Kicsit drágábbak, kicsit okosabbak, de még mindig 100 százalékig Pixelek

Bár tavaly azt írtam, hogy a Pixel 9-es széria talán rávehetne az iPhone leváltására, bevallom, ez azóta se történt meg. Túlságosan beleragadtam az Apple ökoszisztémájába, és az eszközeik túl jól dolgoznak együtt ahhoz, hogy csak úgy leváltsam azt, amelyiket a második legtöbbet használom minden nap.

Pedig a Google nagyon igyekszik: a Pixel 10-esek a legiphoneabb androidos telefonok valaha. Szívesen mondanám, hogy ez már a bejelentős eseményen is érezhető volt, de az valójában nem ugrotta meg az Apple éves bulijának szintjét, és inkább kellemetlen volt, mint szórakoztató.

Szerencsére a telefonokkal nincs ilyen probléma. Sőt: akinek tetszett a Pixel 9-es, az nagyon fog örülni, mert a 10-esek szinte semmit nem változtak, pont ugyanúgy néznek ki, mint elődeik. Ha nem tudnám, mit kell nézni, simán összekeverném a két típust. Persze, ha valakinek nem jött be az új kamerasziget, akkor mindez nem feltétlenül jó hír.

A Google új telefonjai tele vannak ilyen megosztó részletekkel. Mint például az, hogy a két normál méretű telefon, a Pixel 10 és a 10 Pro gyakorlatilag mindenben megegyezik, kivéve a kamerákban és érzékelőkben, és a Pro XL csak képernyő- és akkumulátor-méretben tér el az eggyel kisebb testvérétől.

Ahogy írtam, külsőre teljesen úgy néznek ki, mint a Pixel 9-esek, ami szerintem nem baj. A kijelzőket Victus 2-es Gorilla Glass védi, akárcsak a hátlapokat. Azonban míg a 10-es hátulja sima üveg, a Pro és a Pro XL mattosabb, nekem kicsit műanyag hatású – és nem jó értelemben. Persze ha van rajtuk tok, akkor ez teljesen mindegy. Ha nincs rajtuk, akkor sem hímes tojások, IP68-as por- és cseppállóak.

A 10 és a 10 Pro 6,3 kijelzői 6,3 hüvelykesek, bár a Próé nem sima, hanem Super Actua, így kicsit jobb felbontást tud (1080×2424 helyett 1280×2856), és nemcsak 60-120 Hz-es képfrissítést, hanem 1-120 Hz-est. A Pro XL egy kicsit nagyobb, az XL telefonoktól megszokott 6,8 hüvelykes, és 1344×2992-es a felbontása. A kijelzők hozták, amit egy zászlóshajótól elvárhatunk: szépek, fényesek, színesek (néha talán egy kicsit túlságosan is, hamar átváltottam a természetes színekre, mert minden túl kontrasztos volt, de ez persze egyéni preferencia).

A nagy számok szerelmesei talán egy dologban csalódhatnak (bár szerintem feleslegesen): a Google Tensor G5 rendszercsipjében. A Pixelek processzorai soha nem hozták azt a teljesítményt, amit mondjuk egy Snapdragon 8 Elite, de ha az ember nem benchmarkokat futtat rajta és nem hajtja csapágyasra, akkor ez valószínűleg, ha nem is soha, de csak évekkel később fog feltűnni – ahogy egyébként minden telefon lassul.

Minden szupergyors volt, az alkalmazások nem várattak magukra, egyelőre tényleg teljesen elégedett voltam a Tensor G5-tel. Egy furcsaság volt: a bekapcsolás után szükség van egy frissítésre, ami elvileg nagyjából fél gigás. Nem tudom, miért, de mindhárom telefon szenvedett ezzel: a Pro több mint egy órán át töltötte le és telepítette, a Pro XL egy kicsit gyorsabb volt, de semmiképp sem pár perces kis update volt, mint amit egy új telefon büszke tulajdonosaként még szívesen elviselek, a sima 10-es viszont órákon keresztül küzdött. Ha esetleg valaki más is találkozna ezzel: a sima 10-esnél segített, hogy kétszer gyorsan egymás után visszamentem néhány lépést, majd újra elindítottam a frissítést, a harmadik próbálkozásra felgyorsult, bár még így is sok-sok perc volt, mire elindult rendesen. Azóta volt még egy update, amit mindhárman probléma nélkül kezeltek.

Na jó, van még egy különbség a sima 10-es és a Pro között. Igen, tudom, hogy azt írtam, hogy szinte ugyanolyanok, de ha belegondolunk, hogy mennyi mindentől telefon egy telefon, 4-5 különbség szerintem nem jelentős eltérés. A memóriáról és a tárhelyről van szó: míg a 10-es 12 GB RAM-mal és 128/256 GB tárhellyel kapható, a Pro 16 gigás és lehet még 512 GB-s és 1 terás is, a Pro XL pedig 256 GB-től egészen 1 terás kiszerelésig kapható.

