A Chat Control a gyerekeket védené a neten, de sokan tömeges megfigyeléstől tartanak miatta

• Az EU-s „Chat Control” az ÖSSZES magánüzenetedet és fotódat pásztázhatja;
• „Orwelli”: az EU törekvése, hogy tömegesen átfésüljön magánüzeneteket;
• Az EU véget vetne a csetüzenetek titkosságának;
• Az EU 2025 októberétől vizsgálhatja a cseteléseidet – attól függetlenül, hogy titkosítottak-e;
• Az EU-tagoknak szeptember 12-én szavazniuk kell a vitatott, gyerekek szexuális zaklatását vizsgáló jogszabályról.

Ilyen, és ehhez hasonló cikkek lepték el a hagyományos és a közösségi médiát egy uniós javaslat miatt. Pénteken valóban ismét tárgyalnak az uniós kormányok képviselői „a gyerekek szexuális bántalmazásának megelőzésére és az ellene folytatott küzdelemre tervezett szabályokról”, ismertebb ragadványnevén a Chat Controlról.

Már többször próbálkoztak azzal, hogy legalább egymás között összehozzanak egy egyezményes szövegváltozatot, de a javaslat olyan személyiségi jogi kérdéseket vet fel, amelyek miatt eddig nem sikerült mögé állítani a szükséges többséget. Ahogy a felsorolásból is látszik, sok az olyan vélemény, hogy a javaslat miatt általánosan és válogatás nélkül minden csetüzenetet automatikusan vizsgálnának. De miről szól a szöveg, hol tart, és milyen következményei lehetnek?

Túlzásnak tűnik, hogy folyamatosan mindenki üzeneteit vizsgálnák

Az internetes platformok jellemzően már régóta észlelik és jelentik a gyerekek szexuális zaklatását a szolgáltatásaikban, és az EU alapjogi chartája is rögzíti a gyerekek védelmét. 2020 végén viszont életbe lépett egy uniós jogszabály az online magánélet tiszteletben tartásáról, amely ütközhetett volna ezzel a törekvéssel. Erre hivatkozva az Európai Bizottság egy ideiglenes kivételt javasolt. A tervezetet el is fogadta a két döntéshozó, az Európai Parlament (EP) és a tagállami kormányokat képviselő Tanács, így a nem telefonos kommunikációnál – például emaileknél, üzenetküldő alkalmazásoknál – átmeneti mentességet adtak.

A kivétel 2024 augusztusában járt volna le, de ha a határidőnél arra számítottak, hogy addigra sikerül állandó gyerekvédelmi szabályokat elfogadni, tévedtek. Erre első nekifutásra lett volna nagyjából két év: az Európai Bizottság 2022 májusában javasolt egy állandó rendeletet, amely az ideiglenes mentességet és az önkéntes rendszereket váltaná fel. Erről ismét az EP-nek és a Tanácsnak kellene megállapodnia.

A Eurochild gyerekvédelmi ernyőszervezet üdvözölte, hogy a javaslat a gyerekek jogai alapján közelíti meg az ügyet, és átfogóan kötelezi a szolgáltatókat a kockázatok felmérésére és megelőző intézkedésekre, így a cégek nem helyezhetik a pénzügyi haszonszerzést a gyerekek jogai és az elszámoltathatóságuk fölé. A civil szervezet felhívta rá a figyelmet, hogy a techcégek erősen érdekeltek az uniós jogalkotás befolyásolásában, és komoly összegeket fordítanak erre. A Eurochild azt is megsüvegelte, hogy az EU új központot hozna létre a gyerekek szexuális zaklatása ellen.

A javaslat ugyanakkor az eddigi önkéntesség helyett kötelezettségeket róna a szolgáltatók kockázatosnak tartott részére – így az üzenetküldő alkalmazások üzemeltetőire –, mint azt többek között az EP kutatószolgálatának elemzése is megállapította. Az érintett cégeknek elemezniük és tompítaniuk kellene a kockázatokat, hogy ilyen tartalmak ne terjedhessenek náluk. Ha az új uniós központ és a kijelölt nemzeti hatóságok megfelelőnek találják a biztosítékokat, akkor nem lépnének tovább. Ha nem, akkor viszont új elemzést, további lépéseket kérhetnek, vagy úgynevezett felderítést elrendelő határozatokat hozhatnak.

