Már júliusban is nagy vita alakult ki virológusok, környezetvédők és a hazai kémiai szúnyoggyérítést végző szakemberek között, miután a Pesticide Action Network Europe (Európai Növényvédőszer Akcióhálózat, PAN Europe) nevű, civil szervezeteket tömörítő hálózat kiadott egy jelentést arról, hogy az itthon is használt rovarölő szer, a deltametrin a legfrissebb tudományos eredmények alapján fejlődési rendellenességet okozhat, és károsíthatja az idegrendszer működését vagy szerkezetét. Az indulatok azóta se csillapodtak, ezért több kutatót és a gyérítést végző egyik céget is megkérdeztük arról, szerintük mi az igazság, és mi lenne a megoldás.
Még a kutatók között sincs egyetértés arról, hogy pontosan mekkora lehet a baj, és mennyire lehetünk ebben biztosak. Abban viszont nincs vita köztük, hogy az eddiginél komolyabban kellene venni az aggályokat.
A kémiai szúnyoggyérítést korábban is rengeteg kritika érte. Sok kutató állt már ki amellett, hogy az élővilág egészét károsító, de pont a csípőszúnyogok ellen nem feltétlenül hatékony módszert el kellene felejteni, vagy legalábbis minimalizálni kellene a használatát, és célzottabb, integrált módszereket kellene alkalmazni helyette.
Az EU-ban már nem engedélyezett a légi kémiai gyérítés, itthon is csak külön engedéllyel megvalósítható, amit járványhelyzetre hivatkozva a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) adhat ki. (Hazánkban az egyetlen, szúnyogokhoz köthető járványfenyegetést a nyugat-nílusi vírus jelenti, aminek a fő terjesztője a dalos szúnyog.) Az elmúlt években kémiai szúnyoggyérítést sokkal gyakrabban végeznek földről, onnan viszont igen nagy területen, ezt az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság koordinálja, és a kiírt közbeszerzési eljárásokat évek óta ugyanaz a konzorcium nyeri el: a Szerocor, aminek a tagjai a SZEMP Air Légiszolgáltató Kft., a ROVÉRT Rovar- és Rágcsálóirtó Kft. és a Corax-Bioner Biotechnológiai Zrt. Velük 2023-ban három évre tízmilliárd forintra szerződtek le.
Kemenesi Gábor virológus, a Virológiai Nemzeti Laboratórium igazgatója szerint a közbeszerzési kiírás 2013 óta torzít, emiatt a piac ezen szegmense elhalt, ma már igen kevés hazai szakember maradt, aki ténylegesen képes modern eljárásokkal és az elvárt komplex megközelítéssel fellépni a csípőszúnyogok ellen, egyre nagyobb felelősséget hagyva a lakosságra és az önkormányzatokra. Bár az is igaz, hogy most indult egy képzési program, amiben a szúnyoggyérítést végző szakembereknek egy elméleti és gyakorlati oktatáson kell átesniük, ami nélkül már nem is kaphatják meg a szükséges jogosítványaikat, és ebben van ökológiai rész is, ez viszont még mindig nem oldja meg a problémát, hogy nehéz bejutni a piacra – tette hozzá.
A katasztrófavédelem által kezdeményezett gyérítésen kívül önkormányzatok is rendszeresen megrendelnek kémiai gyérítést – és egyébként biológiait is –, bármely hazai cégtől, évente akár többször is, így összesen több százezer hektárra juthat ki a deltametrin. Kémiai gyérítést kifejlett szúnyogokra az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai szerint csak egészségügyi vészhelyzetben lenne indokolt alkalmazni, sok kutató szerint itthon lényeges túlhasználat zajlik azzal, hogy rendszerszintűen deltametrinnel permetezzük a kifejlett példányokat.
Ijesztő képet mutat a deltametrinről az új jelentés
Amíg az ökológiai káros hatások kevesebb embernél indítják be a vészjelzőt, addig az emberi egészségre gyakorolt potenciális káros következményekre már sokkal jobban felkapja a fejét a lakosság. Ez lehet az oka annak, hogy a PAN Europe deltametrin-jelentése ennyire a közérdeklődés középpontjába került. A szervezet áttekintette a legfrissebb kutatásokat a témában, és felhívta az Európai Bizottság figyelmét a szer potenciális neurotoxikus hatásaira. A főként állatkísérleteken és néhány epidemiológiai megfigyelésen alapuló eredmények aggasztóak, de egyelőre lehetetlen ítéletet hirdetni felettük – az biztosnak tűnik, hogy több kutatásra lenne szükség a témában.