Okoskamera

A leglátványosabb eltérés a két kisebb modell (és a 9-esek között) az, hogy az alaptelefon is három kamerát kapott. Ez elég ritka mostanában, hiszen a legtöbb gyártó azzal különbözteti meg a csúcskészülékeit a gyengébb verzióktól (mondjuk ilyen sincs az új Pixeleknél), hogy az olcsóbb telefonok csak két kamerát kapnak.

Ezzel szemben a sima 10-es kameraszigete így néz ki:

• 10,5 MP előlapi kamera,
• 48 MP-s főkamera,
• 13 MP-s ultraszéles kamera,
• 10,8 MP-s telefotókamera 5×-ös optikai zoommal,
• 20×-os szoftveres zoom.

A Pro és a Pro XL pedig így:

• 42 MP előlapi kamera,
• 50 MP-s főkamera,
• 48 MP-s ultraszéles kamera,
• 48 MP-s telefotókamera, 5×-es optikai zoommal,
• 100×-os szoftveres (MI-s) zoom.

A kamerák egyáltalán nem csúcsszuperek, szerintem a profi mobilfotósok többsége nem fogja megrohamozni a boltokat, csak hogy vehessen egy Pixelt, de hétköznapi használatra tökéletesek. Jó fényviszonyok között senkinek nem lehet oka panaszra, és egy kis türelemmel este is tök jó képeket lehet velük csinálni. Sőt, a teljes, mukk sötétben is ijesztően világos képeket tud csinálni, hála a szoftveres feljavításnak.

A fenti képeken úgy tűnhet, mintha legfeljebb szürkület lett volna, a Pixel 10 képe kifejezetten világos, de valójában pont azért ezt a nem túl szép, ipari csendéletet fotóztam, mert az állványon és a távolibb ablakok fénypontjain kívül szabad szemmel semmit nem lehetett látni. Nem elképesztően részletgazdag képek, nincs is bennük annyi megapixel, mint mondjuk egy Samsung-csúcstelefonban, de többet láttak a kompozícióban, mint a szemeim.

A nappali képek nekem kicsit túlságosan szerkesztettek. Az ég nem volt ilyen kék, amikor fényképeztem, a fák nem voltak ilyen zöldek. Cserébe még belezoomolva is látszik egy csomó részlet, az én hobbifotós szemeim szerint nincs nagy gond a Pixelek kameráival.

De ha az ember kicsit bizonytalan, akkor a telefon segít fotózni. Pontosabban a mesterséges intelligencia segít, ezért ha bekapcsoljuk a Camera Coach-ot, akkor a telefon elküldi a Google-nek, amit lát, majd segít megkomponálni egy képet. Egy kicsit játszottam vele, érdekes és szórakoztató volt, de ha nem nagyon beállított képre vágyunk, vagy ha hirtelen akarunk elkapni egy pillanatot, akkor nincs erre mindig idő. Én amúgy sem szeretek MI-re támaszkodni, tanítási célokra sem küldenék a Google-nek képeket, úgyhogy egy darabig ugyan kísérleteztem a trénerrel, de aztán meguntam, és később eszembe se jutott elővenni.

Sajnos az MI itt nem áll meg, és a tavalyi modelleknél feltett kérdés, hogy mi is egy fénykép lényege, most is adja magát. A Pixel 9-ben jópofa volt a funkció, hogy két képből összevág egyet, amin így mindenki rajta lehet, de a 10-es már olyat is tud, hogy csinál egy csomó csoportképet, az MI átnézi, ki mikor néz ki jól, és összeollózza az arcokat egy papíron tökéletes képpé, ami valójában egy meg nem történt pillanatot ábrázol.

Az iphoneosodás egyik jele, hogy a Pixel 10-esekben van egy új fényképforma, a Motion Photo, ami lényegében az, ami az Apple telefonjaiban a Live Photos: egy pillanatkép helyett a telefon felvesz kb 1 másodpercnyi videót, így megnézhetjük annak az utolsó kockáját, ami hagyományosan a fénykép lett volna, de visszanézhetjük az egész pillanatot is, ami általában felesleges de néha nagyon látványos, bájos. Én például nagyon sokszor csinálok úgy képet nekem háttal álló ismerősökről, hogy szólok nekik, és ahogy fordulnak, csinálok egy ilyen képet. Elég szórakoztató eredmények tudnak kiesni, mindenkinek ajánlom.

Végre, mágnesek!

Minden másra, amire egy telefon való, a Pixel 10-esek tökéletesek: telefonhoz képest tök jól szólnak, így ha valaki mindenképpen kihangosítva hallgatna zenét vagy egy maroknyi képernyőn nézne filmet, videót, nem fog csalódni. A Google MI-je, a Gemini az első indításkor megjelenik a főképernyőn, és egész jól el lehet vele dumálni, sokszor felismerte, amit mutogattam neki, egész jó személyi asszisztens volt. Viszont pont annyival lassabb és bénább, hogy ha nem tesztelném a telefonokat, akkor nem igazán látom magam előtt, hogy egy gyors keresés helyett Geminihez nyúljak.

