiába tudunk róla, valamiért a magyarok mégsem tesznek ellene, így a helyzet nem sokat változik.

Egészségi oldalról nagyon sok tényező áll emögött, és az egyik legjellemzőbb a magas vérnyomás. A felnőtt lakosság 40, a 60 évesnél idősebbek nagyjából 60 százalékát érinti, és gyakorlatilag csendes gyilkosként ostromolja a szívünket, az agyunkat és több más szervünket. Pedig ma már egész egyszerű tenni ellene.

„Ma a jó vérnyomás célértéke 120/70. Nem lehetünk elégedettek egy 140-150-es vérnyomással, pedig a betegek gyakran azzal jönnek, hogy »jó a vérnyomásom, ilyen 140-150 körül van«, mert az sajnos növeli a kardiovaszkuláris rizikójukat”

– magyarázta Papp Judit, a Honvédkórház kardiológiai osztályának belgyógyász-kardiológus szakorvosa. Bizonyos esetekben, például idős, nagyon elesett betegek esetén az orvosok picit megengedőbbek lehetnek, de a legtöbb embernél a 120–130/70–80 Hgmm-es céltartományba kell beállítani a vérnyomást.

Ahhoz, hogy megtudjuk, mennyi a vérnyomásunk, nem kell időpontot kérni és elcaplatni a háziorvoshoz vagy a kardiológiára, hiszen a mérés otthon is elvégezhető. Ennek az első és egyik legfontosabb lépése az, hogy az ember vegyen egy pontos, megbízható vérnyomásmérőt. Méghozzá olyat, ami a felkaron mér, ugyanis a csuklós verzió pontatlanabb, így az inkább eseti mérésekre jó, például ha az ember elutazik, és mindenképp mérnie kell.

Ma már több weboldal is létezik, ami a hiteles mérőket listázza (mint például a Német Hipertóniaszövetségé), de egy gyógyszerészt is érdemes lehet megkérdezni a gyógyszertárban. Nem feltétlenül érdemes az első, legolcsóbb mérőt lekapni a polcról, de nem is kell feltétlenül sok tízezret kifizetni egy ilyen eszközért. A lényeg az, hogy a vásárlás előtt érdemes kicsit utánaolvasni a különböző mérőknek.

„Elég tág a piac, és sajnos befurakodik sok olyan termék, amit nem teszteltek megfelelően”

– mondta Papp doktornő.

Persze az is igaz, hogy a vérnyomásmérők nem jelentenek általános megoldást a magyarok szívproblémáira. A hitelesített mérők ára nagyjából 20 ezer forinttól kezdődik, a határ a csillagos ég, így nem mindenki engedheti meg magának, hogy beszerezzen egyet. A megoldás az lenne, hogy aki nem tud ilyet venni, az járjon el a háziorvosához, de ez sem tökéletes, hiszen közel egymillió ember lakhelyén nincs is háziorvos, és ahol van, ott is túlterheltek.

Szóval hogy kell jól vérnyomást mérni?

Tegyük fel, hogy megvan a mérő. A következő lépés az, hogy kipróbáljuk. Azonban ezt sem lehet csak úgy, a lovak közé csapva: az Európai Kardiológiai Társaság 2024-ben kiadott egy ajánlást arról, hogy is kellene orvosnál és otthon vérnyomást mérni, és a hazai kardiológusok is erre támaszkodnak. Az ajánlás alapján otthon ezekre kell figyelni.

1. Használjunk hitelesített mérőt.
2. Egy csöndes szobában, öt perc nyugodt üldögélés után mérjünk, úgy, hogy a karunkat és a hátunkat is támasztja valami, és a lábunkat sem a levegőben lóbáljuk, hanem teli talppal a földön vannak, nem keresztbe téve.
3. Este és reggel kell mérni, minden esetben kétszer, egy-két perc szünettel a mérések között.

