Az Alkotmánybíróság (AB) június elején alkotmányellenesnek ítélte a hazai klímatörvényt, törölte a 2030-ra vonatkozó kibocsátás-csökkentési célokat, és arra kötelezte az Országgyűlést, hogy 2026. június 30-ig készítsen egy átfogóbb szabályozást a témában. Egy jobb klímatörvényért zöld és nem zöld civil szervezetek fogtak össze, hogy elkészítsék a javaslataikat. A főbb irányokról és a jelenlegi klímatörvény hibájáról sajtótájékoztatón számoltak be.
„Szomorú kép bontakozott ki arról, hogy mi történhet azzal a tájjal, ahol több száz éve élnek az őseink, az olyan táji elemek, mint a Balaton, az erdeink vagy a Hortobágy, amikkel lelkileg is azonosulunk, nagyon nagy veszélybe kerülhetnek” – mondta Szabó Marcel, az Alkotmánybíróság tagja azokról a szakmai anyagokról, például a Magyar Tudományos Akadémia helyzetértékeléséről, amelyek az AB-t segítették a döntés meghozatalában.
Szabó Marcel szerint egyértelmű kötelezettség, hogy olyan jogszabályi változást kell előkészíteni, ami nemcsak a mitigációról (kibocsátáscsökkentésről), hanem az adaptációról (alkalmazkodásról) és a rezilienciáról (ellenállási képességről) is szól. E két utóbbival adós maradt a 2020-as klímatörvény. Szabó úgy látja, hogy egy jó klímatörvénnyel van csak esély arra, hogy a magyar állam nagyon súlyos potenciális veszélyeket hárítson el. Az AB egyértelművé tette a magyar kormány számára, hogy a klímaváltozási menetrendek közül a legszigorúbbat kell megcélozni.
Éger Ákos, a Magyar Természetvédők Szövetségének elnöke szerint 2008-2009 táján készült egy olyan klímatörvény-tervezet, ami nagyrészt kiállta volna az idők próbáját, mert komplexen kezelte a kérdést, külön fejezetek szóltak az intézményrendszerről, garanciákról, pénzügyi forrásokról is, de azt végül nem fogadta el az Országgyűlés 2010-ben.
„Az elmúlt 15 évben kiderült, hogy a kérdést nem megoldjuk, hanem egyre mélyebbre ássuk magunkat a gödörbe. Az Alföld félsivatagos állapotba került, miközben nagyon vízigényes ágazatokat viszünk oda, vagy a palagáz kitermelését folytatjuk, ami szintén vízigényes. Látjuk, hogy milyen veszélybe kerülnek hagyományos fafajok, de így sem állnak meg a tarvágások”
– mondta Éger Ákos, aki további veszélyként említette, hogy még mindig a legtöbb energiaforrást az autókra fordítjuk a közlekedésben, vagy hogy a településeken tovább folyik a zöldterületek csökkentése. A fosszilis energiahordozók használata alig csökken, és ugyan egyre több a megújuló energiaforrás, azok egyelőre inkább a növekvő fogyasztási igényeket szolgálják ki. Éger szerint mindezek a problémák a gazdaságot is veszélyeztetik, annak egyre kisebb az erőforrás-hatékonysága, ez is indokolja, hogy a klímatörvénynek túl kell mutatnia a klímán.
Huszár András, a Green Policy Center igazgatója azt mondta, hogy teljesen új klímatörvényt kell alkotni, mert komoly tartalmi változtatásra van szükség, szerinte az AB-határozat és a szakmai vélemények is ezt támasztják alá. Huszár úgy véli, hogy egy új klímatörvény sem kínálhat mindenre megoldást, inkább kerettörvény-jellegű szabályozásra van szükség, amit akár klímaalkotmánynak is nevezhetünk.
„A mostani törvényben olyan alapvető szabályokat nem fektettek le, hogy mi az az intézményrendszer, ami végrehajtja a célokat. És arról is hallgat, hogy miből milyen források állnak rendelkezésre, kik a felelősek a célokért, hogy hogyan vizsgáljuk felül, hogy teljesültek-e a céljaink” – mondta Huszár.