„A kémiai szúnyoggyérítés során a már kikelt szúnyogokat lefújják, de tudjuk, hogy száz elpusztult rovarból jó esetben egy-kettő a csípőszúnyog, a többi hasznos rovar. Aztán másnap ugyanannyi szúnyog kikel újra. Igazából ez szinte fölösleges tevékenység, miközben károsítja az élővilágot, és amiről kevesebbet beszélünk, azok az emberi egészségügyi hatások, amik az elmúlt pár évben derültek ki” – mondta a Telexnek Simon Gergely, a PAN Europe kapcsolattartó munkatársa.
Az Európai Unió külön-külön szabályozza és engedélyezi a növényvédő és a biocid szereket. Ezek gyakran ugyanazokat a hatóanyagokat érintik, csak a felhasználási cél más: a növényvédő szereket jellemzően a mezőgazdaságban használják, a biocid szereket pedig például rovarirtásra. „Két jogszabály van, de mindkettőnek ugyanaz az alapelve: nem kockázatalapú megközelítés van, hanem veszélyalapú, ami a zöldek szerint jelentős előrelépés a korábbi szabályozáshoz képest – mondta Simon Gergely. – Eszerint ha valami káros, akkor nem kezdjünk el számolgatni a mikrogrammokat és a kockázatokat, hanem betiltjuk, mert a gyakorlat mindig azt mutatja: hiába elemezzük, hogy hány milligramm fogja érni belőlük a lakosságot, a gyakorlatban ez mindig több lesz. Ez olyan, mint amikor a gyerekjátékokkal kapcsolatban számolgatták, hogy mennyi káros anyag lehet bennük, de aztán megmérték a gyerekek szervezetében, és mégis mindig többet mutattak ki. A probléma csak az, hogy az előremutató elv ellenére még mindig sok anyagról, így a deltametrinről sem mondták ki, a számos tudományos eredmény ellenére, hogy nincs helye a környezetben, a városi levegőben.”
Simon Gergely szerint nem az a cél, hogy minden növényvédőszer eltűnjön, hiszen az iparnak és az agrárszektornak szüksége van rájuk, inkább a szerinte rosszul szabályozott területeket kellene újravizsgálni, és ezek között ott van a deltametrin is. A hatóanyag az EU-s szabályozás szerint már bekerült a potenciálisan hormonrendszer-károsító anyagok közé, a PAN Europe szerint azonban az idegrendszer-károsító hatását is kellene vizsgálni.
A szervezet által áttekintett kutatások valóban kicsit ijesztő képet festenek a deltametrinről. Az állatkísérletek neurológiai hatásokról, oxidatív stresszről, májkárosodásról, veseproblémákról, endokrinzavarokról, az immunrendszer gyengüléséről és magzatkárosító hatásokról számolnak be. Megjegyezendő viszont, hogy a legtöbb esetben testsúlykilogrammonként nagyobb dózist adtak a kísérleti állatoknak, mint amennyi a szúnyoggyérítés alatt elvileg éri az embereket, és az általánosan alkalmazott protokoll szerint nem is levegő útján, hanem szájon át vagy befecskendezve kapták többször is a deltametrint. Néhány kísérletben azonban kifejezetten alacsony mennyiségű rovarirtót kaptak az állatok, egy tunéziai kutatás például 0,003 milligramm per testsúlykilogramm esetén is talált májkárosodásra, vesekárosodásra, oxidatív stresszre és DNS-károsodásra utaló jeleket. (Az emberekre vonatkozó különféle határértékekre még kitérünk, de ennél magasabbak.) És bár az állatkísérletek nem helyettesítik az emberes kísérleteket, kiindulópontnak tökéletesek, mivel sok szempontból jól modellezik az emberi szervezetet.
Az embereken végzett epidemiológiai kohorszvizsgálatok ezeknél még egy fokkal aggasztóbbak. Ezek általában a deltametrin és más, piretroidalapú rovarirtók bomlástermékeit, úgynevezett metabolitjait vizsgálták a vizeletben, ebből következtetve a kitettség mértékére. Francia kutatások (itt és itt) például azt találták, hogy azokban a populációkban, ahol a vizeletben lévő metabolitok szintje magasabb, ott nagyobb valószínűséggel fordulnak elő a kognitív fejlődési zavarok. A kutatók azt írták: bizonyos piretroidoknak való kitettség környezeti szinteken negatívan befolyásolhatja az idegrendszeri fejlődést. Azt is kimutatták, hogy a gyerekkori deltametrin-kitettség növelheti az ADHD kialakulásának kockázatát. Egy nemzetközi kutatócsoport tanulmánya azt találta, hogy a piretroidok beavatkozhatnak a idegrendszeri fejlődési folyamatokba, különösen a pajzsmirigyhormonok működésének megzavarásán keresztül, ami kulcsszerepet játszik az agy fejlődésében. Egy amerikai kutatás szerint a piretroid-metabolitok jelenléte a vizeletben kétszer nagyobb esélyt jelentett ADHD-diagnózisra gyerekeknél, míg egy dán-német tanulmány arra jutott, hogy a piretroid-metabolitok kockázatot jelenthetnek a fejlődő agyra. Egy kínai kutatás szerint pedig a deltametrin már alacsony dózisban is veszélyes lehet a fejlődő agyra, különösen terhesség és szoptatás alatt.
