Hiába kalandozunk el, az agyunk azért figyel

Bár az elmúlt évtizedekben az elmerengés, ábrándozás viszonylag rossz hírnévre tett szert, úgy néz ki, hogy igenis van jó oldala – derült ki az ELTE PPK kutatóinak vizsgálatából.

Az elkalandozó figyelem azt jelenti, hogy a tudat nem a külső környezetre vagy az adott feladatra koncentrál, hanem olyan gondolatokban, emlékekben, érzésekben merül el, amiknek semmi köze az aktuális helyzethez. Erről több kutatás is igazolta, hogy drasztikusan lerontja a kognitív teljesítményt, mert úgy tűnt, mintha az agy ilyenkor kikapcsolna, elmenekülne a beérkező információ elől, hogy helyette fantáziálgasson, ábrándozzon, vagy akár nyomasztó gondolatokban merüljön el.

Simor Péter és Németh Dezső egy nemzetközi kutatócsoporttal közösen azt vizsgálták, hogy lehet-e előnye ennek a merengésnek. Ehhez két vizsgálatot végeztek el. Az első, amit 135-en végeztek el, egy egyszerűbb, online feladat volt, amiben reakcióidőt figyeltek. A feladat nem igényelt komoly koncentrációt, csak reagálni kellett bizonyos ingerekre. Ezek azonban egy rejtett szabályszerűséget követtek, amit a résztvevők a gyakorlás során megtanultak, méghozzá úgy, hogy észre sem vették. A kísérlet során többször megkérdezték a résztvevőket, hogy figyelnek-e, vagy elkalandoztak, és kiderült, hogy akkor tudják jobban elsajátítani a rejtett mintázatot, amikor elkalandoznak, nem figyelnek a feladatra.

Ezt egy második, laboratóriumi körülmények között elvégzett vizsgálat követte. Ennek is az lett az eredménye, hogy az elmerengéssel jobb tudattalan tanulás jár, főleg akkor, ha valaki nem szándékosan nem figyel, hanem véletlenszerűen elbambul. Emellett az elmerengés és a hatékonyabb tanulás összefüggést mutatott egy agyi aktivitásformával, az EEG-vel mért lassú hullámú tevékenységgel, ami a mélyalvás állapotához hasonlít.

Simor és Németh szerint az elmerengés alatt az agy egy része gyakorlatilag alvó állapotra vált anélkül, hogy valóban beauldnánk. Az egyetem közleménye szerint a figyelmünk elterelődése egy átmeneti off-line állapot, ami hasonlóan működik, mint a tanulás utáni alvás: lehetővé teszi, hogy az agy feldolgozza, rendszerezze és rögzítse a korábban tapasztalt élményeket, információt. Bár ez a lokális, részleges alvás sok területen lerontja a kognitív teljesítményt (például szövegértés, munkamemória, komplex döntéshozatal esetén), cserébe hatására az agy mélyebben feldolgozza a korábbi tapasztalatokat. A kutatásról Simor ebben a videóban beszélt bővebben.