Szivárog a metán az antarktiszi jég alól, gyorsíthatja a klímaváltozást
Új-zélandi kutatók tavaly meg akartak vizsgálni egy területet az Antarktisz egyik legdélibb szigete, a Ross-sziget közelében. Azért mentek oda, mert korábban ott gázbuborékokat láttak, és remélték, hogy a hely még mindig buborékos, és kutathatnak ott. De idén nem egy, hanem több tucat gázforrást találtak: a Ross-tengerből rengeteg metán szivárog, ami rossz hír az emberiségnek.
A kutatók, akik a Nature Communicationsben publikálták eredményeiket, a part mellett, a jégtakaró alatt 5-240 méteres mélységben találták a metánforrásokat. A vizsgálatokhoz használtak akusztikus felméréseket, távirányítású járműveket, illetve búvárruhában személyesen is megvizsgálták a sekélyebb vizeket. A kutatók olyan területet vizsgáltak, amit évtizedek óta rendszeresen felmérnek, ami azt jelenti, hogy a szivárgások nagy része új jelenség. Hogy mi okozza, azt nem tudni pontosan, de a hasonló múltbéli folyamatokat a klíma változásának tulajdonították. Az éghajlat felmelegedése vékonyítja és csökkenti a sarki jégtakarókat, a jég pedig sok gázt tart a víz alatt, például a metánt – a jég fogyásával viszont ezek a gázok kiszabadulhatnak.
A metán (CH4) erős üvegházhatású gáz, ami elnyeli a hőt, és így visszatartja a légkörben. Ugyan a légkörben a szén-dioxid a legjelentősebb hosszú távú éghajlatváltozási tényező, rövid távon a metán sokkal agresszívebb üvegháthatást fejt ki. A metánkibocsátás körülbelül 60 százaléka emberi tevékenységekből, például mezőgazdaságból és fosszilis tüzelőanyagokból származik, míg a fennmaradó 40 százalék természetes forrásokból. A kutatók attól tartanak, hogy a bolygó felmelegedésével a jeges területeken egyre több természetes metán- és szén-dioxid-forrás keletkezik, ami még tovább gyorsítja a klímaváltozást.
„Amikor új szivárgást fedezünk fel, rögtön izgatottá válunk, de ez az izgalom gyorsan helyet ad a szorongásnak és az aggodalomnak” – nyilatkozta a LiveScience-nek Sarah Seabrook, a tanulmány vezető szerzője, az Earth Sciences New Zealand kutatóintézet tengerkutatója. „Fennáll a lehetőség, hogy a metán gyorsan a légkörbe jut egy olyan forrásból, amelyet jelenleg nem vesznek figyelembe a jövőbeli éghajlatváltozási forgatókönyvekben.”
Nem világos, hogy mennyi metán távozik az antarktiszi jég alól a légkörbe, de a kutatók attól tartanak, hogy a szivárgások nemcsak helyi jelenségek, hanem szélesebb körben elterjedtek lehetnek. Seabrook és kollégái összehangolt, nemzetközi erőfeszítéseket javasoltak a szivárgások sürgős tanulmányozására.
