Az anya paradicsom, az apa Etuberosum – paradicsomősből fejlődött ki a krumpli

Első blikkre a burgonyában és a paradicsomban nincs sok közös, azon kívül talán, hogy mindegyiket rakjuk salátákba, egy friss kutatás szerint azonban az előbbi az utóbbi egy korai változatából fejlődhetett ki, írja a Guardian. Az eredményre nem az Üzbég–Magyar Burgonyakutató Központ jutott, hanem a kínai Sencsenben működő Mezőgazdasági Genomikai Intézet.

A kutatás szerint a burgonya mintegy 9 millió évvel ezelőtt egy paradicsomős leszármazottjaként fejlődött ki. Az Andokban található vadon élő paradicsomfajták egy Etuberosum nevű növénnyel kereszteződtek, és egy úgynevezett hibridizációs folyamat révén genetikai anyagukat egyesítve egy teljesen új leszármazási vonalat hoztak létre.

„Az anya a paradicsom, az apa az Etuberosum” – mondta Sanwen Huang, az intézet professzora és a kutatás vezetője. – „De ez eleinte nem volt ennyire nyilvánvaló.”

Az Etuberosum föld feletti része szinte ugyanúgy néz ki, mint a burgonyáé, viszont nem termel keményítőtartalmú gumókat, csak vékony szárai vannak a talajban. A kutatók a gumók eredetét keresve a paradicsom felé kezdtek el nézelődni, mivel a genetikai profilja meglepően hasonlít a burgonyáéhoz. „Ugyanabba a növénycsaládba tartoznak – a padlizsánnal és a dohánnyal együtt –, de a paradicsom, a burgonya és az Etuberosum genetikai szempontból a legközelebbi rokonok – mondta Huang. – Ezért úgy döntöttünk, hogy közelebbről is megvizsgáljuk őket.”

A Cell című szaklapban megjelent tanulmány szerint a kutatócsoport 450 termesztett burgonyafajta és 56 vadkrumpli genetikai állományát elemezte. A csapat felfedezte, hogy két gén játszik kulcsszerepet a gumók kialakulásában: az SP6A, amely a paradicsomban található meg, és az IT1, amely az Etuberosumban fordul elő. Egyik gén sem elég önmagában, de amikor a kettő kombinálódik, ahogy az a burgonyában történt, kölcsönhatásba lépnek egymással, és elindítják azt a folyamatot, ami a föld alatti szárakat keményítőtartalmú gumókká alakítja.

A burgonya stabil génkészletet örökölt mindkét szülőtől, ami ellenálló, robusztus növénnyé tette. A gumói energiaraktárként működnek, segítve a túlélést télen vagy aszály idején, ráadásul a növény magok és beporzás nélkül is képes szaporodni: az új növények a gumókon megjelenő rügyekből nőnek ki.

Az andoki őslakosok több százféle burgonyát ismernek, Európában nagyjából öt fajtát termesztünk, mindegyik a Solanum tuberosum nevű faj változata. A növény a 16. században, spanyol hajókon érkezett a kontinensre, ahol eleinte gyanakvással fogadták, hiszen a föld alatt nőtt, ráadásul a Bibliában sem szerepelt, de aztán hamar elterjedt, és alapélelmiszerré vált nagyjából világszerte.

Kérdés, hogy mi a burgonya jövője, hiszen a legközelebbi rokonai már annyira eltávolodtak tőle genetikailag, hogy természetes úton nem képes velük újra hibridizálódni. A kínai kutatók most azon dolgoznak, hogy mesterséges módszerekkel új fajtákat hozzanak létre.