Az MIT spéci buborékfóliája még a pokoli Death Valley-ben is képes vizet csinálni a levegőből

Az MIT spéci buborékfóliája még a pokoli Death Valley-ben is képes vizet csinálni a levegőből
A púpos hidrogél – Fotó: MIT News

478

Az MIT mérnökei kialakítottak egy új eszközt, ami ivóvizet csinál a környező levegőben található párából – írja a Live Science. Az eszközt a földfelszín legforróbb és Észak-Amerika legszárazabb pontján, a Death Valley-ben tesztelték. Eredményeikről a Nature Water című szaklapban számoltak be.

Az eszközben két. üveglap között hidrogél található – egy olyan anyag, ami rendkívül hatékonyan szívja fel a vizet. Az eszköz éjszaka vizet szív fel a környező levegőből, ami nap közben kicsapódik az üvegfalakra, amit egy bevonattal hidegen tartanak. A cseppfolyós víz ezek után szépen lassan elcsorog az üvegen, bele az eszköz alján található csövekbe.

Az MIT vízlepárlója működés közben – Fotó: MIT News
Az MIT vízlepárlója működés közben – Fotó: MIT News

A hidrogélt úgy alakították ki, hogy a felülete tele van púpokkal, ami miatt kicsit úgy néz ki, mint egy buborékfólia. A púpok megdagadnak, ahogy beszipkázzák a vizet a levegőből.

Egy ilyen eszköz a tesztek során naponta 56-161,5 ml vizet gyártott. Ez elsőre nem tűnik túl soknak, de fontos figyelembe venni, hogy egyrészt Észak-Amerika legszárazabb pontján tesztelték, tehát párásabb helyeken hatékonyabb, másrészt teljesen önállóan, áram nélkül működik, és mivel minden egység függőlegesen áll, több is elfér viszonylag kis helyen. A kutatók szerint nyolc darab 1×2 méteres panel szinte bárhol képes lenne ellátni egy háztartást, ahol amúgy nem nagyon található biztonságos ivóvíz. Az palackozott víz amerikai árából kiindulva a szerzők szerint az eszköz egy hónap alatt visszahozná az árát, és nagyjából egy éven át lehet használni.

Nem ez az első ilyen eszköz, de a kutatók megoldottak egy problémát, ami több korábbi vízlepárlónál is megjelent. A hidrogélhez gyakran adnak hozzá lítiumsókat, hogy még szivacsosabbak legyenek, ezek azonban gyakran belekerülnek a kicsapódó vízbe, ami miatt további víztisztításra van szükség. Ebben az új eszközben a kutatók glicerint raktak a gélbe, hogy stabilizálják a sókat, így a vízbe kioldódó lítiumsó mértéke nem haladja meg az előírt felső határértéket, a 0,06 ppm-et.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!