Ezek elvben korlátozottak lennének – legalábbis az eredeti javaslat alapján. Így túlzásnak tűnik például Patrick Breyer, a Német Kalózpárt volt EP-képviselőjének véleménye, hogy „minden magáncsetelést, -üzenetet és -emailt automatikusan vizsgálnának gyanús tartalmak után – általánosan és válogatás nélkül”. Az EP elemzése alapján az általános monitorozás eleve uniós jogszabályokat sértene, bár abba nem megy bele, hogy milyen szinten. Az EU-nak vannak alapszerződései és egy alapjogi chartája, utóbbi rögzíti a jogot például a magánélethez és szólásszabadsághoz is. Ezek a dokumentumok gyakorlatilag az uniós alkotmányt adják, egy egyszerű jogszabállyal ezeket nem lehet felülírni.

Az eredeti javaslat igyekszik korlátokat szabni az eseti határozatoknak, hogy a vizsgálat „célzott és pontos legyen”. Például csak a szolgáltatás egy részét vagy felhasználók egy csoportját érintse, és időben sem mehet a végtelenségig. A szolgáltatók a szűréshez csak az új központtól kapott, korábbi tartalmak alapján létrehozott eszközöket használhatnának. Az Európai Bizottság érvelése alapján a tömeges megfigyelést megakadályozná, hogy eleve csak ott vetnék be a felderítő határozatokat, ahol a hatóságok kockázatokat látnak, és még ekkor is előzetes értesítéssel indítanának, majd egyeztetnének az érintettel. A határozat kiadásakor is a vizsgálat alanya választhatna hozzá technológiát.

Ugyanakkor a tervezettel a kijelölt szolgáltatóknál olyan ellenőrzéseket rendelhetnének el, amelyek messze nem csak egy-egy felhasználót érinthetnének. Az sem mindegy, hogy a cégek vajon milyen és mennyire szigorú módszerekkel tompítanák a kockázatokat a felderítő határozatok elkerüléséért – hiába nem jelentenének elvileg maguk a határozatok általános vizsgálatot, ha a megelőzésükre pont ilyeneket indítanának az internetes platformok.

Az Európai Bizottság magyarázata szerint egy új központ közvetítene a szűrt adatok és a hatóságok között, és ez rostálná ki a fals pozitív eredményeket. Ez a köztes lépés annak a megakadályozásában is segíthetne, ha tagállami hatóságok próbálnának visszaélni a megfigyelésekkel, és egészen más célokból kutakodnának.

„A javasolt szabályok világos, célzott és arányos kötelezettségeket rónak a szolgáltatókra, hogy észleljék és eltávolítsák a tartalmakat gyerekek szexuális zaklatásáról” – érvelt a tervezet bemutatásakor Margarítisz Szkínász. Az Európai Bizottság akkori biztosa szerint erős biztosítékokat építettek a rendszerbe, és az érintett törvénysértéseket úgy vizsgálnák, mint ahogy az internetes biztonsági réseket.

A kormányok már korábban is feszegették az adatok hozzáférhetőségét

A javaslat ugyanakkor kifejezetten nevesíti a végponttól végpontig terjedő titkosítási technológiát. Az ilyen megoldásokkal csak a küldő és a fogadó látja, mi van egy-egy üzenetben, mások nem – se maguk az üzenetküldő szolgáltatás üzemeltetői, se a telefon- és internetszolgáltatók vagy mondjuk a rajtuk keresztül érdeklődő titkosszolgálatok.

Egyre elterjedtebb a végpontok közti titkosítás használata, ahogy megugrott az eleve ilyen megoldásra épülő alkalmazások – például a Signal – felhasználószáma, valamint egyre több népszerű üzenetküldő alkalmazás, köztük 2023-tól a Meta Messengere is elkezdte bevezetni a módszert alapértelmezettként. Ez egyértelműen pozitívum a felhasználók magánszférájának védelme szempontjából. A bűnüldöző hatóságok viszont így nem tudnak például pedofilok után nyomozva belekukkantani az üzenetekbe, ezért újra és újra előkerülnek a világ különböző országaiban olyan törvényjavaslatok, amelyek ezt az erős titkosítást gyengítenék – ám a biztonsági szakértők rendre felhívják a figyelmet:

ha kiskaput nyitnak a hatóságoknak, nincs rá garancia, hogy azt mások ne rúgják be.

