Ötven évvel a felfedezésük után megfejtették a Hold felszínét borító mikroszkopikus üveggyöngyök titkát

Amikor az Apollo-program űrhajósai először szálltak le a Holdon, a csillagászok előzetesei alapján arra számítottak, hogy szürke, kopár, poros környezet fogadja majd őket. Ez nagyrészt be is jött – ahogyan az a korabeli fotókon is jól látszik –, az azonban elég nagy meglepetés volt, hogy a holdi felszínen rengeteg apró, homokszemnyi méretű, színes üvegkristályt is találtak. Az akkori technológiával nem lehetett még alaposabban megvizsgálni a Földre hazahozott mintákat, de most végre sikerült a tudósoknak elektronmikroszkópos vizsgálattal a végére járni, hogy mik ezek, és hogy kerültek oda.

Az apró üveggyöngyök a Hold vulkanikusan aktív korszakából, 3,3-3,6 milliárd évvel ezelőttről származnak, amikor mindennaposak voltak a Holdon a hatalmas vulkánkitörések. A földinél jóval kisebb gravitáció és az atmoszféra hiánya miatt ezek elképesztően látványosak lehettek, és ez a speciális környezet, plusz az extrém hideg alakította ki az üvegképződményeket is. A vulkánkitörések után nagyon gyorsan megszilárdult mikroszkopikus lávacseppek hozták létre az üvegkristályokat, amelyek aztán az atmoszféra (és azzal az erózió) hiánya miatt tudtak több milliárd éven át fennmaradni.

A tudósok azt mondják, a kristályok vizsgálata olyan, mintha egy Hold vulkanikus naplóját olvasgatnák több milliárd évvel ezelőttről, az üveggyöngyök színe és összetétele ugyanis a létrejöttük időpontjáról, helyéről és az akkoriban uralkodó környezeti viszonyokról is sok információt árul el.