Fontos megjegyezni, hogy ezek a kutatások nem azt vizsgálták, hogy a szúnyoggyérítésből származó deltametrin káros-e, csak a metabolitokat nézték, ami azért fontos, mert deltametrin leginkább az élelmiszerekkel jut a szervezetbe a mezőgazdasági használat miatt – sőt kutatások szerint jelenleg ez az első számú forrása a deltametrinbevitelnek.
Mennyi a túl sok?
Magyarországon a megengedett peszticidmennyiség élelmiszerekben 0,1 milligramm per testsúlykilogramm, csecsemőkre vonatkoztatva pedig 0,01 milligramm per kilogramm, az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség szerint az elfogadható napi bevitel pedig 0,005-0,05 milligram per kilogramm között mozog naponta. Az amerikai Nemzeti Növényvédőszer-információs Központ szerint viszont ez az érték 0,01 milligramm per kilogramm per nap. A gabonafélékben a WHO szakértői szerint a maradék gyakran 1 milligramm per kilogramm körüli érték, amikből még akkor sem tűnik el a szer, ha felhasználják őket például sütésre.
Garamszegi László Zsolt ökológus, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója szerint ugyan a PAN Europe nem végezte el a tudományos igényeket kielégítő, kvantitatív irodalmi áttekintést (úgynevezett metaelemzést), amivel a deltametrin fejlődő egerekre gyakorolt neurotoxikus hatását számszerűsíteni lehetne, de a kommunikációs kampányukban hangsúlyozott problémák így sem elhanyagolandók „Ahhoz viszont, hogy hazai körülmények között a gyakorlatra ható, hatékony tudományos érvrendszert alakítsuk ki, további célzott vizsgálatokra lenne szükségünk. Az egereken végzett laborkísérletek és a vizeletben található bomlástermékekkel kapcsolatos eredmények irányadók, de jelenleg nincs hazai adatunk arra, hogy Magyarországon a szúnyogok ellen bevetett kémiai kezelés során használt, nem a mezőgazdaságból származó deltametrin milyen koncentrációban és milyen módon jut be az emberi szervezetekbe” – mondta a Telexnek Garamszegi.
Szlovákiából viszont állnak már rendelkezésre ilyen adatok, ott a kiskertekben jelentős a terhelés, emellett egy számos országot érintő európai felmérés eredménye alapján is nagyon is időszerű a vészharang kongatása – írta a Telexnek a Pécsi Szúnyog, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratórium projektje, megjegyezve, hogy nyilvánvaló a túlhasználat, ilyenkor a tudományos közösségnek kötelessége figyelmeztetni a kivitelezőket, a lakosságot és a döntéshozókat.
Simon Gergely szerint az európai uniós szabályozás nem túl hatékony, mert nehezen kerül be egy-egy szer a tiltólistára. „Amikor egy-egy anyagnak bizonyítottan van káros hatása, sokszor akkor se kerül bele ebbe a kategóriába. Pont erre próbáljuk meg felhívni a figyelmet a PAN Europe-pal, hogy a deltametrinből egészen kevés is káros, és egy csomó áttételes hatása van. Az idegrendszer fejlődésének károsító hatása, és a hormonrendszer-károsító hatás az, aminél a tudomány azt mondja, hogy nincs biztonságos dózis. Gyakorlatilag a lakosságot évi 10-20-szor lepermetezik deltametrinnel, erre valószínűleg nem gondol az uniós törvényalkotó, mert ilyen a világ nagy részén nincsen. Rendszerszintűen szinte az összes rovarunkat elpusztítjuk, sokszor teljesen indokolatlanul. A légi permetezés eleve tilos, csak külön engedéllyel lehet végezni, de Magyarország folyamatosan megkéri és megkapja az eseti engedélyt is” – tette hozzá.
