A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója, Garamszegi László szerint a Magyarországon újra megjelenő száj- és körömfájásjárvány is intő jel arra, hogy sokkal jobban kell figyelni az inváziós jelenségekre. Egy jó monitoringrendszer, ha nem is szúr ki mindent, alkalmas arra, hogy megelőzze a nagyobb károkat, és beindítsa a több ágazatot érintő riadóláncot.
„A mostani ragadós száj- és körömfájásjárványt nyugodtan tekinthetjük inváziónak, még akkor is, ha volt már ilyen nálunk. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy a legutóbbi, ötven évvel ezelőtti járvány óta látens módon itt maradt volna az akkori vírustörzs. A genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy egy 2017–2018-ban Pakisztánban izolált vírustörzzsel rokon a most felbukkanó törzs. Az eredetét nem lehet pontosan rekonstruálni, de biztosan egy újonnan behurcolt vírusról van szó” – mondta Garamszegi László.
Az inváziós fajok egyre gyakoribb megjelenéséért az ember a felelős. A klímaváltozás új környezeti feltételeket teremt, amihez sok idegenhonos faj könnyen alkalmazkodik, míg az őshonos növények és állatok visszaszorulnak. A fokozódó turizmus és nemzetközi kereskedelem megalapozza a fajok gyors elterjedését a Föld távoli pontjai között, míg a gyors ütemű városiasodás és az intenzív tájhasználat, a mezőgazdasági monokultúrák megágyaznak az inváziónak. „A szükségleteink által kiszipolyozzuk a természetet, és ezzel meg is betegítjük azt. Elértünk egy olyan szintre, amikor ez már a saját egészségünkre is visszahat” – vélekedett a kutató.
„Az inváziós jelenségek alapvető problémája, hogy nem vagyunk rájuk megfelelően felkészülve: nagyon sok idegenhonos faj, ismertek és ismeretlenek, kopogtat egyszerre az ajtónkon, lehetetlen mindegyiknek megjósolni a hatását és azokra érdemben reagálni. Akkor sem szabad hátradőlni, ha úgy véljük, hogy valamelyik fenyegetéstől már rég megszabadultunk. Jó példa erre Magyarországon az ötven év után újra felbukkanó ragadós száj- és körömfájás vírusa. Tanulságos a malária esete is, amit az 1970-es évekre sikerült kiirtani Európából, de néhány országban mostanában ismét jeleznek lokálisan kialakuló járványokat – az ökológiai feltételek bármikor újra összeállhatnak.”
Egy inváziós faj nem csak természetvédelmi problémákat tud okozni, más ágazatokra is átterjed káros hatásuk. A száj- és körömfájás kórokozójának ismételt megjelenése alapvetően egy ökológiai jelenség, de jól láthatóan komoly állategészségügyi és járványügyi vonatkozása van, és érinti a mezőgazdasági, élelmezésbiztonsági szektorokat, sőt a határátkelőhelyek korlátozásával már a turizmusra is kihat.
„Mindegyik fajnak más a terjedési dinamikája, és más-más módon okoz károkat: például van olyan, amelyik mezőgazdasági kártevőként termést károsít, egy másik pedig állati kórokozókat terjeszt a vadállományban, de van olyan is, amelyik allergén anyagcseretermékével veszélyezteti az emberi egészséget. Egy inváziós fajra éppen ezért nem csak a tudománynak kell felkészülnie, az érintett ágazatoknak is össze kéne fogniuk és egy gyors cselekvési láncot kialakítaniuk a gyakorlati oldalon” – mondta a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont vezetője.
Garamszegi szerint a legjobb védekezési stratégia a megelőzés lenne, mert az invázió kezdeti szakaszában még hatékonyan lehet fellépni. Ha az új faj megtelepedett és terjed, akkor már nehéz a folyamatot megállítani. A megelőzés komoly befektetést igényel, de összességében mégis sokkal kevesebb költséggel jár, mint egy továbbgyűrűző probléma kezelése, mint például a Covid – ami szintén egy inváziós jelenség – volt.
„Logikus elmélet, de sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem működik sem a járványokkal, sem más inváziós jelenségekkel kapcsolatosan. Egyrészt hiányos a tudásunk az aktuális fenyegetettségekről, a cselekvési láncok sincsenek megfelelően kiépítve, hiányoznak a megfelelő szabályozások, de a társadalom sincs erre megfelelően felkészülve. A száj- és körömfájásjárvány újbóli felbukkanása teljesen váratlan volt, egy ilyen jelenséget előre megjósolni »mission impossible«. A realitás talaján állva sokkal észszerűbb azt a célt megfogalmazni, hogy legalább próbáljuk meg késleltetni a folyamatokat, hogy a káros hatásokat tompítsuk, és jobban felkészüljünk rájuk.”
„E megközelítésben a kutatók fő feladata az lenne, hogy egy fontossági listát készítsenek fajokról. Mi az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratóriumban azon dolgozunk, hogy hatékony monitorozással beazonosítsuk az »ajtón kopogtató« fenyegetéseket, és megbecsüljük ezek várható hatásait. Arra törekszünk, hogy az előrejelzések összevetésével rámutassunk azokra a kulcsfajokra, melyek kapcsán gyakorlati intézkedésre lenne szükség. A további lépések döntéshozói kompetenciákat kívánnak, ki kell alakítani a megfelelő reakcióláncokat a megfelelő ágazatok összefogásával” – mondta Garamszegi.
Ezek komplex feladatok, de vannak egyszerűbb lépések, amiket már most meg lehetne tenni. A kutató szerint a jelenleginél sokkal szigorúbb ökobiztonsági szabályokat kéne alkalmazni. „Ha valaki ma a tengerentúlról hazarepül, felkapja a poggyászát, és két perc múlva kilép a terminálról, senki nem kérdezi meg, hogy esetleg van-e nála valami növényi vagy állati termék. De autóval a szomszédos Horvátországból is be lehet hurcolni egy csomó nálunk ismeretlen fajt, például mikrobákat a csevapcsicsa elcsomagolt maradékában, ruházathoz tapadt növényi magokat vagy az autóba berepült szúnyogot” – jegyezte meg a kutató. Szigorúbb protokollokra lenne szükség mind a kereskedelemben, mind a turizmusban. Az országokba való belépési pontokon ellenőrizni kéne a növényi vagy állati termékek behozatalát, azok származását. Jó példaként Ausztráliát is és Új-Zélandot hozta fel, ahová élelmiszert sem engednek bevinni az oda beutazóknak.
Egyes, vízi áruforgalomban érintett országban alaposan átvizsgálják a beérkező hajókat és a rájuk tapadt kagylókat, csigákat és egyéb potyautasokat eltávolítják. De lenne mit tenni a kertészeti és akvarisztikai ágazatokban is, mert számos idegenhonos növény vagy állat szabadul ki az otthoni kiskertekből vagy a terráriumokból. A túlzóan nem őshonos fajokra támaszkodó kereskedelmet és a megunt kedvencek szabadon engedését is jobban lehetne szabályozni.
„Tere van a társadalom felkészítésének is. A legtöbb ember hallott már a klímaváltozás problémájáról, sokan formálnak róla véleményt valamilyen értelemben. Az inváziós fajok nincsenek benne ennyire a köztudatban, nincs róluk ilyen szintű diskurzus, pedig hasonló kaliberű ökológiai kihívást jelentenek” – véli Garamszegi László. „Az inváziós fajokkal szembeni nagymértékű ignorancia olyan károkat tud okozni a probléma kezelésében, mint az oltásellenesség a járványok elleni küzdelemben.”
