Felfedezése óta először sikerült gigászkalmárt fotózni a természetes élőhelyén
A 100 évvel ezelőtti felfedezése óta először most sikerült először lencsevégre kapni a természetes élőhelyén egy gigászkalmárt – írja az NPR. Ez (a Mesonychoteuthis hamiltoni) a legnehezebb tintahalfaj, de ez a fényképekből nem látszik, ugyanis egy nagyon fiatal egyedet sikerült lefotózni.
A nagyjából 30 centis, teljesen átlátszó állat az Atlanti-óceán déli részén, több mint 600 méter mélyen úszkált még márciusban, amikor a Schmidt Ocean Intézet tengeri robotja lefényképezte. A fajt 1925-ben fedezték fel – pontosabban egy egyed karjait, amik egy ámbráscet gyomrából kerültek elő, és azóta szinte csak hasonló körülmények között lehetett találkozni az állattal – mint egy ragadozó maradéka. Emiatt nem sokat tudunk róluk.
Azért lehet nehéz lefotózni őket, mert az óriási, érzékeny szemükkel könnyen észreveszik a mélytengeri kutatórobotokat, és gyorsan elmenekülnek. Ha nem próbálnak elúszni, akkor bevetik a másik védekező mechanizmusukat, amit más tintahalak is előszeretettel használnak: megdermednek, abban bízva, hogy a ragadozók nem veszik észre őket.
A kutatók most abban bíznak, hogy a felvételek segítségével kicsit beleláthatnak, hogy viselkednek a fiatalabb egyedek. A fényképen látható kalmár kora miatt szinte teljesen átlátszó, de valószínűleg ahogy megnő és kifejlődnek az izmai, homályosabbá válik majd.
A gigászkalmárok Antarktika környékén élnek, 7 méteresre és akár 500 kilósra is megnőhetnek, így ők a legnehezebb ismert gerinctelenek. A csápjaik végén kampók találhatók, hogy behúzzák a prédájukat és védekezni tudjanak a ragadozók ellen. Bármilyen nagyok is, nem ők a legnagyobb kalmárok, az a cím az óriáskalmárokat illeti meg. Azonban azok könnyebbek, és nem a Déli-sark környékén, hanem inkább a trópusoknál élnek.
