Hőhullámoktól és szárazságtól sújtott hónapokon vagyunk túl, és bár júliusban felmerült, hogy legalább akkora lehet idén az aszály, mint a 2022-es volt, végül ezt megúsztuk. Meteorológus szakértők szerint azonban semmi okunk a nyugalomra, mert a tendenciák azt mutatják, hogy a jövőben egyre gyakoribbak lesznek az ilyen nyarak.
Ugyan egy pár napos csapadékosabb időszaknak köszönhetően augusztus második felére mérséklődött az aszály szintje, még így is az ország nagy része közepes, nagyfokú vagy súlyosan aszályos területnek számít. Annak ellenére, hogy ez elég riasztó, Kovács Attila, a HungaroMet agrometeorológusa szerint „az idei nem éri el a 2022-es pusztító aszály szintjét, de ez nem jelenti azt, hogy akkor nyugodtan hátradőlhetünk”.
Jobban indult az év, mint 2022-ben
Mint mondja, „a két aszályos év közötti különbségnek főként az az oka, hogy 2021-22 tele is nagyon száraz volt, ezért a talaj nem tudott feltöltődni a mélyebb rétegekben, emiatt volt nagyon veszélyes a száraz nyári periódus. Bár az elmúlt télen sem volt sok csapadék, viszont tavaly ősszel és idén márciusban meglehetősen sok eső esett, ezért a talaj mélyebben át tudott nedvesedni – országos szinten nagyjából egy-másfél méternyire telített volt –, mint 2022-ben”.
Tehát eleve jobb esélyekkel indult ez az év, mint a 2022-es. Az agrometeorológus szerint akkor a július és az augusztus volt nagyon csapadékszegény, idén pedig a tavasz és főként a június, ami az év legcsapadékosabb hónapja kellene legyen. „Ugyan idén júliusban és augusztusban esett egy kis eső, de már nem tudta pótolni azt, aminek tavasszal és júniusban kellett volna leesnie, annyira ki volt száradva a talaj. Ha 10 milliméter eső leesett, az 2 nap alatt el is illant a 30 fokban.”
Kovács Attila szerint már csak azért sem nyugodhatunk meg, mert az ország aszály által sújtott középső részében idén kevesebb volt a csapadék, mint ami 2022-ben lehullott. Az Alföld egyes részein idén április 1. óta nagyjából 90 mm csapadék esett, míg 2022-ben 100-120 mm (1 mm csapadék 1 négyzetméteren 1 liter víznek felel meg). Ennek ellenére az agrometeorológus szerint a műholdas adatokat vizsgálva országos szinten a kukorica és a napraforgó most nincs olyan rossz állapotban, mint akkor volt.
„Az is különbség a két év között, hogy idén a Duna-Tisza köze, akkor pedig a Tiszántúl északi része, Szabolcs és a Nyírség volt nagyon kiszáradva. Az viszont nem jelez jót, hogy idén Békés és Csongrád-Csanád vármegye különösen érintett, az aszály szintje ott talán a 2022-est is meghaladja.”
A tendenciákról Kovács Attila azt mondja, hogy országos éves csapadékösszegekben a 10 éves mozgóátlagokat tekintve nagyon változatos a helyzet az elmúlt évtizedekben.
- 1990–2000 között átlagosan 550 mm esett;
- 2000–2010 között átlagosan 600 mm;
- 2010–2020 között pedig átlagosan 630 mm.
Az egyes hónapok és évek között nagyon nagy különbségek tudnak kialakulni hazánkban, ahogy azt a 2020-as évek országos átlagai is mutatják:
- 2020-ban 630;
- 2021-ben 514;
- 2022-es aszályos évben 497 mm esett;
- 2023 nagyon csapadékos volt, akkor 767 mm esett;
- 2024 megint csapadékszegény volt, akkor csak 525 mm esett.