A dilemmáról már az EU miniszteri Tanácsának egy 2020-as, nem jogalkotási nyilatkozata miatt is részletesen írtunk. Ebben a kormányok kimondták, hogy „rendkívül fontos, hogy titkosítással védjük a kommunikáció bizalmasságát és biztonságát”, de az is, hogy a hatóságok „a súlyos és/vagy szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni – többek között a digitális világban folytatott – küzdelem során törvényes, egyértelműen meghatározott célokból hozzáférjenek a vonatkozó adatokhoz”.

A gyerekvédelmi jogszabályjavaslat – amely az elfogadásakor a 2020-as nyilatkozattal szemben már kötelező lenne – az eredeti formájában úgy fogalmaz, hogy „a rendelet az érintett szolgáltatóra bízza a felderítést elrendelő határozatnak való hatékony megfelelés érdekében alkalmazandó technológiák kiválasztását, és nem értelmezhető úgy, hogy ösztönzi vagy akadályozza egy adott technológia használatát, feltéve, hogy a technológiák és a kísérő intézkedések megfelelnek e rendelet követelményeinek. Idetartozik a végponttól végpontig terjedő titkosítási technológia használata.”

A javaslattal együtt kiadott bizottsági magyarázat azt állította, hogy a titkosításról szóló 2020-as tanácsi nyilatkozat nyomán egyeztetettek az érintettekkel. A „munka megmutatta, hogy léteznek megoldások” – írta a testület, bár egyet sem sorolt fel, és elismerte, hogy ezeket még nem próbálták ki szélesebb körben.

Ugyanakkor például Iverna McGowan, az ENSZ emberi jogi főképviselőjének tanácsadója, a CDT Europe lobbiszervezet volt igazgatója a Politicón megjelent cikkében úgy vélte,

a szabály gyakorlatilag a végpontok közötti titkosítás végét jelentené. „Képzeljük el, hogyan játszódhatna ez le Orbán Viktor Magyarországán, ahol az oknyomozó újságírók és az emberi jogok védői már most is kockázatokkal néznek szembe”,

de szerinte más tagországokban is túl könnyű lenne információkhoz jutni az állampolgárok kommunikációjáról.

Ellentétes politikai táborokból hasonló kritikák az EP-ben

A Tanácsnak és az EP-nek kell majd megállapodnia a tervezetről, de először külön-külön saját álláspontot kell kikalapálnia a szövegről. Az EP már kipipálta a feladatot, amivel az ideiglenes szabályok 2024. augusztusi lejárta mellett azért is érdemes volt igyekeznie, mert tavaly júniusban újraválasztották a képviselőket. A testület témafelelőse, a jobbközép néppárti Javier Zarzalejos 2023 áprilisára le is tette az asztalra a jelentését. A dokumentum üdvözölte a javaslatot, de például az internetes keresőket is beemelné a szövegbe, a végpontok közötti titkosításnál pedig csak a metaadatokra korlátozná a vizsgálatot, azaz magukat az üzeneteket nem tenné hozzáférhetővé, csak a küldőre, a címzettre és az üzenet küldésének körülményeire vonatkozó információkat.

„A titkosítás és különösen a végponttól végpontig terjedő titkosítás egyre fontosabb eszköz az összes felhasználó, köztük a gyerekek kommunikációja biztonságának és titkosságának biztosításához. A végponttól végpontig terjedő titkosítás bármilyen korlátozását vagy aláásását rosszindulatú harmadik felek felhasználhatják vagy visszaélhetnek vele. Ezért e rendelet egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy tiltaná, gyengítené vagy aláásná a végponttól végpontig terjedő titkosítást.

Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtói semmilyen körülmények között nem akadályozhatók meg abban, hogy szolgáltatásaikat a legmagasabb szintű titkosítási szabványok alkalmazásával nyújtsák,

tekintettel arra, hogy az ilyen titkosítás elengedhetetlen a digitális szolgáltatásokba vetett bizalom és azok biztonsága szempontjából” – többek között ezt toldaná be az eredeti javaslathoz képest a szöveg.

