Az öngyilkosságot mi követjük el azzal, hogy ezt a működő rendszert felborítjuk

A Földet az emberi tevékenység forrósítja föl, és most már mindenkinek tennie kell azért, hogy ez ne folytatódjon tovább – hangzott el a szeptember közepén tartott III. Vízválasztó Fesztiválon, a Csongrád-Csanád vármegyei Ópusztaszer közelében lévő Akhal Teke lovastanyán, ahol a kiszáradás ellen küzdő önkéntesek, környezet- és természetvédők, továbbá gazdálkodók, kutatók és szakértők találkoztak egymással, valamint az érdeklődőkkel.

A vízválasztók nézeteinek alapjait foglalta össze Báder László geográfus A táji vízvisszatartás gyakorlati jelentősége a hőszabályozásban címmel tartott előadásában. Arról beszélt, hogy mit tehetünk a Föld további felmelegedése és az ezzel együtt járó, számunkra hátrányos hatások ellen. A klímaváltozás egyes országokban, például nálunk is kiszáradást, máshol katasztrofális esőzéseket okoz, illetve ezeket akár azonos területeken is, időszakosan felváltva. Mindez Báder szerint teljesen egyszerű és jól érthető okból történik, mert alapvető fizikai és biológiai folyamatok állnak a felmelegedés és a természeti vízkörforgás összefüggései mögött.

Azt már minden iskolás tudja, hogy a napból érkező sugárzás felmelegíti a Földet, de az még nem ennyire közismert, hogy minden földterületen annál inkább eluralkodik a hőség, minél kevesebb ott a növényzet. A növények hűtik a környezetüket azzal, hogy elpárologtatják a vizet. A beépített területek viszont tovább növelik a forróságot, erre tipikus példák a városi hőszigetek. Ezeket a hatásokat megfigyelésekkel és mérésekkel is igazolták.

A hőséget növelő és a táj vízbőségét csökkentő tényező a szántóföldi gazdálkodás is, mert az aratás után a következő vetés kisarjadásáig, mintegy fél éven át csak a puszta földet érik a nap sugarai. Az árnyék nélküli talajfelszín felmelegedése és a szél kiszárítja a növényzet nélküli feltalajt, a pára, azaz a nedvesség elsodródik a felszálló légáramlással, így az aszály fokozódik, azután megáll a párolgás hőelvonó hatása. Ez az oka annak, hogy az utóbbi években már tavasszal vagy a nyár elején is kiszáradnak nálunk a földek. Ezt a gazdálkodók tapasztalatai is alátámasztják, tavaly írtunk arról, hogy egy Kalocsa környékén állatokat tartó házaspárnak már tavasz végére kiszáradt a legelője.

Az intenzív szántóföldi gazdálkodás következtében hónapokon át növényzet nélkül maradó földterületek éppen olyan rosszul működnek a hő- és vízháztartás szempontjából, mint a városi épületek, erről bővebben itt olvashatunk. Báder szemléletes gyakorlati kísérlettel mutatta be a hőhatások működését. Az előadás közben a segítője egy műszerrel megmérte a napból közvetlenül érkező, egy négyzetméterre jutó energiát, ami 1100 watt (egy átlagos háztartási porszívó teljesítménye) volt szeptember közepén, délután 4 óra körül. Egy fa árnyékben viszont ennek a tizedét mérték. A fa és minden más növény is természetes légkondicionálóként működik, mondta Báder. A növények jóval több vizet párologtatnak el, mint amennyi a növekedésükhöz kell, a felvett víz túlnyomó részét a saját és a környezetük hőmérsékletének szabályozására használják fel. A nyári hőségben csak a párolgás tudja biztosítani, hogy a táj ne hevüljön túl. Báder László azt mondta, azért nagyon fontos a vízmegtartás, a vízpótlás, mert az egész rendszer egységben működik, és a párolgás általi hűtéshez víz kell.

„Az öngyilkosságot mi követjük el azzal, hogy ezt a működő rendszert felborítjuk.”

Báder szerint hamis következtetés az az elterjedt nézet, hogy minden rendben lesz, csak alkalmazkodni kell a klímaváltozáshoz, mert ezt bizonyos mértékig meg tudjuk tenni ugyan, de nem végtelenül. Szintén tévesnek tartja, hogy a klímaváltozással szemben hatásos lehetne valamilyen technológiai megoldás, mert olyan hatalmas energiamennyiséget kellene kezelni, hogy az lehetetlen. A felmelegedés pedig akár a jelenlegi civilizációnk végét is okozhatja, ha nem teszünk ellene semmit, hiszen több, egykor virágzó ókori kultúrát és államot is elpusztított az éghajlat megváltozása, ami meggátolta az akkori mezőgazdasági termelést. A klímaváltozás eredendő oka pedig az utóbbi időben már egyre inkább az emberi tevékenységre vezethető vissza.

A feladatunk tehát az, jelentette ki Báder László, hogy minél kevesebb területet építsünk be, és minél több helyen telepítsünk állandó, megmaradó növényzetet, mert ezzel a felmelegedést akadályozhatjuk, a cselekvés halogatása viszont a szélsőséges időjárási viszonyok állandósulásához vezethet.