A kijelző alá épített ujjlenyomat-érzékelő nálam gyors és pontos volt, és az arcfelismerés is jól működött, azonban még mindig nem elég jó ahhoz, hogy rendes biometrikus azonosításként működjön, ezért nem lehet vele belépni például banki alkalmazásba, és a fizetéshez is ujjlenyomat kell.

Csak hogy ne lehessen azt mondani, hogy semminek nem örülök: mágnesek! Végre MagSafe egy androidos telefonban! Mármint nem MagSafe, mert az az Apple saját cucca, hanem Pixelsnap, ami pont ugyanúgy működik, mint az iPhone-ok hátába épített mágnesek: rá lehet csattintani kiegészítőket, töltőket, amik így a telefon hátuljára tapadnak, nem csúsznak el. És az a legjobb, hogy ez nem valami teljesen új dolog, tényleg csak lemásolták a MagSafe-et, ezért minden ilyen kiegészítő a Pixellel is működni fog.

Jó, az igaz, hogy a Qi2-szabvány miatt a két kisebb modell legfeljebb 15 wattal tud tölteni, a Pro XL meg 25-tel, de ha az ember nincs hozzászokva vagy nem igényli a kínai telefonokra jellemző villámtöltést, akkor ez nem feltétlenül probléma. Főleg, hogy a nagyjából 5000 mAh-s akksik (Pro XL: 5200 mAh) nálam egy napot normál használat mellett probléma nélkül kibírtak, és 30 W-s gyorstöltővel kb fél óra alatt félig meg lehetett tankolni őket. Tehát ha valaki csak este dobja rá a levetett iPhone-ja után megmaradt MagSafe-es töltőre, akkor egyrészt megspórolta egy Google-ös töltő árát, másrészt reggelre tele lesz a telefon.

A Pixelek idén is nagyon jó telefonok, úgyhogy szerintem ha valaki venne egyet, nem fog csalódni – kivéve, ha a világ legerősebb rendszercsipjére vágyik. Egy 9-est semmiképp nem cserélnék még le, főleg, hogy a Google ahhoz is több év szoftver- és biztonsági frissítést ígért, ahogy most a 10-esekhez is (utóbbiakhoz 7 évnyit). Persze jó kérdés, hogy hogy szuperálnak majd akkor a készülékek, de a techteszteknél mindig ez az egyik legnagyobb kérdés.

A csúcskategóriás telefonokhoz sajnos csúcskategóriás ár is jár, és az új Pixelek itthon még drágábbak lettek, mint a 9-esek induláskor voltak: a sima 10-es 385 ezer forintról indul, a Pro 475 ezerről, a Pro XL pedig 560 ezerről. Elég drágák, az biztos, és mivel nincs bennük semmiféle eszméletlen újdonság, én egy egy-két-három éves telefont még semmiképp nem cserélnék le Pixel 10-esre (ha jól működik, persze). Az viszont biztos, hogy ha androidos telefont akarnék venni, akkor a Google telefonjai közül választanék. Csak az lenne a kérdés, hogy ellen tudnék-e állni a kicsit nagyobb számok szirén énekének, ugyanis amire én használnám, ahhoz semmi szükség nem lenne a Pro-ra, elég lenne egy olcsóbb, 256 GB-s sima 10-es.

U.i. Amerika-Magyarország: Sok-0?

A Google a bejelentős eseményén bemutatott néhány tök izgalmas funkciót, mint például a csalók hívásainak hatékonyabb szűrése, a telefonbeszélgetés közbeni élő fordítás, vagy az, hogy a telefon (pontosabban a Gemini) megszerkeszti nekünk a fényképeinket, csak le kell írnunk, mit is szeretnénk változtatni. Ezek közül egyik sem elérhető itthon, szóval ha valaki csak azért venne Pixelt, hogy mondjuk külföldiekkel a saját nyelvén telefonáljon, még várjon, amíg a szolgáltatás eljut Magyarországra.

Számomra a legjobban a Magic Cue hiánya fáj. A Google ígérete szerint ez az a személyi MI-asszisztens, amire évek óta várok: átnézi a különböző alkalmazásokban lévő adatokat, infókat, és ha felmerül egy kérdés, mondjuk egy haverunk kérdezi, hogy kedden hova is megyünk vacsorázni, a telefon kérés nélkül feldobja, mert látta mondjuk az emailjeink között vagy a naptárunkban – mindezt úgy, hogy nem küld adatokat a Google-nek, minden a készüléken történik. Ez csodásan hangzik, de itthon nem elérhető, és a helyi beszámolók alapján még az USA-ban sem működik túl jól. Talán nem is baj, hogy itthon nem tudjuk kipróbálni, és majd néhány év múlva egy működő Magic Cue-t kapunk. Merjünk nagyot álmodni!