Azt is megjegyezte, hogy a szúnyoggyérítés folyamatos állandó kitettséget jelent az embereknek, mindamellett, hogy szerinte nincs igazán biztonságos mennyisége a használatnak. „Ha nem szinte hetente lennének ezek az irtások, akkor legalább folyamatos kitettség nem lenne. És bár a deltametrin napfény hatására gyorsan lebomlik, ha olyan helyre kerül be, például a lakásba, ahol nem éri a nap, akkor sokkal tovább ott marad.” Bár a lakosságot általában értesítik a gyérítésről, nem biztos, hogy ez mindenkihez eljut. Simon Gergely szerint nem életszerű, hogy mindenki figyelemmel kövesse az ilyen híreket, sokkal inkább el kellene fogadni, hogy ez nem helyes szúnyoggyérítési módszer, és keresni kellene az alternatívákat.
„Rendelkezésre áll módszer a szelektív lárvairtásra, ami láthatóan sikerrel tud küzdeni a szúnyogok ellen. De ez a rendszeres lefújás óriási ökológiai kárral és az új eredmények szerint egészségügyi kockázattal jár, ez szerintem nem járható út. Számolgatjuk, hogy ablakbecsukással vagy napfény hatására mennyire tudunk ellene védekezni, de ez nem elfogadható.”
Magyarországon a földi szúnyoggyérítés során átlagosan 0,1 milligramm deltametrin jut egy négyzetméterre. Fekete Gábor, a Corax-Bioner Zrt. vezérigazgatója azt mondta: kisebb eltérések nyilvánvalóan vannak minden kijutási technológiánál, de előre beállítják a dózist, és a legtöbb gép sebességfüggő adagolást is alkalmaz. „Ez azt jelenti, hogy folyamatosan figyeli a gép a munkavégző jármű sebességét, és ahhoz képest juttatja ki a megfelelő mennyiséget” – mondta a Telexnek. Szerinte annyira kevés deltametrin jut ilyenkor a lakossághoz, hogy még ha jelentősen szigorítanának a szabályozáson, a jelenlegi gyakorlat akkor is maradhatna.
Garamszegi László Zsolt szerint ahhoz, hogy a potenciális és a valós problémákat elválasszuk egymástól, több adatra lenne szükségünk a hazai viszonyok között. Ráadásul nemcsak humánegészségügyi vonatkozásban vannak tisztázandó kérdések, hanem szükség lenne olyan referenciavizsgálatokra is, amik feltárják, hogy az alkalmazott szúnyoggyérítési eljárásoknak (legyenek azok kémiaiak vagy biológiaiak) milyen ökológiai hatásaik vannak, mert ez továbbra is fontos része a szer megítélésének.
„Nem kell homokba dugnunk a fejünket, de a pánikkeltés nem feltétlenül a jó megoldás. Amíg nem történik változás a szabályozás szintjén, addig a további feltáró vizsgálatok és az érintett ágazatok és a társadalom közti érdemi diskurzus vezet a konstruktív megoldás irányába”
– mondta.
Központosítás helyett helyi intézkedések kellenének
Garamszegi szerint a technológiaváltást és a lokális körülményekhez és igényekhez történő alkalmazkodást nehezítheti a központi koordináció. „Ideális esetben akkor indokolt a szúnyoggyérítés, ha a megfelelő monitorozás alapján bizonyított a jelentős szúnyogártalom vagy a járványügyi fenyegetettség, és erre megvan a megfelelő társadalmi igény is. A hatékonyság növelése és környezeti mellékhatások csökkentése érdekében szükség van a megfelelő elő- és utófelmérésekre, hogy a helyi viszonyokhoz illeszkedő beavatkozást tudjunk választani, és a kezelések hatását is fel tudjuk mérni. Ezeket a településenként változó körülményeket egy központosított rendszer nem feltétlenül látja át és kezeli a megfelelő rugalmassággal. Előremutatóbb lenne átállni egy olyan megoldásra, amiben maguk az önkormányzatok intézkednek saját hatáskörben a településen történő rendszeres monitorozásról, és az aktuális szúnyogártalom ismeretében rendelik meg a szúnyoggyérítést a kompetens cégektől, mert így közvetlenül figyelembe tudják venni a társadalmi igényeket és a lokális élőhelyi viszonyokat. A monitorozásnak pedig ki kell terjednie a biológiai gyérítés miatt a lárvákra is, sőt az önkormányzatok hatékony kommunikációt kezdeményezhetnek a lakossági részvétel növelése érdekében is” – mondta.