Egy módosítás olyan kockázatcsökkentő intézkedéseket is kötelezővé tenne, amelyekkel nem kellene belenézni az üzenetek tartalmába, például alapértelmezetten korlátoznák a kéretlen kapcsolatfelvételt és tartalomküldést vagy – mintákon alapuló szűréssel – a személyes elérhetőségi adatok megosztását.

A jelentést az EP jogi szaktestülete szinte egyhangúlag el is fogadta: csak ketten szavaztak nemmel 51 igen és 3 tartózkodó mellett. Jelezték, hogy készek a tárgyalások megkezdésére a miniszteri Tanáccsal.

A Telex megkereste a javaslat felelőseit az EP-ben. Markéta Gregorová, a zöldek árnyék-jelentéstevője (azaz a frakció jogszabály-javaslatért felelős tagja) mélységesen aggasztónak tartotta a tanácsi helyzetet. A miniszteri Tanács jelenlegi megközelítésében még mindig ott van a magánüzenetek és fájlok tömeges átfésülése, „amit teljesen elfogadhatatlannak tartok” – írta a cseh kalózpárti képviselő. „Az ilyen intézkedések gyakorlatilag feltörnék a titkosított kommunikációt, és megnyitnák a kaput a kormányok előtt, hogy betolakodjanak a polgárok legprivátabb beszélgetéseibe. Ez nemcsak a magánélethez való jogot ásná alá, de olyan infrastruktúrát hozna létre, amellyel hekkerek és autoriter rezsimek élhetnek vissza.”

Árnyék-jelentéstevőként az előző EP-ciklusban kidolgozott „erős álláspont alapján folytatnám a munkát, amikor sikerült a legkártékonyabb megfigyelési elemeket eltávolítani” a parlamenti jelentésből – írta Gregorová. A leendő háromoldalú egyeztetések az EP, a Tanács és a javaslattevő Európai Bizottság között „kulcsfontosságúak lesznek, mivel a mi felelősségünk lesz, hogy visszaszorítsuk a Tanács tolakodó előírásait, és biztosítsuk, hogy a végső jogszabály valóban megvédi a gyerekeket az alapjogok aláásása nélkül”.

Bár a parlamenti zöldekkel finoman szólva sem egy ideológiai táborba tartozik a részben fideszes alapítású Patrióták Európáért frakció, a csoport árnyék-jelentéstevője hasonló okokból volt elégedetlen az eredeti szöveggel. Az António Tânger Corrêa nevében kapott válasz kiemelte: „senki sem vitatja, hogy erős, hatékony intézkedésekre van szükség az efféle iszonyatos bűncselekmények ellen. Ugyanakkor

a »Chat Controlnak« nevezett javaslat a mostani formájában veszélyesen túllő a célon.

A gyerekzaklatás elleni küzdelemből indoklást csinál ahhoz, hogy példátlanul korlátozzák a polgárjogokat, és tömegesen megfigyeljenek embereket szerte az Unióban.”

Tânger Corrêa úgy látja, a rendelet „arra kötelezné a szolgáltatókat, hogy szisztematikusan vizsgáljanak és felügyeljenek minden magánjellegű kommunikációt bármiféle gyanútól függetlenül. Ez a válogatás nélküli felügyelet megfordítja az ártatlanság vélelmét, és minden állampolgárral úgy bánik, mintha lehetséges bűnöző lenne.” Az ellenőrzési kötelezettség szerinte „összeegyeztethetetlen az erős titkosítással. Gyakorlatilag bármiféle »kerülőút« kiskapukat nyitna, amelyek csorbítanák mindenki biztonságát, és rossz szándékú szereplőknek tennék ki az állampolgárokat – írta. – Léteznek hatékony alternatívák: a rendvédelmi szervek erőforrásainak megerősítése, a nemzetközi együttműködés javítása és célzott nyomozati eszközök fejlesztése, amelyek tiszteletben tartják az alapvető jogokat.”

Már a magyar elnökségnek se sok hiányzott a kormányok alkujához

A Tanácsban viszont hiába nem kellett a tavaly nyári EP-választás miatt sem szüneteltetni a munkát, még nem jutottak olyan kompromisszumig, amelynek esélye lenne átmenni. A kormányok jóval megosztottabbak, mint a szinte egyhangúlag saját szövegváltozattal előállt EP.

