Csillagászok találtak egy fekete lyukat, ami 2,4-szer olyan gyorsan nő, mint ahogy a fizika törvényei szerint lehetne

Az asztrofizika egyik régi, máig megoldatlan rejtélye az univerzum életének korai szakaszában, nem sokkal az ősrobbanás után létrejött fekete lyukak viselkedése. Ezt a rejtélyt mélyíti most tovább a NASA csillagászainak új felfedezése, akik a RACS J0320-35 jelű fekete lyukat vizsgálták a Chandra űrteleszkóppal. Ez a röntgentartományban vizsgálódó műhold egyébként 1999 óta dolgozik, és rengeteg fontos csillagászati felfedezést tett már – most azonban azzal, hogy Trump erősen megvágja a NASA költségvetését, az a veszély fenyegeti, hogy nem tudják tovább fenntartani a működését.

A nagyon öreg, az ősrobbanás után kb. 900 millió évvel létrejött fekete lyuk vizsgálatakor az derült ki, hogy az sokkal gyorsabban nő, mint ahogy azt a fizika törvényei diktálnák. Egészen pontosan 2,4-szer nagyobb ütemű a növekedése, mint ahogy azt az Eddington-határnak nevezett fizikai állandó korlátozná. Ez már nem az első, szuper-Eddingtonnak nevezett objektum, ami átlép ezen a fizikai törvényen, de az eddigi leglátványosabb példa; a fekete lyuk ugyanis emberi ésszel szinte felfoghatatlan, a tömege nagyjából egymilliárdszor nagyobb a mi Napunkénál.

A RACS J0320-35-öt 2023-ban fedezték fel, és azóta is nagy erőkkel vizsgálják, mert a csillagászok szerint a sugárzása ideális alannyá teszi a fekete lyukak kutatásához. A Chandra űrteleszkóp adatai szerint a fekete lyuk jelenleg évente a Nap tömegének 300-3000-szeresével hízik, ami különösen annak fényében kiugró érték, hogy a számítások szerint valószínűleg mindössze a Napnál százszor nagyobb tömegű csillag összeomlásából született.

A fekete lyukról készült illusztráció jobb felső sarkában a RACS J0320-35 sugárzásáról készült felvétel – Forrás: NASA / CXC / INAF-Brera / SAO / L. Ighina – M. Weiss
A fekete lyukról készült illusztráció jobb felső sarkában a RACS J0320-35 sugárzásáról készült felvétel – Forrás: NASA / CXC / INAF-Brera / SAO / L. Ighina – M. Weiss

A fekete lyukak a nagyon nagy tömegű csillagok életciklusának végén jönnek létre: amikor már elhasználták az összes fűtőanyagukat, felfújódnak, majd a saját gravitációjuk miatt összeroskadnak. Ilyenkor egy kisebb méretű csillagból (például a mi Napunkból is pár milliárd év múlva) egy nagyon kicsi, de nagy sűrűségű objektum, úgynevezett fehér törpe lesz, a nagyobbaknál pedig olyan óriási gravitációról beszélünk, ami már a fényt is elnyeli – így jön létre, és erről is kapta a nevét a fekete lyuk. A fekete lyukak, mivel mindent elnyelnek, és képesek akár más fekete lyukakkal is összeolvadni, így növekednek. A RACS J0320-35-höz hasonló, nagyon öreg fekete lyukaknál nem csupán a „szabálytalan” növekedés az érdekes a csillagászok számára, de már a puszta létezésük is. A NASA közleménye az asztrofizika egyik legnagyobb rejtélyének nevezi, hogy az univerzum hogyan termelte ki a fekete lyukak első generációját – és a mostani felfedezést ennek a kérdésnek a megválaszolásához vihet közelebb.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!