Ez azért is fontos, mert a biológiai gyérítés sem tökéletes, nem teljesen szelektív, túlhasználat során például árvaszúnyogok lárváit is elpusztítja, amik fontos tagjai a táplálékláncnak. „Ha viszont a kémiai gyérítéssel hasonlítjuk össze, a környezeti terhelése sokkal kisebb. A nagyobb probléma az, hogy idő kellene, amíg rendszerszinten átállnánk erre, mert sokkal komplikáltabb technológia, kellenek hozzá szakemberek, ismerni kell, hol és milyen lárvák fejlődnek, fel kell térképezni az élőhelyeket. És akkor még ott van az a tényező, hogy a biológiai gyérítés drágább, ami ugyan hosszú távon megtérülő befektetés, de az önkormányzatoknak is bizonyos költségvetésből kell gazdálkodniuk. Jelenleg van egy központi szervezés, egy ilyen gépezetet átállítani nem könnyű. Az átmenetet jobban segítené, ha az állami szinten a szúnyoghelyzet kezelésére elkülönített források, például pályázatok formájában, az önkormányzatokhoz jutnának, amik a megfelelő szakmai támogatás mellett maguk gondoskodhatnának a megfelelő módszer kiválasztásáról és időzítéséről” – mondta a szakértő.
Kemenesi Gábor szerint azonban a biológiai gyérítés csak területegységre vetítve drágább, de nagyságrendekkel kisebb területen és ritkábban, vagyis egy szezon során kevesebb alkalommal kell használni, így széles körű használat esetén sokkal olcsóbb.
Fekete Gábor, a Corax-Bioner Zrt. vezérigazgatója cáfolta, hogy már év elején leosztanák a gyérítés ütemezését. „Folyamatos monitoringtevékenység zajlik, ami a mi cégünktől független. A szakértőket a megbízó alkalmazza, legyen az a katasztrófavédelem, az önkormányzatok vagy például a Balatoni Szövetség. Ők figyelik a szúnyogszámot, előre jeleznek, figyelembe veszik az időjárást, a lárvák mennyiségét, és ahol lehet lárvagyérítést végezni, ott azt javasolják és rendelik meg, ahol pedig nem, ott tesznek javaslatot, hogy a kémiai gyérítést alkalmazzák-e. Időarányosan ebben az évben a katasztrófavédelemnél 25 százalékon állunk a tavalyi munkához képest, mert jóval kevesebb most a szúnyog” – mondta.
Több szakértő is nehezményezi, hogy a monitorozás nem átlátható, és hogy nem tudni, kik azok a szakértők, akiknek az adataira támaszkodva a gyérítés folyik. Fekete Gábor szerint emiatt nem náluk kell kopogtatni, hanem a Pannon-Bio-Kalibra Konzorciumnál, mert a katasztrófavédelem szintén közbeszerzési eljárás keretében választja ki azt a céget, ami ezt a monitoringtevékenységet végzi. Azt is hozzátette, hogy átlagosan három-négy szúnyoggyérítés zajlik egy településen évente, persze árvíz vagy csapadékos időszak után egyes területeken lehet ennél több, de tíz-húsz kezelés ugyanazon a településen légből kapott adat.
„Bizonyos kisebb megrendeléseknél végzünk monitorozást, például egyedi önkormányzati megrendeléseknél, ha az önkormányzat nem akar külső szakértőt igénybe venni, akkor mi is el tudjuk látni a feladatot. De a komoly munkáknál mindig külső cégek végzik ezt” – tette hozzá.
Fekete Gábor szerint annak, hogy sok országban nem végeznek rendszerszintű deltametrines irtást, leginkább az az oka, hogy mások a földrajzi adottságaik. „Való igaz, hogy Ausztriában vagy Németországban ezt a technológiát nem alkalmazzák. Ausztria nagy része egészen más adottságokkal rendelkezik, sokkal rövidebb ideig jelennek meg és kevésbé jelentenek problémát a szúnyogok, mint nálunk. Németországban hasonlóképp, bár ott a klímaváltozás egyre inkább hatással van a szúnyogpopulációra, és kifejezetten növekednek a szúnyogártalomra vonatkozó panaszok. Részben ezért nem végeznek ezeken a területeken kémiai szúnyoggyérítést, részben pedig ez egy döntés, hogy nem védekeznek a kifejlődött szúnyogok ellen” – mondta. Szerinte kémiai szúnyoggyérítés terén a jelenleg rendelkezésre álló szerek közül a piretroid típusú rovarölő szerek jelentik a legbiztonságosabb megoldást. Szlovákiában, Horvátországban és Romániában szintén elterjedt gyakorlat a piretroidokkal történő szúnyoggyérítés – mondta.