Idén július elején írtuk, hogy ilyen nagy területen, ekkora mértékű szárazság még 2022 augusztusában sem volt, az akkori jelentés szerint hazánk területének 95 százalékán súlyos vagy nagyfokú mezőgazdasági aszály volt, mivel az azt megelőző hathetes időszakban egyáltalán nem volt eső. „Utoljára – szintén hosszú száraz időszakot megszakítva – május 27-én esett országszerte, de ekkor is csak elszórtan mérhettünk 10 mm-t meghaladó mennyiséget”, írta akkor a HungaroMet.
Az agrometeorológus szerint „augusztus 20-ig országos átlagban 269 mm eső esett, a csapadékhiány pedig április óta folyamatosan halmozódik”. Ez pedig azt jelenti, hogy
a tavalyi, nagyon kevés csapadéknak is csak nagyjából a fele esett le idén 8 hónap alatt.
Ritkábbak az áztató esők és gyakoribbak a felhőszakadások
Szerinte a fenti adatok is mutatják, hogy a csapadék az egyik legváltozatosabb elem a légkörben. A Kárpát-medencében az év bármelyik évszakában előfordulhat árvizes helyzet, ahogy tavaly például szeptemberben. De előfordulhat olyan időszak is az év bármelyik hónapjában, amikor szinte semmi csapadék nem esik, mint például idén júniusban.
Azt már Berceli Balázs, az Időkép meteorológusa teszi hozzá, hogy nemcsak a csapadék mennyiségének változékonysága, hanem a csapadék intenzitása és területi eloszlása is problémákat okoz az elmúlt évtizedekben. „Régebben, évtizedekkel ezelőtt nyáron is előfordult tartósabb eső, kiadósabb öntözést kaptak a földek, és a csapadékeloszlás is egyenletesebb volt, mint az elmúlt években. Most ritkábbak az áztató esők, amik jobban be tudnak szivárogni a talajba, és gyakoribbak a felhőszakadások, amikből hiába hullik le 50 mm csapadék, a nagy részük elfolyik a talaj felszínén.”
A meteorológus szerint egyre nagyobb gond, hogy az elmúlt években lokálisabb jellegűvé vált a csapadékhullás, és hiába vannak rövid idő alatt 30–50 mm csapadékot hozó felhőszakadások, előfordul, hogy tőlük 5-10 km-re egy szem eső sem esik. „A lokális csapadékhiány okozza azt, hogy egyre többször kerül egy-egy terület a súlyos vagy nagyfokú aszály kategóriájába. Az egyenetlen csapadékhullás és a hosszabb száraz periódusok miatt egyre aszályosabbak a nyaraink, idén az augusztus 20-i állapot szerint vannak olyan területek az országban, ahol a 90 napos térkép szerint 100-140 mm csapadék, tehát 2 hónapnyi mennyiség hiányzik a talajból.”
„Az elmúlt évek tendenciái elég rossz képet mutatnak az Alföld, a Duna-Tisza köze, illetve a déli, délkeleti országrészre nézve. De új fejleményként az idén már felkerült az aggodalomra okot adó helyek térképére a Dunántúl keleti része is, az aszályos területek már oda is átterjedtek. Míg a korábbi években érkezett oda kiadósabb mennyiségű csapadék, idén ez elmaradt.”
Egyre gyakoribbak és intenzívebbek a hőhullámok
Kovács Attila, a HungaroMet agrometeorológusa szerint ugyanakkor Magyarország nincs kivételes helyzetben, teljesen beleilleszkedik abba a trendbe, ami egész Európában történik. „Július közepéig az egész kontinens csapadékhiányos volt, főleg a déli, délkeleti részek kifejezetten aszályosak. A meteorológusok évtizedek óta mondják, hogy az éghajlati övezetek északabbra tolódnak, Magyarország egy mediterránabb jellegű térségbe kerül, ahol a nyarak melegebbé válnak, a telek pedig kevésbé hideggé, és elsősorban nyáron kevesebb csapadék esik. A nyári félévben ritkábban érik el az országot olyan időjárási frontok vagy ciklonok, amelyek nagyobb területet érintő csapadékhullást hoznak.”