A miniszteri testületben a félévente cserélődő elnökség feladata, hogy összehozza a szükséges kompromisszumot. Az ideiglenes szabályok tavaly augusztusi lejárta előtt, júniusban a belga elnökség próbálta kikalapálni az egyezséget. Egy, a Politicóhoz kiszivárgott változat az adott felhasználó beleegyezéséhez kötötte volna az ellenőrzést, de ha valaki erre nemet mondana, letiltanák nála a képek és a linkek megosztását. A szavazást végül elhalasztották, amit egy tisztviselő azzal indokolt a lapnak, hogy az utolsó pillanatokban úgy látszott, nem lett volna meg a szükséges többség.

Az elnökséget tavaly júliusban a magyar kormány vette át. Ahogy arról a magyar elnökség értékelésében is írtunk, amit lehetett, azt már korábban, az EP-választásig igyekeztek lezárni, így 2024 második felére jellemzően nehezen megoldható, vitás ügyeket örökölt meg a kormány. A Euronews viszont októberben arról írt, hogy ennél a javaslatnál már közel voltak az egyezséghez. Ehhez a szokásos kettős többség kell: legalább 15 ország, amelyek az uniós lakosság 65 százalékát képviselik. A lap szerint előbbit már bőven megugrották 19 kormánnyal, de utóbbinál 45 és 63 százalék között tartottak. Hol a cseh ellenzék vált bizonytalanabbá a zöldek kiesésével az ottani koalícióból, hol az addig megosztott hollandok mondták ki, hogy tartózkodnak, ami gyakorlatilag udvarias nemet jelent. Utóbbi miatt halasztották el az eredetileg tavaly októberre tervezett szavazást a Euronews szerint. A holland képviselőház egy állásfoglalásban tisztázta, hogy a végpontok közti titkosítás ellehetetlenítésével volt baja, valamint azt akarta, hogy a kötelező vizsgálatról bíróság döntsön.

A magyar elnökség alatt decemberben ültek össze utoljára a bel- és igazságügyi miniszterek, akik dönthettek volna. „Nincs még megállapodás”, „tovább kell munkálkodni” – állapította meg a javaslatról szóló vita végén Pintér Sándor belügyminiszter. A nyilvános vitában azokat szólította felszólalásra, akik nem támogatják az indítványt. Összesen csaknem tízen ragadták meg a lehetőséget.

Pár nappal később egy, a tárgyalásokra rálátó forrásunk úgy jellemezte a helyzetet, hogy addigra lerendezték a nagy politikai kérdéseket, és mindössze egyetlen kormányon múlt a többség.

A dán elnökség szépeket írna a titkosításról, de bevetne pár trükköt

Az EP-választás után újjáalakult Európai Bizottság – sok más áthúzódó javaslattal szemben – nem vonta vissza vagy dolgozta át a tervezetét, de a patthelyzetet a magyar után következő lengyel elnökség sem tudta feloldani. Júliusban a dánok vették át a stafétát. Időközben a holland koalícióból kiugrott a legnagyobb párt, ami miatt – Csehországhoz hasonlóan – októberben választások lesznek. Legközelebb a két voksolás között, október 13-14-én ülnek össze a bel- és igazságügyi miniszterek, akik erről a javaslatról is tárgyalhatnak, de ez még mindig csak a Tanács közös álláspontjának elfogadásáról szól, a Chat Control esetleges életbe lépése tehát még a leggyorsabb forgatókönyv szerint is odébb van.

A miniszterek először, informálisan már júliusban egyeztettek a kérdésben a dán elnökséggel. Az ülést záró sajtótájékoztatón Peter Hummelgaard dán igazságügyi miniszter a rendelettervezetről szóló álláspont elfogadását is felsorolta a feladatok között, amelyeket le kellene zárniuk. „Megpróbáljuk a lehető legjobb képességünk szerint áthidalni a szakadékokat, és elérni egy kompromisszumot, mert őszintén szólva teljesen undorítónak és megdöbbentőnek tartom”, mennyi tartalmat osztanak meg gyerekek szexuális zaklatásáról – mondta. A miniszter ugyanakkor nem akart ígérni semmit azon kívül, hogy „igyekeznek” a lezáratlan akták egy részét lezárni, ami nem arra utal, hogy biztosan sikerült volna az eddig hiányzó tagállami többséget megteremteni.