Ha felmerül a gyanú, hogy baj lehet az ember vérnyomásával, és tudja otthon mérni, akkor, ha nem sürgősségi ellátást igényel a probléma, érdemes néhány napig, vagy akár egy hétig így mérni. Az adatokat egy vérnyomásnaplóban kell vezetni, amit el kell vinni az orvoshoz, mert ez nagyban felgyorsíthatja a diagnózis felépítését.

Papp külön kiemelte, hogy a mérést megelőző ötperces pihenő nagyon fontos. Ez tényleg pihenés legyen, ne lépcsőzés vagy edzés után azonnal mérjünk. Az Európai Hipertónia Társaság ajánlása szerint az is fontos, hogy ne dohányozzunk vagy kávézzunk közvetlenül előtte, és van, aki szerint még telefonozni sem jó közvetlenül a mérés előtt.

Az otthoni mérés előnye, hogy kiküszöböl egy olyan faktort, ami sokaknál megugró vérnyomáshoz vezethet: nincs ott egy orvos, aki puszta jelenlétével stresszt és ezzel magasabb vérnyomást okozhat olyanoknak, akik hajlamosak erre – ez a fehérköpeny-szindróma. Az otthoni mérés másik előnye az, hogy megszokott, jó esetben hirtelen változóktól mentes a környezet, így tényleg a lehető legnyugodtabban tudjuk elindítani a mérőt. Emellett a kapott eredmények is mind hasonló körülmények között születnek, ami minden kísérlet egyik alapja.

A buktatók

Ezeken az ajánlásokon kívül van még néhány dolog, amire érdemes figyelni. Egyrészt valóban fontos, hogy a hát és legalább az a kar, amin mérünk, rendesen meg legyen támasztva, és az is, hogy mindkét talpunk a földön legyen. Emellett az ajánlás szerint a mérőt érdemes a szív magasságában elhelyezni.

Bár a gépekhez adott mandzsetták általában univerzálisként vannak jelölve, a nagyon vastag vagy vékony karú embereknek érdemes olyat beszerezni, ami nekik megfelelő, mert ha nagyon elszorítja a kart, vagy esetleg alig éri át, a gép pontatlanul fog mérni. És ha már elszorítás: az ing- vagy ruhaujjat csak akkor lehet felcsavarni, ha elég laza és nem szorítja a kart, különben le kell venni a felsőt arról az oldalról.

És ha ez még nem lenne elég, az sem mindegy, melyik karon mérünk. Az orvosnál érdemes mindkettőt megmérni, és ha az egyiknél sokkal, mondjuk, több mint 10 higanymilliméterrel magasabb az érték, akkor onnantól kezdve azon kell mérni – és persze ki kell deríteni, mi áll a különbség mögött.

Ha mindkét karon nagyjából egyforma a vérnyomás, akkor már a páciensre van bízva, melyiken mér. Sokan egyszerűen azért választják a nem domináns kezüket, mert arra könnyebb felrakni a karpántot.

Ki mérje és mikor? És miért alakul ki egyáltalán?

Ha valakinek van otthon vérnyomásmérője, és reggelente és esténként 5-6 perce, mindenképpen hasznos, ha időnként megméri a vérnyomását. Papp doktornő szerint azoknak, akiknek stabilan 120/70 alatt van a vérnyomásuk, elég háromévente ránézniük, hogy még mindig minden rendben van-e. Negyven év felett azonban már nekik is érdemes évente mérniük, mert ahogy öregszünk, az ereink rugalmassága csökken, és folyamatosan növekszik a magas vérnyomás kialakulásának esélye.

Viszont bárkinek, akinél megjelennek a magas vagy alacsony vérnyomás tünetei (például fejfájás, szédülés, kettős látás, gyengeségérzés, mellkasi fájdalom), vagy akinél már diagnosztizálták a betegséget, érdemes naponta, de legalább hetente mérnie. A kardiológus szerint a magas vérnyomás többnyire az idősebbeket érinti ugyan, de már nagyon fiataloknál is előfordul.

