Prehisztorikus női bányászok nyomára bukkantak Csehországban
Közel három évtizede fedezték fel a csehországi Krumlov-erdőben a kovakőbányászati területet, ami a holocén kezdetétől az őskor végéig aktív bányászkörnyék volt. A tevékenység nem tartozott a különösen elterjedt munkák közé az időszakban, főként néhány kiválasztott régészeti kultúrához kötődik.
Néhány ilyen lelőhelyen temetkezésekre is bukkantak, például a bécsi Mauer-leletnél, írja a Phys.org. Itt széles aknákból, akár 8 méteres mélységig folyt a bányászat. A Mauer-temetkezésekkel együtt a Krumlov-erdőben feltárt sírok a legrégebbi ismert európai bányatemetkezések közé tartoznak.
Az erdőben található lelőhelyen három személy maradványait találták meg: két felnőttét és egy újszülöttét. A két felnőtt nőnemű volt, és az elemzések kimutatták: 30-35 és 35-40 évesek lehettek, amikor meghaltak, csontjaik pedig arról árulkodtak, hogy életük során rendkívül megterhelő fizikai munkát végeztek. A csigolyákon csontkinövések voltak, és kóros gerincgörbület és erózió nyomait is megtalálták.
Ezek a degeneratív elváltozások, valamint az erősen fejlett izomtapadási nyomok arra utalnak, hogy a nők előrehajló testtartásban dolgoztak – valószínűleg bányászként, szűk föld alatti aknákban.
Izotópos vizsgálatok kimutatták, hogy helyiek voltak, és étrendjükben a vártnál jóval nagyobb arányban szerepelt állati fehérje, mint más korabeli népek esetében a mai Csehország területén. Elképzelhető, hogy a nők szándékosan kaptak több állati eredetű táplálékot, hogy bírják a bányamunkát.
Ezzel szemben egy olyan singcsonttörés nyomait is felfedezték, amelyet nem hagytak begyógyulni – ez arra utal, hogy a nők sérülten is dolgozni kényszerültek.
Felmerült korábban az az elmélet is, hogy a rézkor idején a férfiak társadalmi szerepének megerősödése miatt éppen a nőket kényszerítették a legnehezebb munkára. Lehet, hogy a bányászatot már nem a legerősebbek végezték, hanem azok, akiket a legkönnyebben lehetett rákényszeríteni. Ezek a nők talán ennek az elméletnek a bizonyítékai.
A DNS-vizsgálatok szerint a két nő rokonságban állt egymással, valószínűleg testvérek voltak. Gyermekkorukban súlyos megpróbáltatások érték őket. Haláluk pontos oka nem ismert.
Az újszülött rejtélyesebb eset. 38–40 hetes korában halt meg, és a DNS-vizsgálatok szerint nem állt rokonságban a két nővel. Nem tudni, miért temették el hármukat együtt.
A kovakövet többnyire presztízstárgyak, például balták, hosszú pengék és tőrök készítésére használta ez a népcsoport, amelyeket később gyakran rituális tárolókba helyeztek. A bányászat tehát túlmutatott a puszta gyakorlati igényeken, és társadalmi-kulturális jelentőséggel bírt. A kovakő bányászatát szent munkának is tekinthették, amely kapcsolatot teremtett az élők és az ősök föld alatti világa között.