Arról beszélt, hogy nem elégséges a célok kitűzése és a kibocsátás-csökkentés meghatározása, hanem fel kell készülni a minket várhatóan érő hatásokra, és a rendszereket úgy kell létrehozni, hogy bármiféle hatásokkal szemben ellenállóbbak legyenek. Huszár a pénzügyi részre is nagy hangsúlyt fektet.
„Amikor zöld költésekről beszélünk, az a nyilvánosságban úgy hangzik, mintha plusz forrásokat igényelnének. Olyan, mintha valami úri huncutság lenne a klímaváltozás, pedig arról van szó, hogy mindenféle költést újra kell gondolni. Azokat, amelyek jelenleg károsak, vagy rosszat tesznek a klímának. Gondolok itt a fosszilisenergia-beruházásokra, amelyekből szépen lassan ki kellene vonulni a támogatásokkal, és a költségvetés zöld átvilágítására is szükség van”.
A Green Policy Center igazgatója a tudományos tanácsadás szerepét is erősítené, mert ugyan sok mindenre hozunk szabályokat, de legtöbbször aztán nem nézzük meg, hogy az mire jutott, objektív értékelés nélkül pedig nehéz érvelni a módosítások mellett. Huszár még egy elemet bevezetne a klímatörvénybe, a felelősség kérdését, ami arról szólna, hogy milyen szankciókkal jár, ha valaki nem tartja be a célokat.
Éger szerint, ha szankciókról van szó, egy mindenkire, az egyéntől a vállalatokon át a döntéshozókig vonatkozó keretrendszert kellene létrehozni, ami végső soron egy új viselkedési forma kialakulását hozhatná el. Ehhez az egyik erős elem az úgynevezett erőforrássapka lehetne, ami meghatározná például a gazdaság inputját is, és az erőforrások csökkentésére pénzügyi büntetéssel vagy ösztönzéssel lehetne rászorítani a szereplőket.
Huszárék célja, hogy egy olyan színvonalú javaslatcsomagot állítsanak össze, amelyeket oldaltól és pártoktól független bárki felhasználhat, annál, hogy mikorra készülhet el az új klímatörvény, fontosabb az is, hogy milyen társadalmi támogatottság áll mögötte.
Éger Ákos úgy látja, hogy a társadalmi szükségletek 2009-10 óta erősen megváltoztak, túljutottunk azon, hogy a konfliktus áll fenn a gazdaság és a környezetvédelem, fenntarthatóság érdekei között.
„Azóta már elértük a határt, az új gazdasági beruházásoknál nem tudjuk biztosítani a vízigényt, csökken a mezőgazdaság termelékenysége, a GDP, mert olyan aszály van, hogy nem tudjuk biztosítani a vizet a talajban. Az AB-határozat a generációk közötti igazságosságról is szólt.
A 2030-as kibocsátási célokat elértük, az 1990-es évekhez képest úgy csökkent húsz százalékkal, hogy összeomlott a gazdaság, a másik húsz százalékot pedig úgy tettük hozzá, hogy tíz százalékkal csökkent a lakosság és sokkal hatékonyabb a technológiánk. Egy hosszú távú gondolkodásba kell átfordítani a generációk közötti igazságosságot. Amikor azt látjuk, hogy nyáron aszály van, akkor nem abban a két hónapban kell látszatmegoldásokkal küzdeni ellene” – mondta Éger.
Huszár azt reméli, hogy egy-két hónapon belül meglesz a szakmai koncepciójuk. „Olyan társadalmi támogatottságot szeretnénk mögötte, hogy a politikának is látsszon a Holdról” – mondta. Egyébként azt érzékeli, hogy nagy az érdeklődés, nemrég egy tartalékos katona is érdeklődött nála, hogy miért nem keresték őket, de nagyvállalati szereplők is többször jelezték, egyáltalán nincsenek egy klímatörvény ellen, inkább hiányolják, hogy nem kínálnak nekik szerepet a megalkotásában. Az nekik sem lehet opció, hogy beszüntessék a működésüket, az alkalmazkodás lehet a céljuk.