„Fiataloknál mindig keresni kell a mögötte lévő más okokat, az endokrinológiai betegségeket, vesebetegségeket, ott lehet egy olyan ok, ami okozza ezt a vérnyomást, és nem az úgynevezett primer vagy esszenciális hipertóniáról van szó, ami gyakorlatilag csak az életkorból következik” – magyarázta Papp Judit.

Ezek mellett van még egy tényező, ami Magyarországon kiemelten sok esetben kéz a kézben jár a magas vérnyomással: az életmódunk. Nem mozgunk eleget, sok alkoholt iszunk és dohányzunk, az étrendünk sem az igazi, még a sózott, feldolgozott ételeket is sokszor utánsózzuk. Ez jókora terhelés a szívünknek, és az évek alatt egyre több és több kárt okoz.

„Nagyon sok sót viszünk be már eleve, ugye a tartósított élelmiszerek is nagyon sokat tartalmaznak, az előre elkészítettek is, és akkor még ugye rá is sózunk.”

A szív egy idő után nem tud eléggé küzdeni a szűkülő erekben keletkező nyomással, ami szívelégtelenséget okozhat. Emellett a magas vérnyomás okozhat érelmeszesedésen keresztül koszorúér-betegséget és szívinfarktust is. Ez a két leggyakoribb és legveszélyesebb szívbetegség, és mindkettőnek rizikófaktora a magas vérnyomás.

Mivel a teljes testünket átjáró érhálózathoz és a vérellátáshoz van köze, a többi szervünket sem kíméli: hosszú távon károsítja az agyat, gyengíti a látást, és stroke-hoz és agyvérzéshez is vezethet. A vesét is képes súlyosan károsítani, veseelégtelenséget okozni. Összefoglalva: sehol sem jó, ha emelkedett nyomás van a szervezetben.

A gyógyszer önmagában kevés

Látható, hogy a magas vérnyomás nagyon soktényezős betegség – ennek ellenére ma már elég jól kezelhető, kordában tartható, leggyakrabban egy olyan gyógyszer-kombinációval, amit ugyan naponta kell szedni, de azzal 120–130/70–80 Hgmm-es céltartományba vihető a vérnyomás. Ez persze önmagában még kevés, ha a betegség mögött meghatározó tényező az életmód is.

„Ha otthon 135/85 fölött mérünk tartósan – tehát nem egyszer, hanem több mérés alapján –, vagy a rendelőben, orvosnál mért vérnyomás 140/90 fölött van, ez már magasvérnyomás-betegségnek számít, gyógyszeres kezelést igényel, de emellett nagyon fontos az életmódi terápia is”

– magyarázta Papp Judit.

Ha a felső érték 120 és 135 között van, az alsó pedig 70–85 között, már más rizikótényezőkön is múlik, hogy az orvos felír-e gyógyszert. Ekkor még lehet, hogy elég egy életmódi terápia, de a gyógyszer mellé biztosan szükség van rá. Ez elméletben viszonylag egyszerű: le kell szokni a dohányzásról, vissza kell szorítani a sóbevitelt, és el kell kezdeni rendszeresen mozogni. Egy 10 kilós fogyás is jelentős vérnyomáscsökkenéssel járhat, de fontos megjegyezni, hogy nem általános, hogy a gyógyszeres kezelés teljesen felváltható egészséges életmóddal. „Ezt elég kevés esetben látjuk” – mondta a kardiológus.

Viszont a másik oldalról is igaz, hogy csak amiatt, hogy naponta szedjük a gyógyszert, nem dőlhetünk hátra és ehetünk nyugodtan sót sóval és öblíthetjük le energiaitallal. A gyógyszer mellett is rendszeresen mérni kell, hogy azonnal lássunk bármiféle változást, és szükség van a már említett életmódváltásra, mozgásra is. Ezek egyébként amúgy is jót tesznek, így ha az ember teheti, akár magas vérnyomás nélkül is figyelhet rájuk.