Kritika szokta érni a módszert még arra vonatkozóan is, hogy mennyire eredményes tulajdonképpen: a szabadtéren bárki által könnyen elvégezhető, lepedőzéses kísérletek azt mutatják, hogy kifejlett szúnyogokat kevésbé, más rovarokat viszont hatékonyabban pusztít a deltametrin. E vizsgálatokban a résztvevők egy lepedőt terítettek le a szúnyoggyérítés előtt, és utána megnézték, milyen rovarcsoportok képviselői hullottak el a deltametrintől. Ezek a lakossági megfigyelések több helyen – például Debrecenben, Budapesten vagy Pécsen – is arról számoltak be, hogy döglött szúnyogból keveset, más rovarból viszont sokat találtak a lepedőkön, és készült már kutatás a városi környezetben monitorozott szúnyogokról is, amikben a Pécsi Szúnyog olyan csapdatípust használt, ami kimondottan táplálék után kereső szúnyogokat fog.
„A deltametrin nem specifikus szer, minden repülő rovarra idegméregként hat, ilyen módon ökológiai károkat tud okozni – mondta Garamszegi László Zsolt. – Ugyanígy fel tud halmozódni a tápláléklánc különböző szereplőin keresztül akár vízi gerincesekben is. E hatások feltérképezése érdekében sikerült kialakítanunk egy együttműködést a szúnyoggyérítést végző cégekkel és a lakossággal, melyben a különböző rovarközösségeket mintázzuk többféle csapdázási módszerrel a szúnyoggyérítés előtt és után, illetve olyan kontrollterületeken is, ahol nincs kémiai beavatkozás. Azt vizsgáljuk, hogy a gyérítés milyen fajcsoportokra és hogyan hatott. Így a csípőszúnyogokra fókuszálva azt látjuk, hogy a célszervezetekre vonatkozóan mennyire volt hatékony az eljárás, de azt is látjuk majd, hogy mennyire volt indokolt és megfelelő időben történt-e a kezelés, sőt elkülönítve tudjuk követni az inváziós fajok érzékenységet. A többi csapdával azt monitorozzuk, hogy a különböző rovarközösségeknek a kezelés előtt és után mennyire változik a számuk és a fajösszetételük. Ez a vizsgálat már folyamatban van, remélhetőleg ősszel már lesz is eredménye, és abban bízunk, hogy ezek majd hozzájárulnak a hazai szúnyoggyérítési módszerek optimalizálásához és környezetbarátabbá tételéhez.”
Fekete Gábor szerint is ilyen vizsgálatra van szükség, mert a lepedőzés nem a legjobb módszer. „Jelenleg mi kihelyezett rovarokkal vizsgáljuk a hatékonyságot, ami annyit jelent, hogy egy műanyag, fém szúnyoghálóval ellátott ketrecben helyezünk el rovarokat – szúnyogokat, ha hatékonyságvizsgálatról, egyéb rovarokat, ha mellékhatás-vizsgálatról van szó –, majd a kezelés után nagyjából egy órával később értékeljük az elhullást. A mi vizsgálatainkban egyébként az egyéb rovarok nagy része túléli a kezelést. Vannak persze érzékenyebb fajok, de ami biztos például, az az, hogy a házi méhek érintettsége teljesen kizárt ebben a dózisban” – mondta.
Nem minden szúnyogfajra lehet ugyanúgy eredményes
Befolyásolhatja a gyérítés sikerességét még az is, hogy a célszúnyogok hogyan viselkednek, és hogy kialakul-e rezisztencia bennük a deltametrinre. Olaszországban és Portugáliában már jelentős mértékben mutattak ki rezisztenciát csípőszúnyogok esetében. „Magyarországról nemrég publikáltuk az első erre vonatkozó adatokat, miszerint az inváziós tigrisszúnyog még fogékony. Ez jó hír lenne, ha nem lenne teljesen más az aktivitása, mint a honos fajoknak – magyarán az alkonyat környékén kijuttatott szer az állomány jelentős részét nem is érinti. Ellenük így módszertani okból ez hatástalan – mondta Kemenesi Gábor. –
A rossz hír a tanulmányunkból, hogy a jelenleg legjelentősebb betegségterjesztő szúnyogfajunk, a dalos szúnyog az összes vizsgált területen, hazai nagyvárosokban genetikai rezisztenciát mutat.
Ez egy tudományosan alaposan körülírt és ismert mutáció, ami a kémiai szer kötődését akadályozza, így többé nem képes hatást kifejteni. Ez a legerősebb és legjobban ismert rezisztenciaindikátor.” Hozzátette, hogy az NNGYK vonatkozó irányelvei alapján már a rezisztencia gyanújának felmerülése is elég a kezelések felülvizsgálatára és beszüntetésére. „Megdöbbentő, hogy ezt nem látjuk, így a vonatkozó szakmai irányelv csupán egy kedves gondolat szintjére süllyedt, ami véleményem szerint felháborító.”
