Valahol egészen szórakoztató, hogy a Honor marketingesei mennyire rá vannak fixálódva a Samsungra. Az még hagyján, hogy az összes sajtóközleményükben az összes telefonjukat a Samsung készülékeihez méregetik, de egyszer egy konkrét reklámkampányt húztak fel arra, hogy Sam Sung nevű emberektől kérdezgetik, mi a véleményük az új Honor telefonról. Nem meglepő módon az volt a véleményük, hogy a meleg víz feltalálása óta a legcsodálatosabb dolog, amit az emberi civilizáció megalkotott.
Általában nem túl jó jel, ha marketinghajtásra vált egy cég (lásd például a Coca-Cola legendás esetét a százéves recept megváltoztatásával), és a Honor új csúcstelefonjáról, a 800 ezer forintos, hajtogatható Magic V5-ről bizony messzire kiabál, hogy itt a marketingeseket követve dolgoztak a mérnökök, és nem fordítva.
Most jön a váratlan fordulat: ennek ellenére ez a telefon tök jó.
Oké, az előbb már elárultam, hogy 800 ezerbe kerül, ami nyilván limitálja azt a közönséget, ami őszintén értékelni tudja, mit tud a telefon az árcédula mögött. De: paradox módon az ára az egyik legjobb dolog a Magic V5-ben. A nagy konkurens, piacvezető és per pillanat iparági sztenderd hajtogatós telefon, a Samsung Fold 7 880 ezer forinttól indul, az 512 giga háttértáras verzió (ami a Magic V5-nél az alapmodell), 930 ezer. Plusz a bevezetési időszakban még egy 120 ezer forintos engedményt is bedobott a Honor, szóval összességében negyedmillióval olcsóbb a konkurenciánál, miközben nagyjából ugyanazt tudja.
Tessék, mindenki az árat említi mint a hajtogatós telefonokkal szembeni első (és második és harmadik) számú ellenérzés forrása, hát ez most egy jó nagy lépés volt ezen a téren. Még így is irreálisan drága persze, de az irány megvan, tessék csak tovább lépegetni rajta.
És akkor vissza a marketingesek uralmához
„Csináljátok meg a világ legvékonyabb hajtogatós telefonját, bármi áron” – ez lehetett a marketinges utasítás a mérnökök felé, és hát tulajdonképpen meg is csinálták, a marketingesek meg bele is írták utána minden közleménybe és reklámanyagba. Összecsukva 8,8 milliméter, ezzel egy tizeddel vékonyabb a Samsungnál, győzelem. Kihajtva kicsit több mint 4, és ennél sokkal lejjebb már csak azért se lehet már menni, mert akkor fizikailag nem fér el az USB-C port.
Csak hát a nagy helyspórolásnak az lett az ára, hogy egy akkora, ormótlan kamerasziget került így a telefon hátára, hogy ilyet én még nem láttam. Majdnem teljesen elfoglalja a telefon felső harmadát, és önmagában vagy másfélszer olyan vastag a kitüremkedés, mint maga a készülék széthajtott állapotban. De legalább stabilan rá lehet támasztani a telefont, nem billeg, mint a szokásos, diszkrét bal felső sarkos megoldásnál.
A telefon vékonyításával járó jellemző gond, hogy a processzor (esetünkben az androidos világ aktuális csúcsragadozója, egy Snapdragon 8 Elite) melegszik, és minél nagyobb a telefon házában a zsúfoltság, annál nehezebb rendesen megoldani a hűtését. Pontosabban a hőelvezetést, hiszen ha egy telefonba valami nem fér el, hát az pont a hűtés. A Magic V5 ezt úgy oldotta meg, hogy alapjáraton nagyon erősen visszafogja a processzor teljesítményét, külön kell a menüben kotorászva bekapcsolni, ha az összes lóerőt használni szeretnénk.
A vicc az, hogy a szintetikus tesztek ezt szépen ki is mutatják, de hétköznapi használatban baromira nem fogjuk észrevenni, hogy le van fojtva a processzor. És ami a lényeg: normál használat mellett egyszer sem éreztem különösebb melegedést. Na de akkor minek az a Snapdragon 8 Elite, adja magát a kérdés, és tényleg nem tudok jobb választ annál, hogy a marketingesek kérték, hogy dicsekedhessenek a világ leggyorsabb processzorával. Jó, nyilván jövőállóbb is így, hiszen ki tudja, milyen teljesítményre lesz szükségük 3-4-5 év múlva az appoknak.
