Mi vár Isztambulra a szerdai földrengés után?

Április 23-án, szerdán helyi idő szerint nem sokkal délután egy óra előtt 6,2 magnitúdójú földrengés pattant ki Törökország legnagyobb városa, Isztambul közelében. Két perccel később jött egy 5-ös magnitúdójú földmozgás, majd még egy hasonló nagyságú rengés 13 perc múlva. Bár úgy tűnik, hogy a földmozgásoknak szerencsére nem volt halálos áldozatuk, és épületekben sem történt komolyabb kár, az ijedelem óriási volt, sokan töltötték az éjszakát is a szabadban. A pánik oka, hogy a szakemberek már jó ideje figyelmeztetnek arra, hogy a városnak előbb-utóbb szembe kell néznie egy nagyon erős, és potenciálisan pusztító földrengéssel.

Isztambul a Föld egyik legaktívabb törésvonala mentén fekszik, ez az úgynevezett Észak-Anatóliai törésvonal, ami több mint 1000 kilométer hosszú. Sok mindenben hasonlít a közelmúltban tragikus kimenetelű földrengést okozó mianmari Sagaing-törésvonalhoz, mind hosszban, mind aktivitásban, sőt, a földrengések kiváltó oka is hasonló. Az Észak-Anatóliai törésvonal az Eurázsiai- és az Anatóliai-kőzetlemez között húzódik. Az Anatóliai-kőzetlemez nyugati irányba mozog, átlagosan évente 2 centimétert, ami miatt errefelé jellemzően oldalelmozdulásos jellegűek a földrengések.

Az elmúlt évszázadban a hosszú törésvonal számos szakaszán pattantak ki 7-es magnitúdónál erősebb (azaz igen nagy) földrengések, amelyek mindig nagy veszélyt jelentenek lakott terület közelében. A nyugtalanító helyzet az, hogy ezek a nagy földrengések keletről lassan nyugati irányba vándorolnak, a legutóbbi már Isztambul közelében volt. Az 1999-es izmiti 7,6-os nagyságú földmozgás közel 20 ezer ember halálát okozta, 6 ezer embert eltűntnek nyilvánítottak és vagy 50 ezren sérültek meg. További aggasztó tény, hogy a törésvonal nyugati szegmensén, ahol Isztambul is fekszik, már nagyon régen nem volt igazán nagy földrengés. 1509-ben egy 7,4 magnitúdójú földrengés döntötte romba az akkor mintegy félmilliós Konstantinápolyt, mostanra azonban már 16 milliósra nőtt a város. 1766-ban volt egy másik, 7-nél nagyobb földmozgás Isztambul közelében, ez volt az utolsó nagy rengés itt.

A hosszú ideje tartó viszonylagos nyugalom azonban vészjósló. Az Anatóliai-kőzetlemez továbbra is mozogna nyugati irányba, a törésvonal ezen szegmensén viszont megakadt. Ez azt jelenti, hogy nincs nagy földrengés, de a kőzettestben egyre inkább halmozódik a feszültség. Ahogy Judith Hubbard és Kyle Bradley amerikai szeizmológusok felhívták a figyelmet, az utolsó nagy földrengés óta eltelt több mint 250 év alatt már 4,7 métert kellett volna itt elmozdulnia az Anatóliai-kőzetlemeznek. Nincs kétség, hogy ezt az elmaradást előbb-utóbb pótolni fogja a természet egy nagyon nagy földmozgással, amiben jelentős oldalirányú kőzetelmozdulás fog történni. A veszély és a kockázat komoly, kérdés, hogy ilyen nagy földrengés mennyi embert érint majd, mennyire földrengésbiztosak az épületek, az anyagi javak mennyire károsodhatnak. Isztambul környéke ilyen szempontból a Föld egyik legveszélyeztetettebb területe.

Olasz szeizmológusok 2016-ban publikált tanulmányukban arra a következtetésre jutottak, hogy 30 éven belül 47 százalék esély van egy 7-es magnitúdónál erősebb földrengés kipattanására Isztambul közelében. Közel egy évtized eltelt már, vagyis az esélye ma már még nagyobb. Persze elég nehéz egy ilyen esemény bekövetkezésének az esélyét számszerűsíteni, de az egyszerű geológiai és geofizikai megfigyeléseket összegezve is megérthető, hogy a hatalmas földrengés egyszerűen nem kerülhető el. A kulcs tehát a földrengésbiztos építkezésben és az emberek felkészítésében, valamint a katasztrófahelyzetre felépített forgatókönyvekben van. A szakemberek arra is figyelmeztetnek, hogy Isztambul városa laza, folyóvízi üledékre épült, ami további rossz hír, mert ezek az üledékes képződmények felerősítik a földrengéshullámokat. Isztambul tehát ebből a szempontból is fokozott veszélynek van kitéve.

A tudomány fontossága, különösen a 21. században, a népesség növekedésével, a természeti veszélyekkel való fokozott szembenézéssel, óriási és egyre nagyobb. A tudósoknak fontos, hogy olyan következtetéseket is kimondjanak és megosszanak, ami akár borzalmas következményeket is előre jelezhet. Az előzetes kutatások, geológiai, geofizikai és mérnöki felmérések és ezek eredményeinek megfogadása, a felkészülésbe való beépítése kulcskérdés.

A földrengésekkel kapcsolatban nagyon fontos szerepet kap az Amerikai Földtani Szolgálat (USGS) által kidolgozott gyors figyelmeztetési rendszer (ShakeAlert), aminek a lényege, hogy a földrengés-érzékelő állomásokra beérkező első jelek alapján továbbítják automatikusan, applikáción keresztül az értesítéseket a rengésekről, beleértve a földrengés kipattanási helyét, nagyságát, becsült intenzitását. Az első földrengéshullámok, az úgynevezett primér, azaz p-hullámok, másodpercenként 5-6 km sebességgel haladnak, de jellemzően nem okoznak nagy kárt. Ezt követik, a másodlagos, s-hullámok, amelyek már komoly károkat képesek okozni. Ezek lassabban, másodpercenként 3-4 kilométeres sebességgel haladnak. Ez azt jelenti, hogy a figyelmeztetés, még az igazán pusztító hullámok megérkezése előtt megjöhet, és egy ilyen helyzetben akár ezek a másodpercek is nagyon sokat jelenthetnek. Fontos tehát ezt is bevonni a felkészülésbe, mert ez a gyors értesítés is életeket menthet. A szerdai isztambuli földrengés sokakat megrémisztett, de arra is felhívja a figyelmet, hogy a környéken mennyire komolyan kell venni egy talán nem is nagyon távoli jövőben bekövetkező, ennél sokkal nagyobb és pusztítóbb földrengés lehetőségét.

(A szerző geológus-vulkanológus, az MTA levelező tagja, tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Kőzettan-Geokémiai tanszék, MTA-HUN-REN CSFK PannonVulkán Lendület Kutatócsoport, a Tűzhányó Blog Facebook csoport vezetője)