A rezisztenciában megkülönböztetünk fenotípusosat és genotípusosat is, a kettő között leegyszerűsítve az a különbség, hogy a fenotípusos az, amit látunk, a genotípusos pedig az, ami a génekben kódolt. „A rezisztencia típusától függ, hogy melyikből milyen következtetések vonhatók le, ugyanis számos gén kódolhat különféle, rezisztenciát segítő mutációkat. Az általunk vizsgált úgynevezett kdr-mutáció a legjobban leírt és funkcionálisan is ismert rezisztenciamutató, egyértelműen a szerre való ellenállás kapcsán jön létre, tehát a túlhasználat közvetlen indikátora. Tudományosan alaposan feltárt módon, közvetlenül az idegrendszer ioncsatornájának szerkezeti változását okozza, így a toxin már nem képes ahhoz kötődni, tehát a szúnyog túlél – mondta Kemenesi. –
A fenotípusos rezisztencia vizsgálata is bevett, melynek során egy üvegben kitesszük a szúnyogokat a megfelelő dózisú méregnek, és a túlélést mérjük, standard protokollok alapján. Ez nyilván egy egyértelműbb mérés, hiszen a szer direkt hatását mutatja, és egy genetikai mutáción túl több hatását is elcsíphetjük vele. Így ez irányú hazai méréseink, melyek már folyamatban vannak, várhatóan még súlyosabb képet festenek majd.” Hozzáette, hogy a hazai több mint ötven faj jelentős része nem táplálkozik emberről, így azokat ilyen tekintetben nem fontos vizsgálni, de már folyamatban van másodvonalas betegségterjesztő fajok kutatása is.
A rezisztenciával kapcsolatban Garamszegi is hangsúlyozta a genotípusos és a fenotípusos rezisztencia elkülönítését: „Ez azért is fontos, mert a gének heterozigóta és homozigóta formában is jelen lehetnek. Léteznek olyan vizsgálatok, amik azt mutatják, hogy a heterozigóta egyedek egy része elpusztulhat rovarirtó szerrel való érintkezés után, aminek mértéke függhet például a hőmérséklettől vagy attól is, hogy az egyed a kezelés előtt táplálkozott-e. Összességében nem állítható egyértelműen, hogy a heterozigóta egyedek populációjában a fenotípusos rezisztencia teljes mértékben érvényesül” – mondta, hozzátéve, hogy itt szükségesek kiegészítő vizsgálatok, amik mérik több, humán csípésekért és kórokozók terjesztéséért felelős fajnál, hogy ténylegesen mekkora szúnyogpusztulással jár a deltametrin használata.
A Pécsi Szúnyog ezzel szemben azt írta: a tanulmányukban homozigótát is szép számmal azonosítottak, és a genetikai mutáció csak egy azok közül a faktorok közül, amik rezisztencia kialakítására képesek. A további faktorokat még nem vizsgálták, tehát a genetikai rezisztencia a tényleges rezisztencia egy kis részét igazolja csak. Kiemelték, hogy ezzel a hazai NNGYK-irányelv felé szeretnék terelni a kivitelezőt, miszerint a gyanú felmerülése is elég a kezelések felülvizsgálatára.
„Kemenesi Gáborék munkája tudományosan természetesen fontos, jelzésértékű, erre figyelni kell. Ugyanakkor a dalos szúnyognak a humán szúnyogártalomban nincs releváns szerepe, nem gondolom, hogy ez releváns lenne. Ráadásul ez nem fenotípusos rezisztenciát jelent, csak azt, hogy megvan bennük a hajlam, de ugyanazt mondanám, amit a magzatkárosító hatás esetében is: mennyiségek nélkül erről nincs értelme beszélni” – mondta Fekete Gábor. Kemenesi Gábor szerint viszont ez biológiailag nem igaz, nem ezt jelenti a genetikai mutáció jelenléte.
Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi tudásunk alapján milyen fajokra lehet kevésbé eredményes a deltametrin, Kemenesi azt mondta: „A Magyarország városait és településeit inváziós hadtestként elfoglaló idegenhonos fajokra biztosan, pusztán azért, mert más az aktivitási periódusuk, vagyis egész nap csípnek. A hazai fajok pedig pirkadatkor és alkonyatkor, így a kijuttatott szer, amennyiben még vannak fogékony szúnyogok, leginkább ezeket érintheti csupán. Azoknak az olvasóknak, akiknél már jelen van a tigrisszúnyog, nem kell magyaráznom, hogy mennyire komoly probléma az akár tűző napon vagy egy füstös kerti grillezés során is csípő tigrisszúnyog – erre csakis az integrált megoldás és ennek modern eljárásokkal való támogatása nyújthat enyhülést, kiirtani azonban lehetetlen őket”.