Továbbra is a vékonyságnál és az abból fakadó helyszűkénél maradva: a hajtogatós telefonoknál elég nagy probléma szokott lenni, hogy bele tudnak-e zsúfolni elég nagy akkut, ami bírja a nagy képernyő fogyasztását. A Magic V5-ben az extrém vékonyság ellenére egy meglepően nagy, 5820 milliamperórás aksi fért el, ami igazán dicséretes, harmadával nagyobb, mint a Samsungnál a Fold 7-é. Érdekes módon a gyakorlatban ez nem nagyon érződött, ugyanúgy nagyjából másfél napot bírt ki szuperintenzív használattal, és kettőt átlagossal. A Tech2 ennél kicsit tudományosabb módon végigjegyzetelte, hogy azonos terhelés alatt hogyan merül a Fold 7 és a Magic V5, és arra jutottak, hogy három filmes maraton után a Samsung aksija 12 százalékon volt, a Honoré meg 14-en. Ami egyrészt édes mindegy a gyakorlatban, másrészt egészen meglepő a 4400 vs. 5820 milliamperóra függvényében – szóval vagy a Samsungnál van valami a szoftverben nagyon jól optimalizálva, vagy a Honornál nagyon rosszul. De marketinges oldalon megint csak milyen jól hangzik az óriási aksi!
Címszavakban még néhány megfigyelés
- A kamerák felhozatala: 50 megapixeles főkamera, 64 megás tele, 50-es nagylátószögű, és kívül-belül két 20-as szelfikamera. A fotókon a kínai telefonokra jellemző módon elég erős az automatikus utómunka hatása, harsányabbak és látványosabbak a valóságnál, ez ízlés kérdése, hogy kinek mennyire tetszik.
- A mesterséges intelligenciával támogatott zoom nekem eléggé bejött, nyilván nem lehet vele azért profin paparazzizni, de meglepően jó eredményeket ad a sima háromszoros optikai zoom tetejébe.
- A hajtogatós kategóriában eddig látott legmagasabb, IP59-es vízállósági plecsnit kapta, vagyis elvileg nagyjából az alvázmosó gőzborotva kivételével bármit kibír. Én próbából a zuhany alá betettem pár percre, azt tényleg kibírta.
- A külső kijelző 6,4 hüvelykes, 1060×2376 pixeles, a kinyitott dupla képernyő 7,95 hüvelykes, 120 hertz képfrissítést tud, és 2172×2352 felbontást. Ezzel nem nagyon lehet mit tenni, az unortodox képarányok adottak, ahogy az is, hogy az appok meg a telefonon fogyasztott tartalmak jó része nem hajlandó igazodni ehhez.
- Támogatja a Honor Magic Pen tollat, ezt külön kell megvenni hozzá, 100 euró a hivatalos online boltban.
- A korszellemnek megfelelően tele van tömve mesterséges intelligenciás megoldásokkal, ezek közül is kiemelendő a valós idejű hívásfordítás, ami úgy-ahogy magyarul is tud.
- Került bele egy vezeték nélküli adatátvitelt iPhone-okkal megvalósító funkció, tulajdonképpen egy kvázi Airdrop, igaz, ehhez a túloldalon fel kell telepíteni egy külön appot (egyelőre béta, nekem nem is sikerült életet lehelni bele).
- Hétévnyi Android-frissítést és támogatást ígér a Honor, ez valószínűleg több mint elég.
Megéri?
Összességében persze bármennyit is füstölgök itt a marketinges trükkök miatt, a Magic V5 tök jó telefon, mindent tud, amit ma egy csúcskészüléknek tudnia kell, benne van a hajtogatós telefonok menőségfaktora, de már nincsenek benne a gyerekbetegségei. Ha valakit vonz a hajtogatós telefon-tablet hibrid műfaja – és valljuk be, a gigantikus képernyőhöz tényleg könnyű hozzászokni –, de az árcédula eddig elrettentette, elgondolkodhat a Magic V5-ön, mert a Honor tényleg elég agresszíven ment neki az árnak. Viszont ár-érték arányban még jobb lehet nála a tavalyi verzió, a V3 (négyes nem volt, mert a Honor kínai, a legfőbb piaca is kínai, és ott a babona szerint a négyes szám rossz ómen), amit már a félmilliós fájdalomküszöb alatt is meg lehet találni.