A miniszteri üléseket a kormányok állandó uniós képviselői készítik elő. Ők legközelebb pénteken találkoznak, de a javaslat elnökségi kompromisszumos, tanácsi változatáról egy még lejjebbi, munkacsoporti szinten egyeztetnek aznap. Erre utalnak a sajtóban repkedő hírek, hogy pénteken véglegesíthetik a tanácsi álláspontot.

Arról legfeljebb az elfogadása után lesz hivatalos információ, hogy pontosan mi van a szövegben. Több, különböző időpontokban kiadott dokumentum is kering a hírekben, amelyekről a kiszivárogtatóik azt állítják, hogy a javaslat akkori tanácsi állapotát mutatják be. A legutóbbinak a Netzpolitik német civil szervezeté tűnik július végi, azaz már a mostani, dán elnökség alatti dátummal, nem sokkal a szokásos augusztusi leállás előttről. Ebben kimondanák: semmit nem szabad úgy értelmezni a rendeletben, mintha tiltaná, gyengítené, megkerülné a végpontok közötti titkosítást, vagy előírná a kikapcsolását. A szolgáltatóknak hagyni kell, hogy ilyen szolgáltatásokat nyújtsanak, és nem szabadna őket kötelezni rá, hogy visszafejtsék a titkosított adatokat, vagy hozzáférést adjanak hozzájuk.

Pár mondattal később viszont már azt toldanák be a kormányok: döntő fontosságú, hogy az ilyen szolgáltatások ne lehessenek önkéntelenül is „biztonságos zónák, ahol a gyerekek szexuális zaklatásáról szóló anyagokat oszthatnak meg és terjeszthetnek következmények nélkül”. Az ilyen tartalmaknak „továbbra is észlelhetőnek kell lenniük minden, személyek közti kommunikációs csatornán ellenőrzött technológiák alkalmazásával, amikor feltöltik ezeket, azzal a feltétellel, hogy

a felhasználóknak kifejezett hozzájárulásukat kell adniuk” az ilyen eszköz használatához. Ha nem, akkor az illetőt letiltanák az alkalmazás olyan részeiről, amelyekkel „vizuális tartalmakat és URL-eket” küldhet.

A megfogalmazás még laikusként is elgondolkodtató: hogyan nem a végpontok közti titkosítás megkerülésének értelmezhető a rendelet, ha feltöltéskor mégis vizsgálhatóvá kellene tenni a tartalmakat, és mondjuk még a titkosítás előtt belekukkantanának? Ha valaki nem járul ehhez hozzá, és „csak” a képek, videók, valamint linkek küldéséről tiltanák le, mennyire lenne egyáltalán használható az alkalmazás, és hogyan akadályoznák meg a gyerekek szöveges zaklatását?

A kiszivárgott tanácsi álláspont emellett az eredeti javaslathoz képest többek között gyengítené az emberi felügyeletet, behozna egy gyorsított jelentési eljárást, és bővítené a tagállami hatóságok jogköreit tartalmak eltávolításánál.

Ha a kormányok küldöttei sikerrel járnának, és kitartana a szükséges többség az októberi miniszteri ülésig, a végső szöveget az EP-vel kell majd leegyeztetniük. Ha valóban olyan közel a végső megállapodás, mint már a magyar elnökség alatt, akkor akár egyetlen kisebb módosításon vagy közelgő tagállami választáson is sok múlhat.

A TechRadar augusztus végén arról írt, hogy bővült az ellentábor Belgiummal és Csehországgal. Az oldal egy civil gyűjtésre hivatkozva 15 támogatót számolt össze. Ezek a Tanács szavazatszámoló alkalmazása alapján az uniós lakosság 65 százaléka helyett alig 54-et tesznek ki – igaz, elég a legnépesebb tagállam, Németország kormányát behúzni, hogy a támogatók többségben legyenek. A németeket többekkel együtt bizonytalannak sorolták be. (Szavazáskor az igen vagy a nem helyett lehet tartózkodni is, de utóbbi ilyenkor gyakorlatilag nemnek számít.)