Fekete Gábor ezzel szemben azt állította, hogy a tigrisszúnyogok tömeges rajzása például ugyanúgy estefelé történik, mint a hazai honos fajoké. „Az egy más kérdés, hogy jobban bírják a meleget, ezért nappal is gyakran találkozhatunk velük, de nem tűnnek el estére.”
Garamszegi László Zsolt ismét óvatosságra intett a következtetéseket illetően: „Van abban logika, hogy azt feltételezzük, hogy a kémiai gyérítés nem hat az inváziós fajokra, mivel e fajok egész nap aktívak. Sajnos azonban ez pusztán egy feltételezés marad, és nem egy bizonyított tény, mert erre nincsenek célzott vizsgálati eredmények a hazai viszonyok között. Remélhetőleg a lakosság és a szúnyoggyérítő cégek bevonásával az idén megkezdett vizsgálatok szolgáltatják majd a hiánypótló adatokat a tigrisszúnyog érzékenységére vonatkozóan.”
Nagyobb lakossági szerepvállalásra van szükség
A kutatók abban alapvetően egyetértenek, hogy nagyobb lakossági szerepvállalásra lenne szükség ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk védekezni a szúnyogok ellen. A biológiai gyérítésnek is megvannak a problémái, nem lehet például magánterületen, mondjuk udvarokban vagy természetvédelmi területen végezni, a kémiai gyérítéssel kapcsolatban pedig mindannyian soroltak fel hibákat és problémákat.
A lakosság viszont azzal rengeteget segíthetne a helyzeten, ha a saját udvarain, földjein megakadályozná, hogy olyan vízfelületek alakuljanak ki, ahol a szúnyoglárvák megélhetnek.
„Erre vannak jó nemzetközi példák, Franciaországban például door-to-door kampányokat szerveznek, amikor képzett aktivisták járnak házról házra, és informálják a lakosságot, hogy mire kell figyelni. Valószínű, hogy az inváziós fajok ellen a magunk háza táján tudunk a legtöbbet tenni. A jövő tehát nem az, hogy a központi gyérítéstől várjuk a csodát, hanem az, hogy a saját otthonunk környékén és a kertünkben végezzük el a megfelelő, egyszerű óvintézkedéseket” – mondta Garamszegi László Zsolt.
„Sajnos az érintett ágazatok között polarizált diskurzus alakult ki, és ez is nehezíti azt, hogy elmozduljunk egy sokkal élhetőbb, fenntarthatóbb szúnyoggyérítési gyakorlat felé – tette hozzá. – Amíg nem történik változás a szabályozás terén, azzal lehet leginkább előrelépni, ha a különböző érdekképviseletek együttműködnek egymással, konstruktív diskurzussal segítik a döntéshozást, de a központi szervek is nyitottak a tudományos tanácsadásra. Kulcskérdés, hogy elmozduljunk egy több módszerre támaszkodó stratégia irányába, ami alkalmazkodni tud az inváziós csípőszúnyogok megjelenése által teremtett és folyamatosan változó ökológiai és epidemiológiai helyzethez; illeszkedni tud a lokális feltételekhez; és amiben nagyobb teret nyernek a környezetvédelmi szempontok, mert hosszú távon az emberi jólét és egészség ettől függ. Ebben a portfólióban erősíteni kell a lakossági részvételt, mert a társadalomnak egyre nagyobb szerepe van a szemléletformálásban és a gyakorlati védekezésben egyaránt. A közösségi fellépés kiemelten fontos lenne az inváziós fajok elleni védekezésben.”
Simon Gergely ennél egy kicsit sarkosabban fogalmazott, ő egyértelműen kivonná a deltametrint az egyenletből. „10-15 év múlva remélem, úgy gondolunk majd vissza arra, hogy ilyen rovarirtó szert permeteztek a városokba az ökológiai összeomlás közepette, mint most a tengeri atomrobbantásokra, vagy arra, hogy veszélyes hulladékkal tömtük meg az óceánokat. Ugyanilyen abszurdumnak fogjuk tartani, hogy szinte minden rovart elpusztító és a mi ideg- és hormonrendszerünkre káros szerrel fújtuk le a városainkat” – mondta.