„Az emberek bagatellizálják a vérnyomás kérdését. Látjuk, mennyire rosszul vannak beállítva a vérnyomások, hogy azt mondják az emberek, hogy a 150-es vérnyomás nekik jó, és ha alacsonyabb, már rosszul vannak. Ezzel meg is elégszenek, aztán eltelik tíz év, és ugye a vérnyomás alattomos, az elején többnyire nem okoz panaszt, de utána jönnek a szövődmények, amikor már tönkreteszi a szívet, a koszorúereket és a vesét. Amit már nem nagyon tudunk visszafordítani”

– zárta Papp Judit kardiológus.

Bónusz miniészkombájn: hogy működik a vérnyomásmérő?

Bár pulzust már az ókori egyiptomiak is mértek, a vérnyomásmérés a 18. században kezdődött el, amikor Stephen Hales kíváncsivá vált, hogy miért lüktetve folyik a vér egy-egy sebből. Ő egyébként kora egyik meghatározó tudósa volt, munkáját több díjjal és akadémiai tagsággal is jutalmazták.

(Itt most olyan, véres részletek következnek, amik jellemzők az orvosi kutatások hőskorára, és ma már nem felelnének meg a modern kísérletezés etikai szabályainak. Egyes olvasóknak felkavaró is lehet, szóval csak óvatosan a továbbgörgetéssel.)

Hales a kísérlete során lekötözött egy élő lovat, felvágta az egyik artériáját, és egy rézcsövet dugott bele, aminek a másik végéhez egy 2,7 méter hosszú üvegcsövet erősített. Amikor megnyitotta a rézcső csapját, a vér szintje minden szívveréssel 2-3-4 hüvelyket emelkedett az üvegcsőben. Hales a vérnyomásos kísérleteit az első felfedezés után egy időre szüneteltette, mert neki sem nagyon tetszett, hogy gyakorlatilag élő állatot boncol, de később folytatta a szív tanulmányozását.

A 19. század elején Jean Léonard Marie Poiseuille-t is foglalkoztatta a mellkasi pumpánk, ezért feltalálta a higanyalapú vérnyomásmérőt. Ez már közelebb volt ahhoz, ami a 20. században elterjedt, azonban használatához továbbra is szükség volt arra, hogy rácsatolják egy kísérleti állat ütőerére.

Bár az azt megelőző évtizedekben is sokan dolgoztak nem invazív mérési technikákon, a 19. század végén Samuel Siegfried Karl Ritter von Basch volt az első, aki előállt egy, a mai mérőkhöz hasonló, higanyos eszközzel. 1896-ban Scipione Riva-Rocci elkészített egy egyszerűbb, könnyebben használható verziót, ami végül Nyikolaj Korotkov diasztolés mérőjével kombinálva a minden orvosi rendelőben megtalálható pumpás vérnyomásmérővé vált.

Ezek úgy működnek, hogy a pumpás mandzsetta elszorítja a karban futó ütőeret, amit az orvos egy sztetoszkóppal hallgat, és szívverésenként csökkenti a nyomást. A sztetoszkóppal hallani lehet, amikor a vér újra elindul a már nem túlságosan elszorított artériában, és azt a nyomást, aminél elindult, szisztolés nyomásnak hívjuk. Ezt az orvos feljegyzi mint felső értéket. Ezt követően tovább csökkenti a nyomást a mandzsettában, és amikor már nem hallja a vér zubogását, akkor az aktuális nyomást felírja mint diasztolés nyomást – ez az alsó érték.

A digitális mérők hasonlóan működnek, de nem higannyal és hallgatózással operálnak, hanem oszcillometrikus méréssel, ami annyit jelent, hogy az erek keresztmetszete változik a mandzsettába pumpált nyomás és a szív munkájának hatására, amik kicsit változtatnak a mandzsettában lévő nyomáson is. Ezt a pántban található érzékelők regisztrálják, és kiszámolják a két értéket.