A magyar kormány a gyerekek védelmének elsőbbségét hangsúlyozta

Megkérdeztük a magyar álláspontról és a tanácsi helyzet megítéléséről a Belügyminisztériumot, válaszukban közölték: a kormány „elkötelezett a gyermekek bármely formában megvalósuló szexuális bántalmazásának megelőzésében, visszaszorításában. A kormány minden intézkedésében kitapintható a gyermekek védelmének elsőbbsége, uniós elnökségünk alatt ezért terjesztettünk elő egy ebben a vonatkozásban megalkuvást nem ismerő javaslatot, ezért szorgalmazzuk az uniós keretrendszer mielőbbi elfogadását.”

Úgy látták, „a dán elnökség kiemelt prioritásként kezeli a gyermekek szexuális bántalmazása elleni fellépést, céljuk a rendelettervezet megtárgyalásának előmozdítása.

A dán szövegjavaslat értékelésünk szerint egyértelműen a helyes irányba tett lépés.”

A kormány „továbbra is azon az állásponton van, hogy a jövőbeni uniós rendelet intézkedéseinek hozzáadott értéket kell képviselniük, szigorúbb, hatékonyabb mechanizmust kell létrehozniuk”, pénteken a szakértői szintű tárgyaláson ismét ezt fogja képviselni.

Trumpék visszatáncoltatták a briteket

A témáról nem csak most és nem csak az EU-ban megy a vita: ahogy arról korábban írtunk, újra és újra előkerülnek a világ különböző országaiban olyan törvényjavaslatok, amelyek a végpontok közti titkosítást gyengítenék, például 2016-ban az FBI akarta rávenni az Apple-t, hogy törjék fel az iPhone titkosítását. A dilemma, hogy ha létezik kulcs a hátsó ajtóhoz, akkor ki garantálja, hogy azt a kulcsot senki nem fogja tudni ellopni. A kockázatokra az olyan esetek is rávilágítanak, mint amikor az amerikai elektronikus hírszerző ügynökséget, az NSA-t hekkelték meg ismeretlen támadók, és loptak el tőlük olyan kódokat, amelyeket aztán később világméretű kibertámadásokban használtak fel.

Az Egyesült Királyságban az Apple idén februárban eltávolította a legmagasabb szintű védelmet a végpontok közti titkosítást kínáló felhőszolgáltatásából. Az amerikai cég egy 2016-os, tavaly kiegészített jogszabály miatt döntött így. Augusztusban viszont a brit kormány elengedte a követelését, hogy „hátsó ajtót” biztosítsanak a hatóságainak – legalábbis Tulsi Gabbard, az Egyesült Államok hírszerzési igazgatója szerint. „Az elmúlt pár hónapban az elnökkel és az alelnökkel szorosan együttműködtünk a partnereinkkel az Egyesült Királyságban, hogy biztosítsuk, hogy az amerikaiak adatai bizalmasak maradjanak, a polgárjogi szabadságunk és az alkotmányos jogaink pedig védettek legyenek.”

Az indoklás uniós szempontból azért érdekes, mert augusztus végén épp a digitális szabályok miatt fenyegetőzött pluszvámokkal Donald Trump. Emiatt Stéphane Séjourné ipari biztos szerint felülvizsgálhatják a még teljesen életbe sem lépett eddigi vámegyezséget, bár az USA kormányzatának, képviselőinek és techcégeinek eddig főleg két másik uniós jogszabállyal voltak bajaik. Megint más kérdés, hogy az amerikai digitális szektor az USA kormányzatával a háta mögött mennyire a szabadságjogok vagy mennyire a plusz munkát, kiadást jelentő, büntetéseknek alapot teremtő előírások anyagi vonzatai miatt aggódva lobbizik. Az USA vezetésének esetleges nyomása mindenesetre elbillentheti a kiélezett uniós vitát.

Amíg nincs új jogszabály, addig ideiglenesen maradhatnak a saját, önkéntes ellenőrzések – legalábbis jövő áprilisig biztosan. Legutóbb eddig hosszabbították meg a 2020-ban javasolt ideiglenes rendszert, amelyet felváltana az új, ha meg tudnának róla egyezni.