Úgy néz ki, hogy a dínók tök jól voltak – persze csak amíg meg nem jött a meteorit

Bár sokáig úgy tűnt, hogy már a kihalásukat okozó meteorit becsapódása előtt sem állt túl jól a dinoszauruszok szénája, tudósok most úgy tartják, hogy valójában jól elvoltak, csak kevés lelet maradt fenn – írja a Live Science.

A kérdés évtizedek óta sok vitát generált a paleontológusok között, ugyanis nem mindenki fogadta el az elméletet, hogy a kréta végére már amúgy is csökkenőben volt az őshüllők faji diverzitása és száma. A Current Biology című szaklapban megjelent kutatás szerint inkább arról van szó, hogy kevés fosszília maradt fent abból a korszakból.

A kutatók nyolcezer, a campaniai (83,6–72,1 millió évvel ezelőtt) és a maastrichti (72,1–66 millió évvel ezelőtt) korszakokból származó leleteket vizsgáltak át, és azok alapján úgy tűnt, hogy valamikor 76 millió évvel ezelőtt tetőzött a diverzitás, ami aztán csökkenni kezdett, és a folyamat egészen a becsapódásig tartott. Ez azonban csak abból látszik, hogy kevesebb lelet maradt fenn a kérdéses időszakból, a kutatók modelljei alapján semmi oka nem volt annak, hogy fogyjon a dínók létszáma.

Emiatt azt gondolják, hogy a népességfogyás mögött az állhat, hogy a maastrichti korszakban fosszíliaképződés szempontjából rosszabb geológiai körülmények álltak fenn, ami miatt úgy tűnhet, hogy kevesebb dinoszaurusz élt akkoriban.

A nyolcezer vizsgált lelet között a ceratopsiákhoz, azaz csőrös, szarvas, növényevő dinoszauruszokhoz (mint például a triceratops) tartozóból volt a legtöbb. Ezek az állatok leggyakrabban sík területeken, mezőkön éltek, és pont ez az a régió, ami jó kiindulópont a fosszíliaképződéshez. Ezzel szemben a folyóknál élő hadrosauridáktól kevesebb lelet maradt fenn, ami a kutatók szerint azért lehet, mert a vízpart viszont pont nem őrzi meg túl jól a maradványokat.

„A dinoszauruszok valószínűleg nem voltak elkerülhetetlenül kihalásra ítélve a mezozoikum végén. Ha nem jött volna az az aszteroida, talán még mindig együtt élnének a bolygón az emlősökkel, gyíkokkal és túlélő leszármazottaikkal, a madarakkal”

– mondta Alfio Alessandro, a kutatásból készült tanulmány egyik társszerzője.