Az agrometeorológus szerint az enyhébb telek főként a mezőgazdaságot fogják megviselni, mert alig esik hó, és alig van számottevő fagy, ami a kártevők és a kórokozók elszaporodását hozhatja magával, és hatással van a talaj tömörödöttségére is, kevésbé tud beszivárogni az a kevés csapadék is, ami leesik. „A száraz nyarak azt mutatják, hogy a kukorica és a napraforgó esetében érdemes a hosszabb tenyészidejű fajtákat vetni, illetve az öntözést bevezetni, ahol csak lehet. De érdemes elmozdulni a szárazságtűrőbb növények, például a cirok, vagy az őszi vetések (őszi búza, őszi árpa) felé, amelyeknek a téli félév csapadéka elegendő szokott lenni. Nemzeti szinten pedig érdemes lenne a tájhasználatot is átgondolni az elmúlt évek időjárási szélsőségeinek tapasztalatai alapján.”
Azt is látjuk, hogy évről évre folyamatosan dőlnek meg az éves átlaghőmérsékleti rekordok. 2024 volt az eddigi legmelegebb év 1901 óta, az országos középhőmérséklet 12,9 fok volt, míg 1991–2020 között ez csak 10,8 fok volt, eleveníti fel Kovács Attila. „De abból is látszik, hogy egy nagyon erős emelkedő tendencia van a 2000-es évek eleje óta, hogy múlt század elejétől kezdődően az egy évben előfordult legtöbb trópusi éjszaka – amikor nem esik 20 fok alá a hőmérséklet éjszaka – 6 nap volt országos átlagban, 2024-ben ez már 16 nap volt.”
Berceli Balázsék is azt tapasztalják, hogy egyre gyakoribbak és intenzívebbek a hőhullámok. „Az idén nem volt ritka, hogy egy-egy hőhullám 40 fok közelében tetőzött. Idén nyáron a legmagasabb hőmérséklet 41,3 fok július 26-án, Sarkadon volt, míg a magyarországi abszolút melegrekord 41,9 fok 2007. július 20-án Kiskunhalason. De nem feltétlenül csak a melegrekordok számítanak, hanem az is, hogy akár csak egy évtizeddel ezelőtt is a 34-35 fok kiugró értéknek számított, az elmúlt években azonban a 37-38 fokos maximum hőmérsékletek gyakoribbak voltak egy-egy hőhullám csúcsán. És azt sem szabad elfelejteni, hogy amikor egy-egy napi melegrekord megdől, akkor lehet azt mondani, hogy ugyan, 80-100 éve is voltak ilyen hőhullámok, de a mérések mégis azt a tendenciát mutatják, hogy nem voltak ilyen gyakoriak.
Ezek a nagyon meleg, aszályos periódusok egyre gyakoribbak hazánkban, és ez feltehetően folytatódni fog, mert a mérések szerint Európa melegszik a legjobban a kontinensek közül”.
Az Időkép meteorológusa szerint a rövid távú, 5–7 napos előrejelzések augusztus 25-én nem mutattak nagy mennyiségű, az egész országot érintő csapadékot – helyenként záporok, zivatarok előfordulhatnak –, sőt augusztus végére visszatérhet a kánikula is. A következő két hét előrejelzése már nagyfokú bizonytalansággal jár, de egyelőre abban sem látnak jelentősebb csapadékot hozó időjárási frontokat. (Sokan nem tudják, de hiába vannak sok helyen 30 napos időjárási előrejelzések, azok valójában nem a várható időjárást mutatják, hanem az elmúlt évek statisztikáiból dolgoznak.)
Berceli Balázs szerint „egyelőre nem lehet megmondani, hogy milyen őszünk lesz, lehet-e egy olyan ciklon, mint tavaly ősszel a Boris volt, ami hazánkat is alaposan eláztatta, de a legnagyobb csapadékot Ausztriában, Csehországban és Olaszország egy részén tette le, és olyan özönvizet okozott, ami történelmi mértékű volt”.
