A túlhalászatra válaszolt az evolúció: megfeleződött a tőkehalak testmérete
Évtizedek óta folyik az étkezőasztalokon is kedvelt fogásoknak számító tengeri halak túlhalászata. Az állományok több helyen összeomlottak, ami a halászatnak is betett, de kutatók azt is megfigyelték, hogy az ember miatt gyors evolúciós folyamatok is lezajlottak. Például a tőkehalaknál a túlélési esélyt a kisebb testméret, gyorsabb mozgás növelte meg.
A Balti-tenger keleti medencéjében élő tőkehalak átlagos testhossza 1996-ban még 40 centiméter volt, ami 2019-re 20 centiméterre zsugorodott. Kutatók szerint a testméretcsökkenés genetikai adatokkal is igazolható.
„Amikor a legnagyobb egyedeket folyamatosan eltávolítják a populációból éveken át, akkor a kisebb, gyorsabban beérő halak kerülnek evolúciós előnybe. Amit megfigyelünk, az az emberi tevékenység által hajtott evolúció. Ez tudományosan lenyűgöző, de ökológiailag nagyon aggasztó” – idézte a Guardian Thorsten Reusch professzort, a kieli Geomar Helmholtz Óceánkutató Központ tengerökológiai kutatásvezetőjét.
A tőkehalállomány csökkenését már több évtizede nyomon követik, de nem volt tisztázott, hogy a jelenségnek mik a főbb okai. Több környezeti tényező változását figyelték, például a vízszennyezéseket, a tengervíz szélsőségesebb hőmérsékleti viszonyait vagy az algavirágzások által előidézett oxigénszegény környezetet, de később arra jutottak, hogy az evolúció a meghatározó.
A tanulmányhoz 152, a Bornholm-medencében 1996 és 2019 között kifogott tőkehal apró fülcsontjainak, úgynevezett otolitjainak archívumát használták fel. Az otolitok, hasonlóan a fák évgyűrűihez, rögzítik az éves növekedést.
A tudósok az éves növekedési adatokat a tőkehalak testméretének mérőszámaival és a genetikai adatokkal kombinálták, hogy felmérjék, történt-e genetikai változás a populációban a halászati nyomás alatt eltelt 25 év alatt.
1996 és 2019 között az adatállományban szereplő ivarérett tőkehalak medián hossza 40-ről 20 centire csökkent. A 2019-es medián súly (272 gramm) mindössze ötöde volt az 1996-ban kifogott ivarérett tőkehalak medián súlyának (1356 gramm).
Az elemzés arra jutott, hogy a nagy testméretet valószínűbbé tevő génváltozatok ritkábbá váltak, ami evolúciós nyomásra utal.
A vonóhálós halászat elvileg méretszelektív, tehát a kisebb halak ki tudnak jutni a hálókból, hogy aztán később elérjék az ivarérettséget és ívni tudjanak. A halászat viszont erős szelekciós nyomásként is megjelent, és előnybe kerültek a már ivarérett, de kisebb testű halak is, azaz ezeket nem fogták ki.
„A demográfiai érv az, hogy minden egyednek legalább egyszer szaporodnia kell, mielőtt kifogják. Bár ez logikusnak tűnik a halállományok egészséges demográfiájának fenntartása szempontjából, mégis teljesen összezavarhatja a genetikai és méretszerkezetet” – mondta Reusch.
A Balti-tenger keleti részén 2019 óta halászati tilalmat rendeltek el a tőkehalra, és azóta nem is csökkent a testméretük.
Egy a Guardian által megkérdezett tengerbiológus, Stefano Mariani, aki a kutatásban nem vett részt, nincs teljesen meggyőződve arról, hogy a méretcsökkenés csak a halászatra vezethető vissza, szerinte annak környezeti okai is voltak. Azzal viszont egyetértett, hogy emberi tevékenység fel tud gyorsítani evolúciós folyamatokat.
