Újra űrbe megy a titkos amerikai űrrepülő, ezúttal a GPS kvantumalternatíváját fogja tesztelni

Augusztus 21-én ismét elindul az űrbe az X-37B amerikai katonai űrrepülő, ezúttal egy GPS-alternatívát tesztelnek rajta – írja a Conversation. A hadsereg innovációs részlegének közleménye szerint egy kvantum inerciális érzékelőt próbálnak majd ki az űrben.

A GPS egy remek eszköz, ami nemcsak a hadseregek számára rendkívül hasznos, hanem a mi mindennapi életünket is átszövi: az alapján indulunk el a buszhoz, az alapján tudjuk, mikor jön meg a rendelt étel, és még egy millió különböző szállal szövi át a mindennapjainkat.

Egész pontos és megbízható, de nem minden környezetben: a tenger, óceán mélyén és az űrben nem nagyon lehet rá számítani, és léteznek eszközök, amikkel ki lehet ütni, zavarni lehet, vagy el lehet hitetni egy eszközzel, hogy teljesen máshol van, mint valójában.

Azonban ahogy a GPS is a hadseregtől indult (a mai napig az amerikai Űrhaderő működteti), úgy a hadsereg problémáira saját maguk akarnak megoldást találni – márpedig a GPS-es problémák jelentős része leginkább a tengeralattjárókat érintik.

Erre jelentene megoldást a kvantum inerciális érzékelő. A kvantumfizikáról a legtöbben azt tudják, hogy az atomok hullámokként viselkednek, és megfelelő körülmények között (nagyon hidegben) egyszerre több pozícióban is lehetnek. Az X-37B-re szerelt érzékelő is erre épül: az atomokat abszolút nulla (-273,15 fok) körüli hőmérsékletre hűtik, hogy hullámokként viselkedjenek, majd lézerekkel szétvágják őket, hogy kvantumszuperpozícióba kerüljenek, azaz egyszerre két pályán hullámozzanak.

Ezek a hullámok néha összeakadnak, pont mint a vízen látható hullámok. Ebbe a mintázatba kódolják, hogy az atom környezete hogy befolyásolta az útját, például a legkisebb gyorsulás vagy tolódás. Ez alapján a rendszer látja, hogy merre és milyen sebességgel haladt a tárgy, amibe be van építve, és meg tudja határozni a pozícióját.

Hasonló eszközök már most is léteznek, de azok közép-hosszú távon nem túl pontosak. Ez a kvantum inerciális érzékelő viszont elképesztően precíz, és sokkal kisebb hibaaránnyal működnek. Ezt a NASA és a német űrügynökség is tesztelte már – igaz, nem navigációs céllal.

A Boeing és az AOSense viszont igen: a cégek 2024-ben hajtották végre az első olyan repülést, amit egy ilyen eszközzel navigáltak, és az Egyesült Királyság is tavaly tesztelt hasonló rendszert. Ezek azonban mind a földi repülésről szóltak, az X-37B kifejezetten azt teszteli most, hogy az űrben hogy működne ez a fajta navigáció. Ha jól, akkor az nagy előrelépés lenne az űrutazás számára.

Az X-37-es projekt még 1999-ben, a NASA és a légierő gondozásában indult el, X-37-esként. A repülőt a Boeing fejlesztette ki számukra. 2004-ben átkerült a DARPA-hoz, és ugyan az X-37-esből végül nem lett semmi (már ha a NASA terveit vesszük alapul), de az adta az alapját az X-37B-nek, amiből már két tesztrepülő is készült.

A második X-37B márciusban tért vissza a negyedik küldetéséről, ami során több mint egy évet, 434 napot töltött az űrben. Azonban közel sem ez volt a leghosszabb útja: 2017-ben, a második küldetésén 717 nap után tért vissza a Földre. A rekordot azonban az idősebb testvére tartja, ami 2022-ben 909 nap után szállt le Floridában.