Egyesületté alakult a mozgalom

A III. Vízválasztó Fesztiválon bejelentették, hogy hivatalosan megalakult a Vízválasztó Mozgalom Egyesület, amely már évek óta szerveződik, de az egyesületi bejegyzéshez most jutottak el. Az elnökség tagjai Balogh Péter gazdálkodó, geográfus, a Vízválasztó Mozgalom elindítója, és Keresztes László Lóránt országgyűlési képviselő, az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának elnöke, Magyar Kitti operatív titkár, szervező.

A Vízválasztó Mozgalom tevékenysége 2022-ben kezdődött, amikor minden korábbinál súlyosabb aszály volt Magyarországon. Ez Balogh szerint jó néhány embert ösztönzött arra, hogy tegyen valamit a kiszáradás ellen. Tavaly az újabb aszály ismét lendületet adott a szerveződésnek. A mozgalom egyik fő célja, hogy összefogja a civil kezdeményezéseket, azokat az embereket, akik a vizet a természetben és a mezőgazdasági területeken akarják megtartani. A másik céljuk, hogy a mostani szabályokat átalakítsák, mert Balogh szerint a jelenlegi szabályozás alapján nem lehet már több vizet megtartani a tájban. Cselekvés nélkül ez nem megy, Balogh Péter azt mondta:

„mindenkinek saját magát kell megmentenie, a helyi vízválasztó akciócsoportokat létrehozni”.

Az országos szervezettel ezt tudják segíteni. Keresztes László Lóránt szerint ma a legfontosabb nemzeti sorskérdés az ország kiszáradásának megakadályozása, a vízkincs megőrzése. Sajnálatosnak nevezte, hogy az Agrárminisztérium korábban együttműködést ígért ugyan a Vízválasztóknak, ám az elmaradt. Keresztes úgy látja, hogy az állam vízügyi és természetvédelmi szervezeteinek vezetői közül is egyre többen ismerik fel, hogy a korábbi módszerek szerint nem lehet folytatni a vízgazdálkodást, és meg kell akadályozni a táj kiszáradását. Közben a társadalmi együttműködés egyre szélesebb körű.

Balogh és Keresztes szerint nagyon fontos, hogy a víz megtartása, a további kiszáradás akadályozása ne legyen pártpolitikai ügy, és komolyan vegyék a döntéshozók, erről korábban írtunk. Valódi esély csak akkor lesz az érdemi változásra, ha a társadalom azt megköveteli. A Vízválasztók most azon is dolgoznak, hogy az ismeretek terjesztésével szakértők segítségével társadalmi fontosságú közügy váljon a kiszáradás megakadályozásából.

„Az elmúlt két évben nem tapasztaltuk, hogy a Vízválasztók törekvéseit politikai pártok próbálnák kihasználni a saját népszerűségük növelésére, miközben lassanként egyre több döntéshozó érti meg, hogy a kiszáradást meg kell állítani” – válaszolta Keresztes László Lóránt a Telex kérdésére. Szerinte azt is látni kell, hogy a kiszáradás évszázadok óta tartó emberi tevékenységek következménye, amit rossz döntések hosszú sorozata okozott. Csak akkor lesz érdemi változás, ha a rossz döntések alapjait képező elvek módosulnak, és a víz kezelésével, valamint a táj használatával kapcsolatos szabályok is alaposan átalakulnak.

A Vízválasztó Mozgalom áprilisban nyílt levelet küldött Orbán Viktor miniszterelnöknek, amelyben a helyzetértékelés mellett 10 pontból álló cselekvési tervet fogalmaztak meg. Választ később az Energiaügyi Minisztériumtól kaptak, de annak nagy részével szakmai szempontból nem értenek egyet. A kormányt nem lehet kihagyni a kiszáradás megállításából, ahhoz állami együttműködésre van szükség, és Keresztes azt biztatónak tartja, hogy már minden politikai oldalon vannak, akik felismerték a víz megtartásának fontosságát.

A kiszáradás elleni küzdelem jelentőségét a mezőgazdaságból élők közül először a kis, családi gazdaságokban értették meg, míg a nagy területeken szántóföldi gazdálkodást folytatók még kevésbé vélik érintettnek magukat az eddigi tapasztalatok szerint. Keresztes azonban reméli, hogy az agrárium nagyobb szereplői is belátják, nem érdekük, hogy hazánk sivataggá váljon. Most a III. Vízválasztó Fesztiválon találkozott olyan 4 ezer hektáron gazdálkodó cég vezetőjével, aki azért jött el, mert nagyon fontosnak tartja ezt az ügyet.

Az előadók között több műhelybeszélgetésben is beszámoltak a tevékenységükről azok, akik már a gyakorlatban küzdenek a kiszáradás ellen és a természetért. Németh András természetvédész, aki „ÖkoHatóPál” néven írja beszámolóit a Facebookon, a Farmosi Békamentők, a Hosszúcsemői Tőzegláp csapata, a Sárrét Vízőrzők, a Marispusztai Vízőrzők, és Sirkó Zoltán természetvédelmi szakmérnök, valamint a Zöld Gerilla Mozgalom vezetője is beszélt arról, eddig mit sikerült elérni.

A Telexen korábban is írtunk a vízmegőrzés fontosságáról, az aszályról szóló sorozatunk cikkei pedig itt érhetők el.