Magyar kutatók is részesei egy csillagközi üstökös leírásának
Július 1-jén fedezték fel az LSST égboltfelmérés közben a Naprendszeren túlról érkező harmadik csillagközi üstököst, az 3I/ATLAS-t, amelyről a chilei Vera C. Rubin Obszervatórium rögzített képeket, és egy magyarok által is jegyzett tanulmány is készült az üstökös méréssorozatáról, olvasható a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont közleményében.
A 3I/ATLAS az emberiség által megfigyelt harmadik olyan égitest, amely egy másik csillagrendszerből érkezik. Az első, az 'Oumuamua (1I/2017 U1), egy erősen elnyúlt, 100 méter körüli égitest, 2017-ben bukkant fel amely gyorsan látókörünkön kívülre került. A második csillagközi objektum, a 2I/Borisov 2019-ben jelent meg, és már klasszikus értelemben is üstökösként viselkedett: a magot körülvevő látványos porkómát és csóvát produkált. Viszonylag gyorsan áthaladt a Naprendszeren, így csak néhány hónapnyi adat gyűlt róla össze.
A 3I/ATLAS ezzel szemben minden korábbi csillagközi üstökösnél hosszabb ideig figyelhető majd meg. Júniusi megjelenésekor még nagyjából olyan messze volt a Naptól, mint a Jupiter, és jelenleg a Naprendszer belseje felé halad. Napközelségét 2025. október 29–30. körül éri el, a Mars pályájánál is beljebb merészkedve a Naphoz. Ekkor a Föld éppen a Nap túloldalán fog tartózkodni, így relatíve távolról, és a Naphoz közel eső irányban láthatunk rá. Valószínű azonban, hogy az üstökös aktivitása hónapokkal a napközelség után is fennmarad, így a távolodó pályaszakaszon is kiváló célpont marad még 2026 elején is, amikor ismét javulni fog a láthatósága.
A Rubin Obszervatórium Naprendszer képein már június 21-én is jól kivehető volt az üstökös kómája (a latin „coma”, „haj” szóból származó szakszó: az üstökösök magja körüli fényudvarra utal, ami a kidobódott por és gázok fényléséből származik). A legtöbb képen az üstökös jól elkülönül a háttércsillagoktól, így zavartalanul elemezhető. Látható, hogy a kóma mérete az idő haladtával fejlődött, és július elejére elérte a mintegy 10 ezer kilométeres kiterjedést. A megfigyelési sorozat alapján sikerült megmérni az üstökös portermelését. Arra is fény derült, hogy az üstökös nem mutat jelentősebb fényesség-ingadozást rövid órás időskálán, anyagtermelése időben jellemzően egyenletes. A mérések szerint a 3I/ATLAS magjának sugara nagyjából 5,6 kilométeres lehet – jóval nagyobb, mint a 2I/Borisov magja volt. A csóva iránya azonban meglepő: jelenleg úgy tűnik, mintha az üstökös maga előtt tolná a csóvát. Ez valószínűleg jórészt a perspektívának köszönhető: az üstökös csóvája a Naprendszerből kifelé mutat fizikailag, az aktuális rálátásunk meredek szöge lehet az ellencsóva-szerű jelenség kialakulásának oka.
A tanulmányt a Rubin Obszervatórium Naprendszer tudományos konzorciuma (Solar System Science Collaboration, SSSC) jegyzi. A szerzők között két magyar kutató is szerepel: Szabó M. Gyula és Szigeti László, akik évek óta aktívan részt vesznek az LSST Naprendszer-kutatási programjában. A mostani cikkben közvetlen szerepük volt a többszínű fotometriai adatok kalibrációjában és értelmezésében, a portermelési számításokban, a pozícióadatok kigyűjtésében.
